Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: A Déli pályaudvar részlete (Csigó László felvétele)

BUDAPEST XVI. E V F. 4. SZ. 1 978 ÁPRILIS ARA: 10 Ft a Fövonos foLyöraca A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA|OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztő-helyettes: BÁCSKAI LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A Lapkiadó Vállalat VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 78.0246 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hirlap Iroda Budapest V., József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, fél évre 60.— Ft. egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig I., Országház u. 20. csütörtökön 10—13 óráig VII., Lenin krt. 9—11. |. 121. Telefon: 228-457 Olvasószolgálat: VIII., Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Rovatvezető: VARGHA BALÁZS Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Pátzay Pál: Otthonom a művészet ... 6 Tamás Ervin: Cegléd 10 Sípos Gyula: Mezőgazdaság a nagyvárosban 16 \'emeskürty István: A Magyar Elektra diákok előadásában 20 l'argha Balázs: Örkény István útja a groteszktől a groteszkig III 22 Pereházy Károly: Jungfer Gyula kovácsművész 24 Dr. Gergely Pál: Az Akadémia pincéi 31 Dr. Csulák Mihály: A magyar gyermekirodalom születése 34 Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt szazad második felében II 38 A címlapon: A Déli pályaudvar részlete (Csigó László felvétele) A hátsó borítón: V. Lenhardt Sámuel rézkarca (1820) Kónya Kálmán reprodukciója Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi-és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Kitekintve az ezredfordulóig írta: Katona Imre az MSZMP Budapesti Pártbizottság első titkára I. A fejlett szocialista társadalom építésének pártunk XI. kongresszusán elfogadott programja előtérbe állította, sok vonatkozásban megkönnyítette, egyszersmind lehetővé tette hosszabb távú népgazdasági ágazati, vállalati, városfejlesztési programok elkészítését. Az alapvető célkitűzés: a társadalmi viszonyok fejlesztése, a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka különbségeinek csökkentése, a szocialista életmód tömegessé tétele s az ehhez szükséges feltételek megteremtése. E feltételek sorában kétségkívül az élvonalba kell helyeznünk a környezeti kultúrát, hiszen a város, amelyben élünk, a gyár, a hivatal, a tudományos intézet, amelyben dolgozunk, a színház, az iskola, a kereskedelem, a közlekedés, az öltözködés stb. kulturáltsági színvonala, mind-mind szüntelenül alakít, formál bennünket, különösen pedig a felnövekvő fiatal nemzedékeket. A városfejlesztés, különösen pedig a város fejlődési irányának hosszabb távú meghatározása, jövőbeni arculatának, karakterének akárcsak körvonaljellegű kijelölése az itt lakók életére kiható, rendkívül fontos tennivaló. Nem kisebb kérdésről van szó, mint arról: milyen körülmények, feltételek között fogunk élni; s ami ettől elválaszthatatlan : milyen lesz a megvalósult, a fejlett szocialista társadalom embere ? E felelősség tudatában, a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács, a város vezetése rendkívül körültekintően, meggondoltan, mondhatnám, óvatosan igyekszik kialakítani, majd véglegesíteni a főváros távlati fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Megkönnyíti munkánkat, hogy (különösen az utóbbi években) mindinkább össztársadalmi ügy Budapest jövője, fejlődése. A kutatások, elemzések, prognózisok, szakkönyvek, szakcikkek sokasága, sőt a lakosságtól érkező javaslatok ezrei tanúskodnak erről. Igen sok a jó, hasznosítható javaslat, mindemellett a szintézis, az összegezés változatlanul sok nyitott és bonyolult kérdés megválaszolását feltételezi. Anélkül, hogy ezúton erre az összegezésre vállalkoznék a már emiitett tanulmányokra és javaslatokra alapozva —, néhány olyan összefüggésre szeretnék rámutatni, amelyek jelentősége különösen fontos Budapest jövője, távlati fejlesztése szempontjából. Afféle kitekintésre gondolok: a jelen időből előre, az ezredfordulóig, vagy némileg távolabbra is. Hangsúlyozom azonban, hogy e gondolatokat azzal a szándékkal bocsátom útjukra, hogy további vitára, együttgondolkodásra, a még tisztázatlan kérdések megvilágítására, a feladatok sikeres megoldására ösztönözzenek. S ha netán az olvasó nem ért egyet valamivel, úgy a felkiáltójeles mondatok után is tegyen kérdőjelet, és főleg: segítsen a kérdések és a válaszok további pontosításában. A múlt a jelenben, a jövő a mában Fővárosunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött; a múlthoz képest akár elégedettek is lehetnénk. A mai igények és az elért színvonal között azonban sok a feszültség, és a budapestiek joggal teszik szóvá ezeket a hiányosságokat. A holnap embere még igényesebb lesz, s növekvő szükségleteik kielégítését ma kell megtervezni. A Metró, az új budai csomópont, a békásmegyeri vagy az újpalotai lakónegyed már az ezredforduló budapesti emberének is épül. Ezért a ma döntéseiben a jövő munkál. Folyamatosan épülnek, eközben azonban nem jelenthetjük ki, hogy „Átépités miatt az élet szünetel". Életünk normális munkanapjai közepette kell vállalnunk a tervezés felelősségét, az anyagi eszközök előteremtését, a megvalósítás, a kivitelezés magas színvonalát. Bármennyire szűkek anyagi eszközeink, lehetőségeink, tudnunk kell, hogy az épülő lakásokban a jövő Budapestjén a fejlett szocialista társadalom embere fog élni. A vágyak, a kívánalmak, netán az álmok és a lehetőségek természetesen többnyire nincsenek teljesen összhangban. Bármennyire kerüljük is, gyakran kényszerülünk kompromisszumokra, alkalmi, ideiglenes megoldásokra. Aki mindig, minden helyzetben az eszményi megoldást kéri számon, az jó s/.andéka ellenére is demagógiába süllyed, és nem s"gíti, hanem akadályozza a reálisan elérhető legjobb optimális meg-159