Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: A Najádok kútja a Felszabadulás téren (Csigó László felvétele)

I budai kerületekből a pesti kerületek irányába. Ez a dunai hidaknak idő előtti túlterheltségére vezetett. Budán nagy összefüggő szabad területek híján ez ideig nem jutott nagyobb lakásépítési területhez az állami lakásépítés. A mozgalmas terepadottságok miatt fellépő nagyobb lakásépítési költségeket főleg a magánépíttetők tudták vállalni. Az így beépített területeken csak részben épültek meg a szükséges kapcsolódó létesítmények. így az újonnan betelepült budai városrészek iskola, óvoda, bölcsőde, kereskedelmi és szolgáltatási ellátása alatta marad az állami lakásépítés keretében megvalósult új városrészek intézmény-ellátottságának. Amíg az első 15 éves lakásépítési terv megvalósítása során a fővárosi lakásépítési területek kiválasztásánál a közlekedéshálózat meglevő rendszerének továbbfejleszthetősége volt a meghatározó, a második 15 éves tervidőszakban megvalósuló lakásépítés a metróhálózat építésével együtt s vele egybehangolva képzelhető el. A házgyárak termelékenysége 10—20 ezer lakás építése során bontakozik ki optimálisan, ez pedig 25—30 ezer lakosú városrészek létrejöttét eredményezi. Ekkora városrészeket csak a metró tud összekapcsolni a város központjával és más területegységeivel. Ma már ez a kapcsolat a meghatározó. Több, ennél lényegesen nagyobb, lakásépítésre alkalmas összefüggő terület jelölhető ki a fővárosban, ahol kedvező ökológiai és egyéb adottságok kínálkoznak, mint pl. Káposztásmegyer, az újpalotai lakótelep szomszédságában levő beépítetlen terület, a Tétényi fennsík, csakhogy a felszíni közlekedési hálózat nem elegendő az itt elhelyezhető lakosság kiszolgálására. Ilyen koncentrált lakásépítés akkor lehetséges, ha a metróvonalak elérik ezeket a területeket. Semmivel sem kisebb gond a lakásépítés ütemének és a közműhálózat fejlesztésének összehangolása sem. A 25—30 ezres lakótelepek mindegyike új közműhálózat építését igényli. Ha elkészülnek is a közművek vezetékei, a hosszú építési időt igénylő létesítmények — szennyvíztisztítók, átemelők — megvalósulásáig fokozódnak a feszültségek. Senki sem gondolhat arra, hogy egy új, 70—80 ezer lakosú városrész szennyvize tisztítatlanul jusson a Dunába. Egy-egy szennyvíztisztító megvalósítása7—8 évet igényel — s egyszerre több kellene, hiszen a régi beépített területnek is csak kis részét szolgálja ki a meglevő tisztítómű. Kétezer év után igazat adhatunk a görög városépítőknek, akik először fogalmazták meg a városépítés egyik alapigazságát: a város a föld alatt kezdődik. A lakásépítés nem függetleníthető a közlekedés és a közműhálózat fejlesztésétől. A Budapesten folyó lakásépítés nemcsak a területfelhasználást alakítja át, be nem épített, nem városi funkciókat szolgáló területek beépítésével, építési övezetek átalakításával, hanem átformálja a szerkezetét lényegesen meghatározó közlekedési, ellátó és szolgáltató intézményhálózati rendszert is. A nagymértékben elavult fizikai állagú, társadalmilag nyomasztó lakásállomány csökkentésének kényszere és a lakásállomány növekedését gyorsabb ütemben fokozó ipari lakástermelés lehetősége nyomán már a IV. ötéves tervben megkezdődhetett hagyományos városrészek átépítése, Józsefváros, Újlipótváros, Újpest, Kispest rekonstrukciójával. A következő évek és középtávú tervidőszakok lakásépítési feladatait a második 15 éves lakásépítési terv határozza meg. Mennyiségi céljai mellett jelentősek azok a minőségi követelmények, amelyek az első 15 éves hosszútávú tervidőszak alatt, társadalmi-gazdasági feltételek híján, csak kis mértékben, vagy nem is érvényesülhettek. Ezek között kiemelten fontos a társadalmi rétegek lakásviszonyai és életmódjai közötti különbségek mérsékelése, a lakásépítés keretében kialakult társadalmi szegregációs folyamat megállítása. Ez úgy érhető el, ha minden városrészben lehetőség nyílik minden társadalmi réteg vagy demográfiai csoport igényeinek megfelelő lakásállomány kialakítására, ha a legjobb lakóhely-viszonyokkal s kedvező környezeti adottságokkal rendelkező területeken nemcsak a mai értelemben vett „fizetőképes kereslet" igényeinek kielégítését, hanem a vállalati támogatású munkáslakás-építés feltételeit is biztosítani lehet. Ez idő alatt el kell érni a szülések számának növekedésére előnyös lakásstruktúra kialakítását. Bár az előző 15 éves tervidő-