Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Pátzay Pál: Otthonom a művészet

Csigó László felvételei Sokfelé jártam, szerettem a szabad életet. Éppen ezért sokféle otthonom volt. De most nem ezekről fogok írni, nem elsősorban ezekről az emlékeimben visszatérő, derűs vagy zordan szigorú lakásokról, szobákról, műtermekről, amelyeket egyre pontosabban körvonalazva bármikor felidézek mostani otthonomból, tudom, mit kaptam tőlük, miben segítettek, miben gátoltak, és ha írok is róluk, csak annyiban érintem múltamnak ezeket az egyre szépülő emlékeit, amennyiben közük volt igazi otthonomhoz: a művészethez. Színek, formák, táj, hangulat — csupa ösztönző. Vidéki, falusi gyerek voltam, sok ösztönzőm volt. A Dunántúl törökdúlástól részben megkímélt északnyugati, tehát erős kulturális hagyományokkal rendelkező és a gazdálkodás legokosabb módjait ismerő és felhasználó vidékén születtem: Kapuváron. Bátyám és nővéreim jóval idősebbek lévén nálam, amikor iskoláskorú lettem,édesanyám nagynéniéhez, Léna nénihez kerültem. Győrszentmártonba, ott jártam elemibe, és így mindig részt vehettem Léna néni nagyszerű szüretein is. Az első — talán nem túlzás azt mondanom: meghatározó — élményem az irodalom és a táj volt meg a körülöttem élő emberek mozdulata, öltözéke, szavuk és kezük hangsúlya. Léna néni a belső szobában rendületlenül olvasott, regényeket, sőt, filozófiai tartalmú munkákat, és az olvasás szeretete rám is átragadt. Nem pótlék volt — és ma sem az — számomra az irodalom, nem a szabadság egyfajta megszerzésének a OTTHONOM -A MŰVÉSZET Pátzay Pál Gimnazista koromban 6