Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Weress Kálmán: Három agglomerációs településről

Adalékok a Budavári Palota üzemeltetéséhez Fővárosunk ékessége, a Budavári Palota szemünk előtt nyeri vissza eltemetett és újra feltárt, romba döntött és helyreállított, történelmileg hiteles és egyben korszerű formáját. Termei új tartalommal telítődnek: a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Munkásmozgalmi Múzeum már ide költözött; várjuk a Várszínház megnyitását, majd az 1980-as évek elején a Széchényi Könyvtár itteni méltó elhelyezését is. A Palota kulturális intézményeinek működtetése, a munkatársak és a látogatók kiszolgálása, a terület karbantartása jelentős feladat, melyet a jövőben a Várgondnokság biztosít. A Várgondnokság szervezői, a tanulságok hasznosítására megvizsgálták a Palota felszabadulás előtti üzemeltetési módját is. Nem érdektelen felidéznünk — az Országos Levéltárban őrzött dokumentumanyag alapján —, hogy a felszabadulás előtt milyen volt és hogyan dolgozott az akkori üzemeltető: a Kormányzó Kabinet Irodájának alárendelt Várkapitányság. * A Várkapitányság az Osztrák — Magyar Monarchia idejéből származó szabályzat szerint dolgozott; mintájául az Udvarnagyi Hivatal működése szolgált. Sajnos az Országos Levéltár erre vonatkozó adatai rendkívül hiányosak, mivel az Udvarnagyi Hivatal minden irata Bécsben található. A Kabinet Iroda hagyatéka pedig 1945-ben nagyrészt megsemmisült. Ma eléggé meglepő az az arány, hogy a 140 — és esetenként ennél jóval több 1 — fizikai dolgozót összesen 5-en irányították: a várkapitány, a műszaki tanácsos, a gondnok, az irodatiszt és az irodai segédtiszt. A Várkapitányság havibéres dolgozóinak fizetése, és néhány nagyobb pénzügyi feladat a Pénzügyminisztérium kötelékében dolgozó Kormányzósági Számvevőség (3 fő) és a Kabinet Iroda Segédhivatala (4 fő) hatáskörébe tartozott. A parkterület és a szobanövények gondozása mellett néhány apróbb fenntartási munkálat a Királyi Kertészetre (4 fő) hárult. A várterület őrzését pedig a Magyar Királyi Lovastestőrség adta, 3 tiszt vezényletével. Az irányító létszám tehát alacsony volt. Igaz: minden „napszámos" dolgozó „alkalmazási nyilatkozatában" tudomásul vette, hogy munkaviszonya indokolás nélkül megszüntethető; az állandósított „altiszteket" pedig szolgálati — viszszavonható — lakásuk kényszerítette fegyelemre. A levéltári anyag bizonyítja, hogy a várkapitány hosszas vallatásokat jegyzőkönyvezett (pl. ha egy napszámosnő illetlen kifejezést használt a Lovastestőrség tisztje jelenlétében, vagy ha két asztalossegéd összeverekedett). A büntetés és a kártérítés mellett a jutalom megvonása is szerepelt. A jutalom pedig jelentős bérezési forma volt, mert pl. a Szent István Ünnepi Héten, vagy egy-egy garden-partyn a kötelező túlórát jutalom formájában fizették ki. A Várkapitányság sokrétű tevékenységéből a legfontosabbak: javaslatot tett az állandó személyzet felvételére, alkalmazta az ideiglenes személyzetet, s a dolgozók minden szociális, fegyelmi ügyét intézte (egyenruha, segély, a segély megvonása stb.). Az épületek karbantartási munkáit, az épületátalakításokat tervezte, kivitelezésükre szerződést kötött, és a végrehajtást ellenőrizte. Biztosította az üzemben tartást (fűtés, takarítás stb.). Eseti rendezvényeket bonyolított le, pl. a Szent István Ünnepi Hetet. Üzemeltette a szállodai részt, beszedte a nem-kormányvendégektől a szállásdíjat, ellátta a lakások ingatlankezelői és házmesteri feladatait. Mozit és templomot üzemeltetett. A hosszú feladatsort bővítette az ellátottság szerénysége is; pl. a kerti ünnepségekre a berendezést (asztalok, székek, párnák stb.) akalmanként kölcsönözték a Gellért Szállóból, a Gundel és más éttermekből, intézve a szállítást és a díjazást; a hiányosan felszerelt műhelyekbe egy-egy feladat elvégzéséhez szerszámokat kölcsönöztek magánkisiparosoktól stb. * De a szerény ellátottság nem párosult szegénységgel. A Várkapitányság a házipénztárból minden költséget készpénzben fizetett — és nem is szűkmarkúan. Főként a magánkisiparosok jártak jól, akiknek a számlái ott sorakoznak minden jelentősebb felújítási és átalakítási munkánál. Érdekes e munkálatok bonyolítási rendszere. A megrendeléskor a műszaki tanácsos pausz-papíron, ceruzával