Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Granasztói Pál: Legkedvesebb tereim

József nádor szobra is lehel a tér. Mindig szívesen megyek át rajta, sőt, mindig körül is nézek. Szeretem. A Józsefvárosban maradva s egyre lejjebb lépve az építészeti értékmérés lépcsőfokain, kívülebb egy még igénytelenebb, de vonzó teret találunk: a Mátyás teret. Sokáig a létezéséről sem tudtam. Majd véletlenül arra járva felfedeztem, s nyomban megkapott. Szinte törnöm kell a fejemet, miért? Szabályos négyszögű tér, a Mikszáth Kálmán térnél kissé magasabb, jóval egyszerűbb, kisvárosias. Minden sarkán utca ér ide, a szegélyező házak alacsonyabbak s jellegtelenek. Közepén igénytelen parkféle, itteni gyerekek játszótere, idősek pihenőhelye. Más forgalma alig van, csendes, csaknem elhagyatott. Az viszont érződik, hogy lakják, körülötte is laknak. Ez, s talán a tér aránya teszi, talán más, de atmoszférája van. Valamiféle szerény belvilágé. Velence külső kerületeiben vannak ilyen egyszerű, kihaltabb terek — a Campo-k. Azok varázslatosak, hiszen a legszebb városok egyikéhez, egészéhez tartoznak, annak anyagából valók. Ez itt pesti viszonylatban csaknem olyan. Lakni, élni nem kívánnék itt, de ha arra vetődöm, mindig megnézem, jólesik. Hasonló vidékiesség honol a tágasabb, változatosabb Rózsák terén, a külső Erzsébetvárosban. Ez voltaképpen a nagyméretű, kéttornyú, neogótikus templomot Steindl Imre, a Parlament tervezője alkotását övező négyszög alakú tér. Tágassága az alföldi városi terekre emlékeztet, már csak az alacsonyabb elterpeszkedő szegélyező épületek folytán is. Parkosítása igényes. Nem központ, inkább pihenőtér jellegű, csendes, kissé életen kívüli. A térre néző épületek jórészt kis forgalmú intézmények — kórház, iskola, soraikban még egy kisebb egytornyú templom. Ezért talán a legvonzóbb benne az, ami nagyvárosban már ritka: — a nyugalom. A kifelé kalandozásokból visszatérve a belsőbb részekbe, egy kettős térről kell szólnom, amin gyakran — érthetően — csak áthaladunk, alig vesszük észre. Kettős a nevek miatt is, és mert a Népköztársaság útja választja szét őket — a Liszt Ferenc és a Jókai teret. Átugorva a tekintettel a Népköztársaság útját, mégis egybeláthatók, egyetlen hosszú, trapéz alakú teret alkotnak, mely a Majakovszkij utcától a másik végéig szélesedik. Parkosított az innenső és a túlsó részén is. A szegélyező épületek magasak, nagyvárosiasak. Köztük a Zeneművészeti Főiskola, a többi nagyrészt érdektelen. Túlsó, szélesebb végében sokáig bántó hézag volt. most beépült, a tér teljesen lezárult. Mi teszi mégis érdekessé, sőt megkapóvá a teret, ha emígy egybelátjuk? Az, aminek folytán egybelátjuk: a két szemben álló szobor Jókaié és Adyé. Irodalmunk, költészetünk két óriásáé. Mindkét szobor szép alkotás, de szerencsés szembeállításuk fokozza hatásukat. Általuk a két tér egy lesz, s jelentős, már-már szép. Méltó tartozékai a szép Népköztársaság útjának, élénkítik azt, s az út jelenléte is őket. A szobroknak hátterük van, s ez mélyül láttukon. Terek hatása nemegyszer múlik ilyeneken is. Budán szép terek pusztultak el mint a Clark Ádám tér, részben a Szent György tér — vagy elrontották őket, mint a Dísz teret, a Bécsi kapu teret. Ezért most csak két térre gondolok. Az egyik egyszerű, csaknem falusias, hézagos, mégis van valami vonzó benne — a vízivárosi Mária tér. Tulajdonképpen nem is tér, csak az emelkedő Batthyány utca kis teresedése. Itt is egyszerű, érdektelen házak, a Várhegy oldalában innen induló lépcső és az ugyancsak innen felfelé induló Donáti utca. Ez az egész. A Víziváros egv kis jellemző foltja, egykori jellegének hírmondója. Talán ezért van hatása, szinte bája. A kis tér is emelkedik, közepén néhány fa és az igen egyszerű Mária-szobor. Egy szerény arc a budapesti terek sokféle arca közül. A másik tér feljebb van a Várnegyedben, neve sincs - az Úri utca teresedése a Szentháromság utcához csatlakozóan. De ez kifejezetten szép. Tölcsér alakú, az Úri utca mentén műemlék értékű, egy-két emeletes egykori polgárházak sorai ékesítik. A Disz tér felől jövet a teresedés északi végében a jól ideillően tervezett új épület: a Fehér Galamb vendéglő. Előtte állva bal felé a rövid Szentháromság utca, hátterében a Mátyás-templom tornya. Jobb felől kis köz, a Bástyasétányra (Tóth Árpád sétány), s a budai hegyek felvillanása. Budapest szépségei veszik hát körül. Közepén a tér fő ékessége — a kiválóan elhelyezett, méretezett ideillő témájú kis lovasszobor: Hadik András szobra. Ez a helyzet, a szobor elhelyezése, a tér aránya és környezetének érzékelése vetekszik a velencei Goldoniszoborral és kis terével. Provinciálisabb, de szép. Azt tükrözi, ami nekünk van, maradt sok évszázad súlyos pusztításai után. Q