Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Sopron

A Pozsonyi út 9. sz. „Kétmór ház' Az Orsolya tér a Mária kúttal (háttérben a lábasház) be a Volksbundba, mert a tagsággal együtt rézgálicot kaptak a szőlőjükhöz. A nyilasok ide menekültek, de a város nem vállalt közösséget velük. Igaz, most már semmi okunk a prüszkölésre, az előítélet terhét már levetette Sopron. Persze, az előítélet és a fejlődés jó ideig rokon fogalmak voltak. A helytörténészek sokáig keseregtek azon, hogy Sopron megyét beolvasztották Győr megyébe, s így Sopron rangja járási székhellyé zsugorodott. Manapság már csak ritkán merül föl az „elveszett dicsőség" — a város jól megfér nagyobb szomszédjával, Győrrel. „A város az a világ, amelyet az ember épít magának, s amely a szűkebb hazát és az otthont, a közösen viselt sorsot, a történelmet jelenti számára" mondta egy újságírónak néhány éve Jr. Erdély Sándor, a városi tanács elnöke. Ezzel magyarázta a várospoli'ikába szervesen beépített műemlékvédelmet, azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek Sopron nevezetességei. A városban jelenleg 360 műemléki, műemlék jellegű, illetve városképi szempontból kiemelt épületet tartanak nyilván. Az országban elsőként itt alakult meg a városi tanács műemléki bizottsága, amelyet a természetvédelmi bizottság megalapítása követett. Ez város! — mondja egy itt lakó, s nem kis büszkeséggel teszi hozzá. - Nem kell indokolni, nem kell bizonygatni, semmit sem kell csinálni, csak végigkalauzolni vendégünket. A gót, a reneszánsz, a barokk gyakori csodát tett Sopronban, s a történelem kegye, hogy a belvárost az ellenség nem bitorolta. Kevés a vegyes „műfajú" épület, de az előfordul, hogy a homlokzat barokk stílusban épült, az udvar a reneszánsz jegyeivel köszönt ránk . . . Ritka szép a mi városunk . . . Dr. Erdély Sándor tanácselnök két évszámot említ: 1969-et és 1975-öt. 1969: Salgótarján után Sopron kapta meg az Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról elnevezett emlékérmét, 1975-ben pedig a hamburgi alapítványú Európa .aranyérmet. Az előbbit az egész város építészetének harmóniájával érdemelte ki, az utóbbit pedig a műemlékek becsben tartásával. Mű emlék-e műemlék? A kérdés csupán költői, hiszen a válasz magától értetődő: a műemlék egyáltalán nem valamiféle művi alkotmány — stílusa, funkciója része történelmünknek, s részévé kell tenni jelenünknek is. Mégis joggal vetődik föl a kérdés: vajon nem tekintjük-e néha helyreállított ódon épületeinket halott értékeknek, olyan ékszereknek, amelyek csak arra hivatottak, hogy kirakatokban tetszelegjenek, de hordani nem szabad őket. Hogyan lehet felhasználni a régi épületeket, miként lehet az ékszert viselve széppé lenni — ehhez szolgál egyedülálló példával Sopron. A tegnap hajlékait értő-érző szeretettel alakították át, eredeti vonásaikat érintetlenül tárták fel, miközben komfortban a jelen színvonalára hozták lakásaikat. A helyreállítás anyagi alapja kettős volt — mondja a tanácselnök. — Az egyedi műemlékeket központi pénzforrásokból az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta magára, míg a lakóépületeket a városi tanácsnak kellett rendbe hoznia a lakásfelújítási alapból. Amikor egy-egy utcasor helyreállítása megkezdődött — hallom egy sopronitól —, a házkezelőségi igazgatóság emberei beszéltek a lakókkal. Akik nem kívántak maradni, azok 5z új lakótelepen kaptak lakást, aki viszont maradt, vállalta a műemlékvédelemmel járó kötelezettségeket is. A többi már spontán kezdeményezés: a Hazafias Népfront városi bizottságának indítványára a műemlékházak lakói szocialista megőrzésre veszik