Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Belte Mária - Palát Zsuzsa: Klasszicista műemlékegyüttes a Kálvin téren

A templom 1859 előtt Palát Zsuzsa reprodukciói A templom 1859 után tés előzte meg. A legtevékenyebb adakozók a Teleki grófok voltak, de Ráday Gedeon, Hermina fő­hercegasszony, Balla Antal, majd az országgyűlés képviselői is je­lentős összeggel járultak hozzá az építkezés megkezdéséhez. A templom építésének története 1816. jún. 12. az ünnepélyes alapkőletétel dátuma. A mun­kálatokat Hofrichter József (1779 — 1835) építész tervei alapján kezdték meg. (Tévedésből a ter­veket hol Balla Antalnak, hol pedig Hild Vincének tulajdoní­tották.) A munkálatok viszonylag gyor­san haladtak. 1824-ben már a kupola boltozását készítették. 1830. Medárd vasárnapjára ké­szültek el vele, s ekkor tartották meg az első istentiszteletet. Ekkor szólalhat meg először az ország egyik legnagyobb orgo­lája, amelynek beszerzésére a terv már egy 1800. márc. 20-i ülésen felvetődött: „a rendesebb és szebb éneklésnek kedvéért, s módjáért". Készítője valószínűleg Deutschmann Jakab orgonagyártó volt. Később Angster pécsi, majd Schäffer váci orgonakészítő javí­totta át. 1834-ben kőkerítést készítet­tek, és elhatározták, hogy a to­ronyba órát állítanak fel. Még 1833-ban Aebly Fridolin öntetett saját költségén harangokat. A ha­rangokat az 18 29-es görög szabad­ságharc során elsüllyesztett török ágyúk bronzából készítette Eber­hard Henrik pesti harangöntő. Hofrichter József, a templom tervezője 1835-ben meghalt, így nem tudta művét befejezni. Az 1838. márc. 15-i árvíz a templomot alaposan megrongál: ta. Nyugati része összedőléssel fenyegetett. Az akkor még nem kész kriptát teljesen elöntötte a víz. A környező templomok pap­jai mind ebben a templomban húzódtak meg. A restaurálásra csak 1847-ben került sor. Báthori Gábor superintendens a kárt szenvedett református eklézsiá­nak nevezetes pénzsegélyt nyúj­tott, gr. Teleki Sámuel könyveket adományozott. Az 1848-as sza­badságharc idején egy felajánló határozat alapján, a harangokból ágyúkat akartak öntetni, de a levétel nehézségei miatt ez el­maradt. 1848-ban, Hild József tervei alapján, készült el az oszlopos fő­bejárati tornác. Ez Hofrichter tervétől eltérően szellősebb fel­építésű. Hild sima törzsű korin­thoszi oszlopok és oromzatos gerendázat keretébe foglalta a templom bejáratát. Az eredeti tervtől eltérően a timpanont 6 helyett 4 korinthoszi oszlop tart­ja. Felettük félköríves ablak és érdekes megoldású erkély lát­ható. A toronyóra alatt is erkély van. A Hofrichter-féle homlok­zattervet, a portikusz és a sisak kivételével, teljes egészében meg­valósították, viszont a kissé ba­rokkosra tervezett toronysisak ki­vitelezését soha nem végezték el. Ehelyett a templom hosszú ideig egyszerű, alacsony, gúla alakú, valószínűleg ideiglenesnek szánt zsindelytetővel volt fedve. A templom egyetlen hangsúlyos része a középtornyos homlokzat, mert eredetileg is úgy tervezték, hogy épületek veszik körül. Az oldalhomlokzatok emiatt is let­tek viszonylag egyszerűek. Dí­szítőelemeik csupán a kerek és félköríves ablakok. A templom a korai klasszicizmus jegyében született. A Hofrichter-féle hom­lokzati fugázás részben dekorá­ció, részben pedig a vakolatmeg­kötés egyik eszköze volt. A templom belseje egyetlen hatalmas csarnok, középtere el­liptikus, kazettás kupolaboltozatú, s Mauer János stukkói díszítik. A bejárattal szembeni hatalmas üvegablak — Róth Miksa alko­tása — uralja a teret. A II. világ­háború alatt tönkrement. Az alatta levő szószéket Hild József tervezte. Erre még 1831-ben kérte fel az egyház a szószéki hanghatás megjavítása céljából. Hild megoldása mértéktartó épí­tészi foglalatot létesített, amely egyszerűségében a belső tér hang­súlyát adta meg. A templomépület továbbfejlesz­téséről 1854-ből van ismét ada­tunk. Ekkor készültek el az or­gonakórushoz igazodó oszlopos karzatok. A munkálatok költsé­geit Hild tervei szerint a temp­lomban nyugvó Strachan Sarolta, gr. Zichy Manóné hagyatékából fedezték. A templom építésének utolsó fázisa volt 1859-ben a torony ma is látható rézsisakjá­nak elkészítése. A templom éle­tében hosszú ideig nem történt sok változás. 1930-ban fennállá­sának századik évfordulóján em­léktáblát lepleztek le a templom­ban. 1860-ban sekrestyét építet­tek hozzá. Ebben az épületrész­ben van a Kálvin díszterem. Ali. világháború végén a szov­jet katonák ezen a környéken erős német ellenállásba ütköztek. Vé­res harcok dúltak a templom birtoklásáért is, miközben az épü­let súlyosan megrongálódott. Ku­polája egy m--nyi felületen be­szakadt. A torony is megsérült. Főfalai az ablakzáradékoknál meg­repedtek. A főhajó fedélszéke be­omlott, és megrongálódott a fűtő­berendezés. A hatalmas 6,50 X 3,50-es üvegablakot a légnyomás kitörte. Helyére házilag készült szükségüveg került. Ennek erő­sebb fényáteresztése rontja a belső összhatást. Az egyház terv­be vett programja, hogy ezt újra elkészíttesse. 1946-ban restaurálták a temp­lomot, ekkor szüntették meg a Hofrichter-féle fugázást. Az el­lenforradalom idején, 1956 no­vemberében a harci cselekmé­nyek során ismét sérüléseket szenvedett a templom. A II. világháborús és az 1956-os károk helyreállítása 1964-ben történt meg. A háborús károkat annak idején anyaghiány miatt csak ideiglenesen hozták rendbe. A megsérült kupolát befalazták és csupán a padlástér felől javítot­ták ki, így belülről nézve ma is látszik a téglasor. A restaurálásnál ügyeltek arra, hogy „külsőben az eredeti, Hof­richter-féle architektúrát állítsák vissza, természetesen a Hild Jó­zsef-féle portikusz megtartásával.'' 1965. márc. II —17-ig a Műem­léki Felügyelőség falkutatást vég­zett, amelynek célja az eredeti Hofrichter-féle homlokzat fel­tárása volt. Több helyen lever­ték a vakolatot, és megtalálták az eredeti fugázást, melynek érde­kessége, hogy a mintázat nem követi az építőkövek találkozását. Ezután az eredetinek megfelelő díszítéssel vakolták be, mely ma is látható. A templomot legutóbb 1968-ban renoválták. A Műem­léki Felügyelőség 1974-ben vég-15

Next

/
Thumbnails
Contents