Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Szabadi Judit: Rippl-Rónai József

Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907) PETRÁS ISTVÁN FELVÉTELEI legzetes, többnyire „halk, komoly, szomorú" hangulat foglalata lesz. A formák sziluettjellegc, a vonalak erőteljes hangsúlya, a motívumok Szinte testetlen lebegése, a visszafogott színek - lilák, barnák, szürkék, opálos zöldek és fáradt rózsaszínek - érzelmi töltése egyaránt ennek a jellegzetes és magával sodro hangulatnak az elmélyítésére szolgál. Rippl-Rónai stílusteremtö képessége a párizsi időszakban érvényesült a legtöretlenebbül. Hazatelepülése azonban nemcsak életében, hanem művészetében is fordulópontot jelentett. Már 1889-ben, Banyuls-sur-Mer-ben, ahol Maillol vendége volt, új művészi impulzusoknak engedte át magát: váratlanul saját kedélyvilágára ismert a tengerparti tájban, a napsütötte színekben, a festői motívumok eme szemkápráztató arzenáljában. Mikor pedig Kaposváron elkezdte festeni a kisvárosi élet jellegzetes figuráit, kispolgári interieurjeit. sokat feladott korábbi stílusának következetességéből. Festményeibe epikus és csendéletszerü elemek kerültek, a síkábrázolást felváltotta a tér mély távlatokat nyitó, szabatos megfestése, a sz-nredukciót pedig a színes paletta. Rippl-Rónai azonban ezekben is megőrizte a hangulatok iránti Karácsony (1907) Maillol arcképe (1899)