Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Weress Kálmán: Három agglomerációs településről

kor is, ha műemléki szempontból nem jelentősek. Sajnálatos, hogy a Solymáron létesített emeletes beépítésű lakóterület és a település központja között ipari terület, főközlekedési út és egy mély völgy van. Mindezek együttesen megnehezítik atelepülés közmű-és intézményhálózatának gazdaságos kialar kítását, a település belső életét. Tudjuk, hogy e területre elsősorban azért esett a választás, mert mint beépítetlen szántóföld, nem tett szükségessé szanálást. De az is bizonyos, hogy Budapest környéki településeink arculatát nem lehet a „mindent a legolcsóbban" elv alapján formálni. Üdülőterületi kérdések Az utóbbi években tapasztalható életszínvonal- és szabadidő-növekedés következtében az üdülőterületek iránti kereslet soha nem látott méreteketöltött, az egész országban. A budai hegyekkel koszorúzott, beépítetlen mezőgazdasági területek a budapesti lakosokban hihetetlen vágyat ébresztettek azok megszerzésére. A fővárosiak inváziója a községi tanácsokat váratlanul és felkészületlenül érte. De egyidejűleg megcsillant a remény e községek lakóterületi és intézményhálózati fejlesztésére, mivel az üdülőterületi parcellázás „jó üzletnek" mutatkozott. A községek eddig beépítetlen területein hamarosan megjelentek — az üdülőépületet jelképező bódék tömege mellett — az igényesebb kő-és faépületek. Látszólag egy gyors fejlődési folyamat tanúi lehettünk. Valójában: tervszerűtlen területfelhasználás történt, nagy területek igénybevételével. S a szóbanforgó üdülőterületeknek a mai napig sincs szaktervezők által készített, átfogó rendezési terve! A felparcellázott területek sematikus osztása következtében az üdülőtelkek egy része csak igen meredek utakon közelíthető meg. Az aránylag kisméretű parcellák miatt napirenden vannak a veszekedések. A víz-és csatornahálózat hiánya — még terv sincs rá! — egyre kellemetlenebb helyzetbe hozza a területért felelős szerveket. Es sem az intézményekhez, sem az erőteljes fásításhoz szükséges területek, területsávok nincsenek biztosítva. Mindez elsősorban a holnap emberének életében játszik majd szerepet, aki üdülőjét minden bizonnyal mint második, nyári lakását fogja kezelni. És ha megszerette a helyet, miért ne lakna ott télen is? A szociológusok prognosztikája a városlakóknak a környező területekre — tehát az agglomeráció településeibe — meginduló kiköltözését jeizi. Jó lenne viszont megértetni mindenkivel, hogy új üdülőterületek létesítése ebben a térségben már nem célszerű. A még beépítetlen területek elengedhetetlenül szükségesek a táj arculatának, szépségének megőrzéséhez. További parcellázások az erdőterület csökkenését, a természeti és táji értékek megszűnését eredményeznék! Budakeszi e három település között a legnépesebb. Épülnek az új, többszintes lakóépületek a község északnyugati részén. Jóllehet, a legelső emeletes épületek már álltak az agglomerációs rendezési terv elkészülte előtt, a lakóterület és közintézményközpont kapcsolatát jól meg lehetett oldani. És ez a községrész gazdaságosan fejleszthető tovább; nagy, beépítetlen mezőségeivel, leromlott gyümölcsöseivel és szanálásra érett tömbjeivel igen alkalmas korszerű, magasabb népességszámú lakóterület kialakítására. S ami szintén lényeges: az új lakóterület a főforgalmi utaktól távol épül, így mentesül az átmenő forgalom zavaró hatásától. Szükségessé válik majd a főközlekedési út menti magántelkes sávok átépítése is, részint a városias megjelenés, részint a megfelelő útszélesség kialakítása érdekében. Az ezredforduló táján várható további lakóterületi igényeket a budajenő—telki út mellett e célra fenntartott területen lehet majd kielégíteni. Komoly gondot okoz a község területén fekvő két üdülőterület: „Makkos Mária" és „Szénászug" egyre rendezetlenebb képe. Ezek az üdülőterületek még akkor is Budapest kapuját jelentik, ha a Budai hegyek északi oldalán fekszenek. Jelenlegi megjelenésükkel rontják a főváros látványát! És a táj is napról napra veszít varázsából ! A tanácsnak pedig nincs pénze az üdülőterületek terveinek elkészíttetésére . . . Nagykovácsi életében a jelentős változást az 1970-es évek elején történt üdülőterületi parcellázások jelentették. A településtől északra elterülő új üdülőterület, valamint a község igazgatási és kereskedelmi központja között egy új utat kellett építeni. Mivel a település déli irányú terjeszkedését