Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: A Najádok kútja a Felszabadulás téren (Csigó László felvétele)

BUDAPEST a Povaros Rxyorata A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: BÁCSKAI LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A Lapkiadó Vállalat VII. Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 78.0245 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig, I. Országház u. 20. csütörtökön 10—13 óráig VII. Lenin krt. 9—11. I 121. Telefon: 228-457 Olvasószolgálat: VIII. Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Rovatvezető: VARGHA BALÁZS Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Sőtér István: Bútorok iskolája 4 Tamás Ervin: Sárospatak 8 Ligeti lAszló: Margit körút—Mártírok útja 12 Balázs István: Feketések r6 Vargha Balázs: Örkény István útja a groteszktől a groteszkig II 22 Vadas József: Vedres 24 FÓRUM Harrach Erzsébet: A Rákóczi út színei 29 Molnár József: Jókai és Táncsics 32 Virág Judit: Villaépítkezések a két háború között 35 Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt század második felében 1 38 Vizy lAszló: A „Najádok kútja" a Felszabadulás téren 42 A címlapon: A Najádok kútja a Felszabadulás téren (Csigó László felvétele) A hátsó boritón: Gulácsy Lajos: Cökxpőn (Szelényi Károlv felvétele) XVI. ÉVF. 3. SZÁM 1978 MÁRCIUS ÁRA: 10 Ft Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA Iró; GAR AI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója: SZILÁGYI LA|OS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes: Dr. TRAUTMANN REZSŐ. a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Pongrácz Pál Lakásépítés - városfejlesztés Elég meggyőző ma már a budapestiek számára, hogy a főváros új városképét főleg a lakásépítés formálja. A kilátóhelyekről: a Gellérthegyről, Halászbástyáról szembe tűnik, hogy a „város peremén" új lakótelepek koszorúja övezi a felszabadulás után megnövekedett területű várost. 30 év alatt közel 300 ezer lakás épült Budapesten. Igaz, 1945 és 1960 között a lakosság száma is gyorsan emelkedett. A peremkerületeknek a fővároshoz csatolásával kialakult 1,5 milliós Budapest 1960-ig csaknem 2 milliósra növekedett. Ez időben a lakástermelést lekötötte a népesség növekedése, a nyomasztó lakáshiányt alig enyhítette a fokozódó lakásépítés. Lényegesebb változás az előző 15 éves lakásépítési terv időszaka alatt, 1960 és 1975 között következett be, amikor a népesség növekedése lelassult, csupán 240 ezerrel emelkedett. Ebben az időszakban 187 ezer lakás épült, s ezzel a főváros lakosságának csaknem egynegyede költözött új lakásba, került városi keretek közé. A lakásépítés üteme a három évtized alatt fokozatosan növekedett. Amíg a II. ötéves terv időszakában alig több mint 10 ezer lakás épült évente a fővárosban, a III. ötéves tervidőszak alatt csaknem 12 ezer. A tömeges ipari lakástermelés műszakitechnológiai és szervezeti feltételeinek kialakulásával a IV. középtávú tervidőszak alatt már évenként 15,5 ezer. Ez az ütem a jelenlegi tervidőszak alatt is tovább fokozódik. 1976-ban 16 245 lakás épült Budapesten, 1977-re pedig több mint 17 ezer lakás építését tűzte ki a Fővárosi Tanács terve. Ez a két év ugyan már a második 15 éves lakásépítési terv időszakára esik, a két hosszútávú tervidőszak — együttesen 30 év — alatt mintegy 500 ezer lakás épül a fővárosban. Ilyen méretű lakásépítés és a szükségszerűen vele járó egyéb fejlesztés megváltoztatja a város szerkezetét, területfelhasználását. Hogy érinti ez a fejlődés a város jelenlegi szerkezetét? Az 50-es évek második felétől a lakásépítés eloszlását a főváros területén főleg a beépíthető szabad területek, a közlekedés és a közműhálózat fejlesztésének lehetőségei és a lakásépítés szervezeti keretei határozták meg. Ennek következménye Budapesten a mai város morfológiai sajátossága: a város történelmi központját, a Belvárost körülvevő városias beépítésű központi részt a fővároshoz csatolt peremkerületek belső, alacsony intenzitású és ellátottsági szintű beépítése övezi, amit az új lakótelepek koszorúja kontúroz. A város területének hármas tagozódása egyben az ellátás differenciálódását eredményezi. A legdifferenciáltabb ellátást a városközpont biztosítja, még akkor is, ha egyéb feltételek, pl. az ökológiai szükségletek csak részben vagy egyáltalán nem elégíthetők itt ki. Az új beépítésű lakóterületek, az ellátás korszerűségét tekintve, a városközpontnál magasabb szintet biztosítanak. A két „övezet" között húzódó területen az ellátó hálózat elmaradott, elavult rendszerű és hiányos. Ez még inkább fokozza a feszültséget a régi belső és az új külső városrészek között az ellátásban és a szolgáltatásban. Bármilyen meglepő is, 1960—70 között a lakásépítés jelentős része Budán valósult meg. Itt a lakásállomány közel 50%-kal növekedett, míg a pesti kerületekben általában 28 és 34% között maradt a növekedés. Ennek következményei már most észlelhetők. Jelentősen növekedett a lakóhely és a munkahely közötti forgalom a munkahelyekkel aránylag gyengébben ellátott 107