Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Mucsi Ferenc: A februári forradalom magyarországi hatása

magyarországi visszhangja és hatása ta-pacifista elvi alapon a párt vezetői elsősorban Tisza István háborús kormányának megbuktatását tűzték ki célul. A már említett pártkongreszszus határozata alapján a párt központi lapja választójogi szövetség létrehozásának tervét vetette fel, együttműködést mindazokkal a közép-és kispolgári erőkkel, amelyek érdekeltek voltak az ország demokratikus átalakításában s a béke mielőbbi elérésében. A felhíváshoz csatlakozott Károlyi Mihály függetlenségi pártja, Jászi Oszkár vezetésével a polgári radikális párt, csatlakozott Vázsonyi Vilmos demokrata pártja, Giesswein Sándor keresztényszocialista csoportja tehát mindazok az erők, amelyek másfél esztendő múlva létrehozták a Nemzeti Tanácsot, s vezetői lettek az őszirózsás forradalom eredményeként megalakuló polgári demokratikus kormánynak. A politikai élet megélénkülésével párhuzamosan hatalmas lendületet vett a munkásság sztrájkharca is. A csepeli lőszergyárban, a MÁVAG-ban, a Lipták-gyárban, a Lángban, a Ganz Villamosságiban, a Csavarárugyárban kitört bérharcok és választójogi megmozdulások valósággal elsöpörték a háborús tilalmak gátjait. 1917. május elsejét a munkásság felszabadult erővel, korlátokat nem tűrő lendülettel ünnepelte meg. .Május 2-án pedig egyórás általános politikai sztrájkkal követelte az általános választójogot és Tisza István távozását. A Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly, aki belpolitikai reformokkal és a Monarchia különbékéjével próbálta megmenteni a Habsburgok halálosan beteg birodalmát, engedett a tömegnyomásnak, s május végén a reformokkal és a különbékével makacsul szembehelyezkedő Tiszát felmentette. Az új bécsi vezetés ugyanakkor támogatta a szociáldemokrata pártok nemzetközi békekísérletét. Hozzájárult ahhoz, hogy a Monarchia szociáldemokrata pártjai így a magyarországi Szociáldemokrata Párt küldöttei is részt vegyenek a Stockholmban tervezett nemzetközi szociáldemokrata konferencián, amelynek a háborús hatalmak közötti megegyezéses béke feltételeit kellett volna tisztáznia. A konferencia az antant hatalmak elutasító állásfoglalásán végül is meghiúsult, de 1917 májusában júniusában a hadviselő országokban magasra szította a reményt : a háború befejezhető, a béke elérhető. Kkkoriban Magyarországon és a fővárosban is bizakodó volt a hangulat, elsősorban a dolgozó rétegek soraiban. A munkásság azt akarta, hogy Tisza bukása után olyan kormány alakuljon, amely alkalmas és kész arra, hogy megtegye a döntő lépést a béke felé a demokrácia megvalósításával. Május végén egymást érték a néhány hete még elképzelhetetlen tömegtüntetések Tisza kormánypártja ellen, a munkások elleni brutalitásáról hírhedt fővárosi rendőrfőkapitány leváltásáért, az általános választói jogért. A tömeglendület végleges formát adott a választójogi tömörülésnek. Június 6-án Károlyi Mihály elnökletével, a szociáldemokrata Garbai Sándor és a liberális Vázsonyi Vilmos alelnökségével, megalakult a Választójogi Blokk. Programja egyszerű és tömör volt: „I. Az általános, egyenlő és titkos választójog kivívása; II. A béke megkötése hódítás és hadikárpótlás nélkül; III. Az állandó béke biztosítása nemzetközi intézményekkel, a hadügyek és külügyek demokratizálásával.'' Két nap múlva, június 8-án a Blokk már korábban megalakult budapesti bizottsága hatalmas tömeggyűlést rendezett. A gyárakban déli 12 órakor leállt a munka, s a munkások tízezrei özönlöttek minden irányból a Belvárosba. A 250 ezres tömeg délután 4 órára betöltötte a Városháza udvarait s a Károly körút (a mai Madách és Deák tér) egész területét. A választójogi bizottság átnyújtotta Bárczy István polgármesternek „a fővárosi polgárok és munkások" memorandumát, azzal a kéréssel, hogy tolmácsolja IV. Károlynak: nevezzen ki a király olyan kormányt, amely haladéktalanul törvényerőre emeltet' az általános választójogot. A Választójogi Blokk akciója úgy látszott sikerrel járt. IV. Károly Eszterházy Móricot, Andrássy hívét nevezte ki miniszterelnökké, s a kormánynak tagja lett a blokk két vezetője: Vázsonyi l'ilmos és a függetlenségi párti Batthyány Tivadar. Abban lehetett reménykedni, hogy ez az új kormány vállalkozik a Választójogi Blokk programjának megvalósítására. N'em így történt. A kormány tagjainak többsége, bízva a német szövetséges győzelmében, szembehelyezkedett IV. Károly békekísérleteivel különösen az után, hogy az orosz forradalom kispolgári vezetői katonai offenzívával kívánták hátterbe szorítani a tömegek békevágyát, vagy legalábbis előnyösebb pozíciókból megindítani az esetleges béketárgyalásokat. A támadás a Kerenszkij offenzíva kudarcba fulladt, a katonák ugyanis nem akartak többé harcolni, s így a német csapatok nagy területeket foglalhattak el. A siker a német háborús párt, a „Durchhalten"politika híveit erősítette, s visszaszorította a megegyezéses békére hajló mérsékeltebb imperialista csoportokat. Ez a nyári fordulat kihatott a Monarchia és Magyarország belső viszonyaira is. Tisza pártja, amelynek a parlamentben abszolút többsége volt, mereven elutasította a kormány amúgy is soványra sikeredett reformprogramját. Károly király békekísérletei szinte ezzel egyidöben ugyancsak meghiúsultak. A kormányban felülkerekedtek azok az erők, melyek ellenezték a reformokat, s a különbékét. Eszterházy lemondott. Helyét a hírhedten németbarát és munkásellenes Wekerle foglalta el. A demokrácia és a béke reménye 1917 őszére szertefoszlott. Hosszú, hideg, háborús tél ígérkezett. S hogy mégsem így történt, az a februári orosz forradalom nagyszerű továbbfejlődésének, a Lenin vezetésével győztes Októberi Forradalomnak köszönhető, amely új utakat, új távlatokat nyitott: fordulatot hozott az egész emberiség történetében. Választójogi tüntetés a Károly körúton 1917, június 8-án (Siklós Péter reprodukciói)