át lakhelyüket. Nem hallgathatók el a gondok sem. I Építőipari vállalatot nehéz kapni a nagy szakértelmet kívánó „pepecsmunkákra". A néhány éve épült lakótelepek is kívánnának már egy kis reparálást, rájuk viszont alig jut pénz. Az elmúlt ötesztendős tervben a tanács csaknem 300 millió forintot áldozott a lakóházak felújítására. Ebből az összegből a felújításra váró belvárosi műemlék házak 90 százalékát rendbe hozták. A mostani tervidőszakban körülbelül ugyanennyi pénz jut a további rekonstrukciókra. A várfalak helyreállítása — amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség kezdeményezett — szenzációs régészeti eredményt hozott. Dercsényi Dezső Kossuth- és Herder-díjas művészettörténész számos szakcikket írt róla. Kiderült, hogy az államalapításkor, a XI. században idehelyezett ispáni várat az egykori római fal mellé építették, s hogy ezeket a falakat a XIII. században tovább magasították. A műemlékek tudományos kutatása a város egész rendszerére fényt derített, így válik érthetővé Dercsényi Dezső megállapítása: „Egyetlen műemléki helyreállítás is számos szakember közreműködését igényli. Az ásató régésztől a falat kutató művészettörténészig, az ezek munkájának felhasználásával dolgozó tervezőn, a helyreállításokat megvalósító munkásokon, restaurátorokon keresztül rendkívül sok szakember munkáját igényli. Fokozott mértékben van ez így a városmértékű műemlékvédelemben, ahol a munkálatokat még koordinálni kell a közmű rekonstrukcióval, az útburkolatok, a világítás megfelelő megvalósításával is.. . A Sopronban folyó tudományos kutatások új megvilágításba helyezték nemcsak a város történetét, egyes eredményei általánosíthatók elsősorban a Dunántúl városaira is. A városfal helyreállítása és az azon létesítendő bástyasétány magának a városfal építéstörténetének megismerése a várostörténet megismerésévé terebélyesedett . . ." Ezért elválaszthatatlan Sopron a tűztoronytól, a Szent György tértől, a Storno-, vagy a Fabricius háztól.. . És ezért áldoz a város a múzeumaira: itt található az ország egyetlen pékmúzeuma, akit érdekel, megnézhet egy XVII. vagy egy XVIII. századi polgárlakást a Fabricius házban, van még patika- és bányászmúzeum — természetesen a helytörténeti kiállításon kívül. Valahogy jelképe a városnak a Storno-ház története: igazolása a lokálpatriotizmusnak, a hagyománytis: teletnek, Sopion egyedülálló varázsának. Az öreg Storno 1846-ban jött Sopronba, mint kéményseprő — itt vált belőle a régi tárgyak értő restaurátora és szenvedélyes gyűjtő. Utódai is kitanulták a kéményseprő szakmát, közülük sokan mégis művészek lettek, s a gyűjtés szenvedélyéről sem mondtak le. A gyűjtemény ma már több millió forintot ér. Látványosság. Nevezetesség. A megvédendő értékek közé Sopronban nemcsak a múlt tartozik, hanem a jelen is. Például: a környezet. Két éve pártértekezlet foglalkozott a városban a környezet védelmével Leállították a Lövérekben a parcellázást, nem hagyták tovább bolygatni a Fertő tavat. Szükség van rájuk. A ritka madarakra, a háborítatlan víztükörre, az erdők nyugalmára csakúgy, mint a történelmi városmag sértetlen megőrzésére. Talán ezéit keresi fel évente a több százezer idegen Sopront. Hisznek meg nem tépázott szépségében. Az ország kapuja Egy cipőben járunk Budapesttel — sóhajt a tanácselnök. — A felújításnak sohasem lesz vége ... De azért egyre szebb a város! És épülnek az új lakások; figyeltünk rá, hogy ne legyen egyforma a technológia, lesz házgyári, alagútzsalus, hagyományos - nem akarjuk, hogy lakótelepeink legyenek a vátos egyenruhái . . . Változatosak, ízlésesek az új városrészek 12 \