a hegyek és az erdő nem engedi, a további fejlesztés csak az új üdülőterület irányába lehetséges. Az újonnan kijelölt lakóterület a jövő igényeit is figyelembe veszi. A lakó-és üdülőterület közé erdősítést írnak elő a tervezők. Solymár településszerkezetét illetően az agglomerációs terv nem tartalmaz lényeges változásokat. A főúthálózat megtartja mai nyomvonalát. A főútvonalak szélesítése mellett egy komolyabb útkorrekcióra és egy vasút felett átvezető műtárgy építésére lenne még szükség. A kialakult családiházas lakóterület megmarad. A pilisszentiváni út mellett megkezdett többszintes lakótelep tovább bővíthető, önálló lakókörzetté alakítható, a szükséges iskolai, óvodai stb. ellátás biztosításával. A lakó- és üdülőterületek között itt nincs választóvonal. Ha valahol, akkor Solymáron válik az üdülőépület rövidesen második (vagy első?) otthonná. A meredek utak azonban itt is kerékkötői a fejlesztésnek. A tervezők gondoltak a későbbiekben jelentkező lakóterületi igényekre is: a község keleti szélén jelöltek ki tartalék lakóterületet. Solymári területen az angol katonák temetője mellé tervezik a főváros új köztemetőjét. Ugyancsak itt épül fel egy regionális jelentőségű rekreációs központ. A község északi részén, a legmagasabb ponton — ahonnan csodálatos a panoráma! — reprezentatív kilátó-étterem épül. Solymár az agglomeráció egyik legdinamikusabban fejlődő települése. Iparfejlesztésre nincs mód Az ipar jelenléte hatással van az adott település arculatának alakulására. Ipartelepítés esetén a település fejlődésnek indul. Mindhárom községnek van ipara, és tapasztalhatjuk az ipar bővítésére irányuló tendenciát. Solymáron a Pestmegyei Műanyagipari Vállalat több évvel ezelőtt építette fel üzemét. A vállalat ma már az eredeti területnek többszörösét foglalja el; és a fejlesztési elképzelések szerint újabb területekre, vasúti és közúti pályára lenne szüksége! Való igaz, hogy az üzem munkalehetőséget biztosít számos embernek, s jelenléte nagyban hozzájárult új, modern, többszintes lakóházak építéséhez. Kérdéses azonban, hogy az agglomerációnak mint egésznek, hasznosak-e ezek a helyi fejlesztési elképzelések. Az iparterületek kijelölésekor már a kezdet kezdetén biztosítani kell olyan tartalékterületeket, melyek konkrét felhasználására (üzemi épület, raktár, szociális létesítmény stb.) csak az üzem fejlesztése esetén kerül sor. A tartalékterületek hiánya a későbbiekben szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a községi vezetőket és a városrendezőket. Ilyen helyzet állt elő olymáron is. Az üzem, a domborzati adottságok miatt, jelenlegi területéhez kapcsolódva nem bővíthető. A közeli lakóépületek pedig a szükséges védőtávolság kialakítását teszik lehetetlenné. A Pest megyei Tanács V. B. határozata értelmében a három település területén tilos az iparfejlesztés. Új beruházásokra, új üzemek létesítésére itt nem kerülhet sor. Közművesítési és igazgatási feladatok Az utóbbi évek község- és városfejlesztési elképzelései az ezredfordulón és az azt követő időszakban várható igények kielégítését isfigyelembe veszik. E helyes törekvés mellett azonban megfigyelhető egy igen sajnálatos jelenség, szinte valamennyi agglomerációs településen. Ez pedig a közművesítés és a megfelelő úthálózat mielőbbi megvalósítása igényének a hiánya. Holott e kettő nélkül nem képzelhető el korszerű lakó- és üdülőterület! A közművesítés, elsősorban a szennyvízelvezetés megoldása, nem tartozik a látványos eredmények közé, és igen sok pénzbe kerül. Csak ezzel tudjuk megmagyarázni, miért szerepel a sor végén a közművesítés a tanácsok fejlesztési elhatározásaiban. Budapest és a környéki települések összehangolt fejlesztéséhez az is szükséges, hogy az egyes települések vezetői megértsék: a rájuk bízott község, városrész vagy város része egy nagy egésznek. S igen jó lenne, ha az agglomerációs terület egységes gazdát kapna! Elképzelhető, hogy közigazgatásilag idővel ezek a községek is a fővároshoz fognak tartozni. Az itt bemutatott települések új lakóterületeket biztosítanak a jövő embere számára. E területek ésszerű felhasználásához elengedhetetlen a társadalmi és egyéni érdekek összehangolása, mi több: az előbbinek messzemenő figyelembe vétele. Ez viszont a ma emberének a kötelessége — a mi kötelességünk. Az adottságok és a lehetőségek nem egyformák a főváros környékén. Ha nem vigyázunk, maholnap azt vesszük észre, hogy meglevő értékeinket elpazaroltuk. 30