vázlatot készített, s ennek alapján az iparos egyösszegű vállalást tett. Minden a lehető legjobb minőségű anyagból készült. Ólomcsövön folyt le a személyzeti fürdő szennyvize; egy alkalommal még a bádogtetőt is rézlemezzel foltozták. A magas anyagár és a rövid munkaidő miatt a munkákat jól megfizették; ezen kívül az adóhatóság is kedvezett az iparosoknak a Várban végzett munkáknál. Így érthető, hogy a vállalkozók versenyeztek a megrendelésekért. A kiadások részleges fedezetének egyik fő forrása a lakások és a szállodai díjak bevétele volt. A „kormányzósági hivatalos vendégeken" kívül ugyanis mindenki eléggé magas lakbért fizetett. A kormányzó ö Főméltósága I. emeleti, 7 szobából és 10 mellékhelyiségből álló rezidenciájáért természetesen nem fizetett lakbért, de már a fia, Horthy István II. emeleti lakásáért havi 200 pengővel vezette a bérlistát. A Várban elhelyezett altisztek, 80—100 pengős fizetésükből, másfélkétszobás szolgálati lakásukért havonta 15—30 pengőt fizettek (természetesen sokkal pontosabban, mint a lakosztály-tulajdonosok). Horthy István gyakran még telefonbeszélgetési díjjal (esetenként 10—20 P) is tartozott a Várkapitányságnak. A bevételek oldalán szerepelt a többi között a királyi kápolna, vagy a mozi bérbeadása. Jellemző adat, hogy 1941-ben több helyről támadták a várkapitányt, mert térítést követelt a pozsonyi menekültek irredenta istentiszteletén a fűtésért, s hosszú huza-vona után 100 P-ről csak 50 P-re engedte azt le. A fűtést 6 szakfűtő vezetésével napszámosok végezték. A Palotán a szobák, irodák és más helyiségek 385 kéménye füstölgött. 1941-ben 1520 q fát, 8000 q kokszot és daraszenet fűtöttek el, több mint 40 000 P értékben. Valószínű, hogy már akkor is előkelő helyet foglalt el a várterület a főváros levegőszennyezésében. (Ma a kelenföldi hőerőmű távvezetéke fűti a palotát, viszont óriási a más városrészekről ide áramló füstmennyiség; ennek hatásával a vakolatok minőségénél és pl. a Széchényi Könyvtár raktárainak nyílászáróinál számolni kell!) A két háború közötti időben jelentős volt a Várban a tűzveszély. Itt tárolták a lovastestőrség takarmányának egy részét is. A tűzkészültség összesen 22 önkéntesből (altisztekből toborozva) állt; ők látták el a légó-feladatokat is. A készültség felszerelése mai szemmel nevetséges: 1 db mászóöv zárkapoccsal, 30 db viharlámpa, 1 db targoncás fecskendő, 2 db tolólétra — amelyekről a homlokzatot félig lehetett csak elérni! —, 900 m vászoncső, csáklyák, lapátok, homokvödrök. A területen 33 altalaji és 52 fali tűzcsap volt. * Az ország gazdasági apparátusa szigorúan takarékoskodott a II. világháború előtt. A várkapitánynak pl. igazoló jelentést kellett készítenie a tervezett gázfogyasztás túllépése miatt. Az elhasznált villanykörtékért 1941-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT 69 P-t térített (kb. 4600 db villanykörte árát). A kiemelten ellátott Várkapitányságnak is minden jelentősebb anyagszállításra külön kiutalást kellett kérnie az Anyaggazdálkodási Hivataltól, az Anyaggazdálkodás Vegyipari Bizottságától stb. A Fémfelvásárló és Fémgyűjtő Szövetkezetnél valószínűleg manipulációkra is volt lehetőségük az ügyintézőknek, mert a nyugták feltűnő egyezetlenségeket mutatnak. Az is különös, hogy magánvállalkozók részére néha milyen készségesen nyújtott segítséget a kapitányság. Mikó Amália mosodája a „pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű" — kormányzói — fehérneműk tisztításához valódi „kincstári anyagkiutalást" kapott; sőt a mosoda számláit a várkapitány elfelejtette ellenőrizni, pedig az más mosodákénál jóval magasabb árszabással dolgozott. 1941-ben a Várkapitányság 176 felújítást, átalakítást hajtott végre. Ezek között szerepelt egyegy lakás renoválása, de új öltöző-fürdő kialakítása is. Ekkor foglalkoztak a Vár külön vízellátását biztosító 296 m mély kút fúrásával is, melynek vízhasznosításáról jelentős tanulmányok készültek. Akadnak tehát a sok fegyelmező, segélyt elbíráló és egyéb haszontalan iratok kö'ött a Várkapitányság hajdani tevékenységéről érdekes információk is. Bár egyedi esetről, egyetlen kormányzósági épületcsoport ellátásáról van szó, tájékozódhatunk all. világháborút megelőző évtizedek gazdasági tevékenységéről és munkarkölcséről. Rihmer Oszkár 31