Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Tamás Ervin: Cegléd

kezett ekként, a zsellérség kötötte meg a sívó homokot, és létesített fejlett szőlőmeg gyümölcskultúrát a pusztaságon." A századfordulón Cegléd határában tavaszonként 75 ezer gyümölcsfa borult virágba, az ősz pedig vagy négyezer holdra hozta el a szüretet. És az „ellen"-statisztika: ugyanekkor a mezővárosnak hat malma volt, egy-egy téglagyára, szeszfőzdéje és három bankja. A gabonatermesztőállattenyésztő életmód helyébe lép a híres homoki gyümölcskultúra. Az ipar hátat fordít Ceglédnek. Nem lehet elhallgatni, hogy Cegléd súlyos örökséget hozott a múltból. Féja Géza így fogalmaz szociográfiájában: „Mindig ellenzéki volt, ezért sohasem kapott semmit Cegléd. Az újjáépítés műve itt fokozott gondokat és terheket jelent." — Csatorna egyáltalán nem volt, vízvezeték vagy húsz kilométer hosszúságban volt lefektetve, a házak jelentős része roskatag vályogépület — Viriznai János úgy sorolja a múlt Ceglédjének jellegzetességeit, akár valamiféle leltárt. Nem csoda: anyagraktárosként ment nyugdíjba ezelőtt négy évvel. Meséli: riagyon sokáig Pestre vitte hajnalonként a vonat, a 70-es évek elején kapott helyben munkát. Tény: ma Vác után Pest megye második ipari központja az egykori mezőváros — Cegléd. Az a település, amelyik 1964-ben ünnepelhette várossá alakításának 600-ik évfordulóját, tulajdonképpen azoktól a napoktól léphetett az igazi városfejlődés útjára. Az első átfogó városrendezési terv csak 1958-ban készülhetett el. Míg akkoriban Vácott 40, Nagykőrösön 50, Szentendrén 68 forint volt az egy lakosra jutó kiadás a községfejlesztési alapból, Pest megye negyedik városában ez az összeg a 25 forintot alig érte el. Az 1960-as népszámlálás kimutatása szerint a település lakossága zömében mezőgazdaságból élt, az egyéb ágazatokban ekkor még többen dolgoztak, mint az iparban. — Ha a változásokról kezdek beszélni, legszívesebben a statisztikákat idézem. A számok mögött fölsejlik, hogy az elmúlt évtizedben mennyit változott Cegléd — mondja büszkén dr. Lakatos József, vbtitkár. — A most 40 ezer lakosú városban több mint tízezren keresik kenyerüket gyárakban, üzemekben, a mezőgazdaságban pedig már alig több mint négyezren dolgoznak. A hatvanas évek közepén egész Pest megyében itt jutott a legtöbb eltartott családtag száz keresőre: minden száz dolgozóra 115 eltartott! Most Cegléd lakosságának több mint a fele aktív kereső! Az elmúlt ötéves tervben 340 millió forintot költhettünk szociális ellátásra, a szolgáltatások javítására. — És a jövő? — kérdem. — 1980-ig a költségvetés és a fejlesztési alap összesen több mint egymilliárd, ennyiből gazdálkodhatunk. Elképzelésünk szerint megépül 2100 lakás, a Károlyi Mihályról elnevezett lakótelepünkön tovább folytatódik a házgyári otthonok építése, de fejlesztjük a közműveket, bővítjük a szennyvízhálózatot, ABC-üzleteket adunk át, óvodákat, iskolákat, bölcsődéket... Soroljam? Jól ellátott kisváros leszünk végre! Jól ellátott ipari kisváros... Ahol azért a kertművelés kedvelt szenvedély marad, s a három termelőszövetkezet, no meg az állami tangazdaság tovább öregbíti a mezőgazdaság jó hírét is! 1971-ben fejeződött csak be Cegléd villamosítása. Akkor kapcsolták be az utolsó 40 külterületi lakásba az elektromos áramot. Ám akkor már folytak vagy születőben voltak a nagyipari beruházások is: a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat bővíteni kezdte üzemét, a leköltözést fontolgatta a budapesti Fűrészlemez- és Hordóipari Vállalat — amelyik ma már újabb üzemcsarnokának falait húzza fel Cegléden —( az állomás mellett nőtt magasra a Gabona Tröszt kétezer vagonos silója, s az EVIG Közép-Európa legkorszerűbb szerelőcsarnokát létesítette, amelyik világos, konvejor-pályás, s a villanymotorok itt szinte teljesen automatikusan készülnek. Nemrég még alig másfél milliárdos termelési értéket mutatott fel évente a ceglédi ipar, mostanság pedig már közeledik a négymilliárdhoz. Ez változtatta meg leginkább a város arculatát. Eltűnőben a szellemi kerítés Jelképesnek érzem a tanácselnök életét, sorsát — azt, ahogyan tanácselnök lett. Kovács Károly újsághirdetésre jelentkezett az Egyesült Villamosipari Gépgyárban, ahol fiatal mérnököt kerestek a ceglédi telepre — főtechnológusnak. 1963-ban érkezett Ceglédre, aztán főmérnökként vett részt egy olyan fejlesztésben, „amely nem sok mérnökembernek adatik meg ...", majd igazgatója lett az EVIG ceglédi gyárának. A művelődési ház A Kossuth tér