Budapest, 1977. (15. évfolyam)
2. szám február - Prof. Bókay Árpád: Milyen volt az 1860-as évek Pestje ?
Leginkább vasárnap és ünnepnapon, midőn Papával a kocsiján mentünk az ő praxisa után. Míg ő a betegeknél volt, mi a János kocsissal tárgyaltunk, suhogtattuk az ostorát, másztunk a bakra, s veszekedtünk, ki üljön a kocsis mellé. A Lánczhídon és az Alagútban mi fizettük a díjat'9 , s mi adtuk át a jegyet a másik végén. Az Alagút nagyon imponált nekünk. Ezen át mentünk a Karácsonyi-palotába2 ", ahol a gyerekeket gyógyította Papa, továbbá a Politischer Greislerrel21 szemben levő házba, Clarkékhoz (a híd és Alagút építőjéhez). A Várba is mentünk néha. Egyszer a királyi palotába is elvitt Papa, 1869-ben, hol az akkoriban született Valéria főherczegnő volt Papa gondjaira bízva. Frakkban, fehér kesztyűvel kellett oda menni, s mi büszkék voltunk rettentően, mikor a palota portása salutált Papának, s a Burgzsandár2 2 is haptákban állott. A Vár jellege nem változott meg, eltekintve az újjáépített királyi palotától és József főherceg palotájától, a Honvéd-2 3 és Pénzügyministeriumtól2 4 és Halászbástyától. Az ellipse 25 akkor kedvencz sétahely volt. A Fő utcza legtöbb háza ma is áll. A Lukács-fürdő alacsony putri volt, a Császár-fürdő azonban mit sem változott. A híres nyári bálok színhelye, a platános udvar változatlan. A Császár-fürdő publikuma, az ottlakók az előkelő körökből kerültek ki. A Lánczhídtól dél felé csupa apró ház állt, még a Gellért alatt is. Mindent lebontottak már, mert a leomló szikladarabok állandó veszélyt jelentettek. Az új, nagyszerű Gellért-fürdő helyén volt a primitív Sárosfürdő, egy sáros gödör, ahol a melegvíz bugyborékolt fel. Órákig ültek a sáros, forró, iszapos vízben a parasztok, persze előbb a parton köpülyözésnek, érvágásnak vetették alá magukat. A Rácz-fürdő előtti tér is tele volt vérrel, mert ott szintén az utczán folyt a köpülyözés és érvágás. A Rudas-fürdőt akkor belül nem ismertem, de az épülete állott, úgy, mint most. Fürdőszoba még sehol nem volt. így a polgárok a fürdőkbe jártak — már aki járt. Mi a már említett Gamperl-fürdőben fürödtünk, a Nyár utczában (helyén most a Hungária-fürdő26 pompázik). Akkor ez földszintes ház volt, belül, a két oldalszárnyon oszlopcsarnok (ambitus). Ebből nyíltak a fürdőszobák, összesen talán húsz. Az udvaron egy ugrándozó, szárnyavágott szarkát, egy lánczon levő rókát, egy sast, s míg meg nem halt, egy majmot is láthatott az ember ketreczben. Akik fürdőre vártak, itt sorakoztak. Fürdőre pedig várni kellett, míg az új porczió megmelegedett. Pest fürdői akkor nagyon kis számúak. A Gamperl-fürdőbe járt az előkelőbb, solidabb közönség; olcsóbb volt a Király utczai Einsiedler vasasfürdő27 , ott, ahol előbb a Király Kávéház, most a Körúti fürdő fogadja a vendégeket. A később nyílott Diana-fürdő a Kereskedelmi Bank2 8 helyén állott, róla nevezték el a szomszédos utczát Fürdő utczának2 9 . A közlekedés a régi Pesten igen primitív. Az egylovas kocsi kevés, a kétlovas, i fiáker több. Ezek közül sok (5—6) állott a Zrínyihez közel, a túlsó sarkon. Ha kellett, innen hívtak Papának délután, vagy este kocsit. A kocsizás olcsó volt. Villamos persze még nem járt, viszont 1869-től kezdve járt lóvasút. Az első vonal a Calvin térről Újpestre, a második a Kerepesi