Budapest, 1978. (16. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Madách Imre szobra a Margit-szigeten — Vilt Tibor alkotása. Hemző Károly felvétele

mentesítése végett is. Értelmetlen volna mindenért Pestre utazni a vásárlóknak, mert attól csak zsúfoltabbak lennének az amúgy is telített budapesti áruházak. Aztán itt vannak a kórházak. Régi gondja Budapestnek, hogy kevés a kórházi ágy, zsúfoltak az egészségügyi intézmények. Még inkább így volt ez 5—10 esztendeje, amikor a Pest megyeiek még nagyobbrészt a fővárosi kórházi ellátást vették igénybe. Az évek során azonban — hozzáépítéssel — bővítették a Váci és a Ceglédi Kórházat, s ma mindkettőben 1000—1000 beteget ápolhatnak. Most épül Kistarcsán a megyei kórház. A 600 ágyas, minden tekintetben korszerű kórháznak érdekes a története. Az építkezés tulajdonképpen öt évet is igénybe vett volna, ha nem lendíti előbbre a szinte példa nélküli társadalmi összefogás. A kistarcsai kórház három esztendő alatt készül el! A megye üzemei segítenek, tudva, hogy milyen nehéz manapság építőipari kapacitást biztosítani. A szocialista brigádok egykét hónapra kölcsönadják valamelyik szakemberüket — attól függően, hogy kire van szükség az építkezésen —, a többiek addig átvállalják az ő munkáját is az üzemben. A járási párt és tanácsi szervek irányításával óramű pontossággal működik ez az akció: mindig a megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre. Hétvégeken ott vannak a kisiparosok is. Ez a kórház a főváros válláról vesz le terhet. Aztán itt vannak a szakrendelőintézetek. Régebben szakrendelésre is Budapestre jártak a Pest megyeiek. S ma? Százhalombattán, Gödöllőn, Szentendrén, Dunakeszin, vagyis Dabast és Monort kivéve valamennyi járási székhelyen működik már rendelőintézet. S a hálózatot tovább bővítik. Meghatározott program szerint fejlődik a vonzáskörzet közlekedése. Szükség is van erre, mert helyenként — kiváltképp a reggeli és a délutáni csúcsidőben — még zsúfoltak a vonatok, az autóbuszok. Modernizálásra szorulnak a pályák, az utak. Vagyis az ingázásnak előfeltétele a gyorsabb, kényelmesebb utazás. Jó is, hogy épül már az M3-asnak és több fontos útvonalnak fővárosi bevezető szakasza. Közös erővel A Budapest-központú közlekedés teher a fővárosnak is. Igaz, még csak a tervezőasztalon, de már vannak konkrét elképzelések a főváros tehermentesítésére: egyre sürgetőbb teendő az átmenő-forgalom elvezetése. Nagyon valószínű, hogy például a tehervonatok előbb-utóbb Budapest megkerülésével kelnek majd át a Dunán az ország egyik részéből a másikba tartva. A távlati tervek szerint a fővárost kettős közúti gyűrű veszi majd körül — csakúgy, mint a világ legtöbb nagy városát —, hogy az átmenő-forgalom ne zavarja a belső közlekedést; a városba érkező gépkocsik szektorokra oszlása lehetővé teszi, hogy a járművek minél rövidebb idő alatt célhoz érjenek. Budapest és környezete tehát szorosan összekapcsolódik, s ebben egyre több feladat hárul a főváros környezetére. Elegendő, ha csak az üdülőterületek ellátását említjük: a turizmus, a víkendház-építés, a vendéglátás, a közlekedés feltételeinek megteremtését. A Csepel-szigetet ölelő, majdhogynem állóvíznek tekinthető ráckevei Duna partját már manapság is több tízezernyi budapesti keresi fel a hétvégeken. Az üdülőterület teljes kiépítésekor több mint 150 ezer városlakó pihenése, kikapcsolódása válik itt valósággá; és még ott van a Duna-kanyar, a Budai-hegyvidék, a Gödöllői-dombság. Nélkülük szegényebb lenne Budapest. Pest megye vezetői következetesen elősegítik az urbanizációt. A megyei pártbizottságon hallottuk: jórészt éppen a főváros tehermentesítése céljából igyekeznek városgyűrűt kialakítani Budapest körül. E fejlesztési program keretében nőtt várossá az utóbbi években Százhalombatta, Gödöllő, Dunakeszi. S minden bizonnyal követi őket Szigetszentmiklós, Budaörs, Erd és Monor. Mindehhez persze meg kell teremteni a feltételeket! A fővárosi és a Pest megyei tanácsok végrehajtó bizottságai évek óta együttműködnek. A megye például területeket adott a fővárosnak vízbázisok kiépítésére; most vannak születőben vízművek a Csepel-szigeten és Budapest fölött, Tahinál. Ugyanakkor több környező településre a fővárosból érkeznek az ivóvizet szállító csatornák. Az agglomerációt érintő közös tervezés is a mindennapok gyakorlata. Elképzelhető, hogy egyszer majd a lakáshelyzetet is közösen kell vizsgálni, tervezni, megvalósítani. Már ma is megfigyelhető, hogy a budapestiek a főváros környezetébe, a zöldövezetbe akarnak kiköltözni. A még meglevő gondok csak közös erőfeszítéssel számolhatók fel, mert a kötelékek nem veszik tekintetbe a közigazgatási határokat: Budapest s környezete kölcsönösen hatnak egymásra. Palkó Sándor Új lakótelep Budaörsön