Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Sopron

is. 1980-ig háromezer új otthonba költözhetnek lakók . . . Előttem két adat: vezetékes vízzel Sopron házainak 82 százaléka, csatornával 72 százaléka van ellátva Gond persze akad: kimerültek a városkörnyéki víznyerési lehetőségek. Sopron szomjas. A helybeliek büszkék rá, hogy itt több mint százévesek a közművek. De a közmű-történelem azt is kimutatja, hogy még egyetlen egyszer sem volt egyensúly, valamiből mindig kevés volt. Az Országos Vízügyi Hivatal sietett a szomjas város segítségére: regionális vízművet kap rq83-ban. A csatornázás is mehetne gyorsabban, de mindenkinek be kell látni, hogy Sopron fejlődése igazában csak a hatvanas évek közepétől mérhető — és még egy ilyen csodálatos városban sem történhetnek csodák. Ebben az ötéves tervben a város egymilliárd forintnál is többet fordíthat gyarapodására. Az országos településhálózat-fejlesztési koncepció Sopront részleges felsőfokú központnak jelöli ki, sajátos funkcióval, majdan 60 ezer lakossal. A sajátos szerepre a nyugat-dunántúli idegenforgalmi terv derít fényt. Eszerint a város ipari jellegű és sajátosan idegenforgalmat vonzó elosztó és ellátó központ. Mint üdülőhely, gyógyhely és műemléki együttes fejlesztendő. On miként foglalná össze a város helyzetét? — kérdem dr. Erdély Sándortól. — A textiliparnak hagyományai vannak Sopronban, de ehhez csatlakozott több iparág. így az alig több mint 50 ezer lakosú városban 22 ezer embernek ad kenyeret az ipar. A kereskedelmi ellátást — a peremkerületek kivételével — megoldottuk —, színvonala azonban javítandó. Épül egy áruház, amely része lesz a később megvalósítandó bevásárlóközpontnak. Kórházunkra ráférne a rekonstrukció, az egészségügyi ellátást is szeretnénk fejleszteni 1980-ig. Sopron iskolaváros. Önálló színházi társulatunk nincs, de a színházat felújítottuk, és Liszt Ferencről elnevezett művelődési központunk is teljes szépségében várja programjaira az érdeklődőket. Sport ? A 700 éves jubileumra a többi között egy fedett uszoda is épült. Éttermeink közül néhány szebb lehetne, szállodánk lehetne több, de ez amolyan kívánságlista. Nézze, lassan húsz éve vagyok Sopron tanácselnöke. Úgy érzem: a célegyenesben vagyunk, s jó irányban megyegetünk. Lehet ennél nagyobb öröm ? Raszler Mihálynak, a városi pártbizottság első titkárának tanulmánya jelent meg a jubiláló Sopron gazdaságáról a Soproni Szemlében. Áttekintve a fejlődést, ő is csak arra a következtetésre jut mint a tanácselnök: nincs miért szégyenkeznie Sopronnak. Az V. ötéves terv beruházásai több mint hárommilliárd forintra rúgnak, s a termelési érték sem csekély: körülbelül öt milliárd forint. Egyedül a szolgáltatások fejlődése maradt el az igényektől. A város vezetői az V. ötéves tervben kiemel-A középkori káptalan terem részlete ten kezelik a lakossági szolgáltatás fejlesztését célzó beruházásokat. . . Lehetne még szólni a történelmi borvidékről, amelyet a soproniak történelmi szőlővel igyekeznek megvédeni s hírét öregbíteni; említhetnénk híres szülöttéit — azonban a jubileum azt kívánja, hogy kanyarodjunk vissza egy mondatra a múltba. Károly Róbert néhai királyunk Sopront az ország kapujának nevezte. Kapu a város most is. Kapuja a politikának, s ez felelősséget ró rá. „Elismerik Sopron szépségét, s ezzel a szocializmus fejlődését is, akik ide jönnek" — mondja egy helybéli. „Talán régebben egyeseket még meg lehetett szédíteni csodaautókkal, rágógumival. Ma már nem vagyunk szédülösek. Nekünk kell az összehasonlítást elvégezni, és bátran állunk elébe, hiszen van mit mutatnunk, van mire büszkének lennünk ..." — tartja másikuk. A boltos — mert üzlet volt, ahol beszélgettünk — hozzáteszi: „Az osztrák szomszédok még borbélyhoz is Sopronba járnak ..." A Fabrícius ház udvarának részlete