úton, a Rottenbiller s a Damjanich utczán át a Városligetbe vezetett. Több vonal nem is volt. Megnyitáskor az emeletes, zárt, nagy kocsit 4 ló vitte Újpestre. Czigánybanda muzsikált az emeletén, a kocsis csíkos ruhában trombitált. Bent a polgármester és a tanácsosok ültek. Nagy ünnepe volt ez Pestnek, bár eltiportak egypasast, aki a trombitaszót, ami a csöngetést helyettesítette, nem respektálta. A conductor 30 fütyült, ha meg kellett állani, vagy meg kellett indulni. Váróhelyek, leszállóhelyek még nem léteztek. Megállt a kocsi minden egyes fel- vagy leszálló intésére. Bizony lassú közlekedés volt ez így. Omnibuszok, kétlovasok sűrűn indultak ki a Városerdőbe, illetve Városligetbe. Ezek fura, nyitott bárkák voltak. A bakon a kocsis mellett két pasas, az első szakaszban 6, a hátsóban 4. Tehát összesen 12 pasas lehetett az omnibuszon egyszerre. Egy tízes a viteldíj. Megállás mindenütt, ahol valaki kívánta. Indultak a Két Pisztolytól, a Zrínyitől, s a Harminczad utczából a Ligetbe, a Botzenhausig, vagy a Lövöldéig. A Lövölde a ma is ilynevű téren állt; de akkoriban elegáns korcsma, nyári vendéglő. A Botzenhaus is korcsma, a rondó31 mögött, ott, ahol most a nymphás fontain3 2 van. Itt különben, körben, 3—4 vendéglő is volt, mind muzsikás. Legelegánsabb közülük a városi korcsma. A legjobb pörköltet és rántott csirkét azonban a Botzenhausban készítették, tehát ez volt a legnépszerűbb. Minket is elvittek oda néha napján. Ott ütötte fel tanyáját nyaranta Pákh Berti bácsi33 , Papa jó barátja, híres író és szerkesztő, és iglói fiú, tehát eo ipso kedves embere Papának. Az omnibuszok akkor indultak, ha megteltek, vagy ha reménye lehetett a kocsisnak, hogy útközben telnek meg. Vasárnap délután nemcsak mindig zsúfoltan jártak, hanem nagy ostromokat álltak ki. Ezek sokkalta nagyobb és ádázabb rohamok voltak, mint ma a villamosokra. Ha egy-egy kocsi jött, futottak az emberek, asszonyok a kocsi elé, s taposták, lökdösték, tépték egymást. Hétköznap békességesebb volt a hangulat. Ezek az omnibuszok mind a Király utczán" s a Fasoron3 ' át haladtak. A Fasorban nyári lakásos, részben csinosan épített villák és szép kertek voltak. Mily luxust jelentett pl. a Zrínyiből nyári lakásra a Fasorba költözni! Egy nyáron, 1870-ben, a porosz— franczia háború kitörésekor ezt mi is megtettük, midőn a mai evangélikus templom helyén levő Rőser-villába költöztünk nyaralni, Morlinékkal együtt. Más közlekedés mint az omnibusz, Pesten nem volt; később ezen kívül a lóvasút két vonala. Budán, a hídfőtől járt vagy 4 omnibusz a Császár-fürdőig, s vagy 2—3 a Zugligetbe, a Laszlovszky-villáig3 6 . A budai hegyekbe sem lóvasút, sem villamos nem vezetett. A budai Lánczhídfőtől ugyan ment ki vagy 4 társaskocsi, de későn este ezek már nem jártak. Kelenföld lakatlan volt (nem is így nevezték). A Dunán csónakok jártak propeller helyett, később gőzhajó a Császár-fürdőbe és Óbudára. A Margitsziget még nem volt sétahely, ide nem kellett közlekedés. Midőn Blondin3 7 , a költéltánczos ott magát produkálta, a Császár-fürdőtől mindenki csónakon ment át oda. Mi is, Mama nagy aggodalmai között. Vittünk ennivalót is kosarakban, mert hát ott soká kellett időzni, s nem tudta az ember, mikor kap csónakot. A közlekedésnél meg kell még emlékeznem egy speciális pesti vehiculumról3 