Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A budavári barlangokról

mészköréteget, majdnem biztosan tiszta ivóvizet tároló barlangokra akadnak. De megkönnyítette dolgukat az is, hogy a hegyoldali barlangszájakon át, egymásba bontva ezeket a gömbfülkéket, tudták: mikor állnak saját házacskájuk alatt. A többi aztán már a véső, meg a csákány dolga volt! Könnyűbúvárok kutatómunkája A középkor delelőjének budai polgárai — ha ugyan nem maga a magisztrátus, vagy a Budát éberen őrző királyok — a barlangvárosnak nem csak ivóvízszerzési előnyét, de taktikai értékét is felismerték. Úgy vélem: noha a középkori telektulajdon kiterjedt mindarra, ami telek alatt van, az egyes házak gazdái aligha dönthettek maguk a föld alatti labirintusnak házuk alá eső szakaszáról. Azt sehol nem tapasztaltam, hogy régebben az egymásba bontott pinceszakaszokat a középkorban egymástól fallal zárták volna el. Azt azonban igen, hogy — kivált lazább kőzetrétegekben — a barlangok érintkező részeit, kapuit — gondos és jó kivitelű gótikus kőfaragásokkal — megnyitották, átjárhatóvá tették. Feltárásukat még az 1960-as években Wunder Lászlóval — akkor a Hidrológiai Társaság könnyűbúvár csoportjának vezetőjével, ma az Árvízvédelmi Hivatal főbúvárával — kezdtem meg. Munkánkat saját intézményem akkori elöljárója azzal tiltotta be, hogy életveszélyes. S megtagadta a hivatalos engedélyt a sűrített légpalackok beszerzéséhez. A mi megszakított munkánkat, amely a betemetett, szeméttel teleszórt középkori kutaknak módszeres feltárására irányult, az utóbbi években csak az Országház u. 8. sz. alatti nagy barlangi kútnál folytathattuk. Itt — Krach Ernő restaurátor vezetésével — most is hattagú könnyűbúvár csoport munkálkodik a hatalmas vízhozamú barlangkút betöltési rétegeinek felszínre hozatalán. Azt, hogy milyen művelődéstörténeti kincseket rejtegetnek ezek a kutak, jól mutatja Gerő Győző kutatótársam egyik munkája. Ő a Dísz téri házak egyikének középkori kútjából olyan XIII—XIV. századi fém és faedényeknek tucatjait emelte fel, amelyek ma is díszei a Budapesti Középkori Múzeumnak, s amelyeknek tudományos summája díszes kötetben látott napvilágot. A vári barlangokat — az Úri utca 9. alatti lejáróból — időnként most is megtekintheti a vár vándora. Nem említve azokat az ott régebben elhangzott rémmeséket („a kutak török koriak", „megunt háremhölgyeiket hajították beléjük a törökök", a „mélypincék börtönök voltak"), amelyeknek egy részét még az újságírás is tollára vette: az ott látható igen csekély az ott nem láthatóhoz képest! (Egyidőben a barlangjáratok egyik sarkában valóságos emberi csonthalmazt hordtak össze „művészi rendben". Ezeket mint a török háborúk elesettjeit, mint barlangi halottak maradványait mutogatták. Ezek a vázmaradványok nem a barlangokból kerültek elő! A hajdani domonkos kolostornak belül üres, kiugró gótikus szentélye alól, a régi csontkamrából valók.) A jövő régészeinek munkáját segítené elő e pompás — eredetileg természetes — több kilométeres barlangrendszer teljes feltárása is. Buda vára pedig egy régi-új, de mindenképpen páratlan, értékes látnivalóval gazdagodnék. A Szent György téri kút aknája (Márkus András felvétele) Könnyűbúvár az Országház u. 8. sz. ház alatti barlangkútban Középkori lelet kiemelése. Országház u. 8. (Gábler Csaba felvételei)