8 , a vízhordó kocsikról. Két szamár ballagott előtte, s 8 puttonyt állítottak rá a kocsira Duna-vízzel, mely a mosáshoz kellett, lévén a pesti kútvíz igen kemény. A Dunáról jöttek a szegény csacsik, s a tót vagy sváb vizes torkaszakadtából ordította be az udvarokba: ,,Dunawoss"! Erre a csatakiáltásra rohantak ki a cselédek a gangra, s rendelték, és dirigálták, ki az emeletre, ki a mosókonyhába az 1—2—3 puttony Duna-vizet. Mi volt az ára? Már nem emlékezem. A Duna-vizesek mindenikének megvolt az utczája, egyik sem szemtelenkedett a másik helyére. Különben több hasonló csatakiáltás hangzott fel az udvarokban; ilyen volt a „Reibsand". Budai svábok hozták ugyanis a dolomittörmeléket súroláshoz. Érdes, fehér, finoman szemcsés törmelék-kőzet volt ez, amivel szép fehérre sikálták a fenyőfapadlót. Szombat a súrolás napja volt, a reibsandosok recordnapja. „Handlé" volt az ócska-ruhások csatakiáltása; a „drótostót" pedig egész litániát énekelt arról, hogy mire vállalkozik, mit tud megreparálni. „Ablakos tót" csak a kisablakú külvárosokban kapott munkát. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Dr. Bókay János (sz. 1917.) 19 Hídpénz ill. vám, amit a Lánchídon és az Alagúton áthaladóktól szedtek, 1918-ig. -" Kai acsonyi-palota: a Krisztina körút 55 alatt, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodáinak székháza helyén állt 1856—1938 között. 21 Politischer Greisler: a Krisztinaváros egyik legismertebb vendéglője volt a Koronaőr u. 6/b alatt. Nevét tulajdonosának, a Morvaországból származó volt cipészlegénynek, majd szatócsnak (Greisler: krájzleros. szatócs, vegyeskereskedő) szenvedélyéről, a politizálásról kapta. 22 Burgzsandár: a királyi palota őrségét ellátó csendőr. 23 A Honvédelmi Minisztérium a Dísz téren állt. Építésekor. 1895-ben bontották le a Dísz téri evangélikus templomot. 24 A Pénzügyminisztérium 1945 előtt a Szentháromság tér 1. alatt, a Műszaki Egyetem ,,Schönherz Zoltán" diákkollégiuma helyén állt. Ellipse: a Várhegy keleti lejtőjének sétánya, melyet József nádor alatt fásítottak be, és 1868-ban átalakítottak. 26 A Hungária Fürdő a Dohány utca 42—44. alatt működött, 1929-ig. 27 Az Einsiedler vasasfürdő 1839-ben nyílt meg (a mai Majakovszkij utcában); Feiszl György „természetes va:*»s fürdő"-je, ,,A Remetéhez" címzett ún. Orczy-házban. 28 Kereskedelmi Bank: jelenleg a Belügyminisztérium épülete, a Roosevelt tér 3. alatt. 29 Fürdő utcza: a mai József Attila utcának Roosevelttérés Alpári Gyula utcaközötti része. ••" Conduct r» az omnibuszkalauz ill. villamoskalauz neve. 31 Rondó: a mai Gorkij fasor folytatásába eső, fasor övezte 80 m sugarú körsétány a Városligetben. Tervezője Nebbien Henrik francia származású kertész. 32 Nymphás fontain: a görög-római mitológia örökké fiatal istennőjével díszített szökőkút. 33 Pákh Albert (1823—1867) rozsnyói születésű író és szerkesztő, kiadó és ügyvéd, a M. Tud. Akadémia tagja, Petőfi barátja. 34 Király utcza: a mai Majakovszkij utca. 35 Fasor: a jelenlegi Gorkij fasor. Laszlovszky villa: Laszlovszky Józsefnek, a királyi birtokok jogtanácsosának az omnibuszok akkori végállomásánál álló ,,Frissítő ház"-a. 37 Blondin: francia kötéltáncos, aki a Niagara vízesés fölött kifeszített kötélen is többször átkelt. 38 Vehiculum: szállítóeszköz, latinul.
