Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Vadas József: Kmetty János művészete

sebb egyéniségévé tette? — kérdezhetjük most már a művészi nagyság titkát firtatva. Ha elfogadjuk azt, ami csak féligazság, hogy tudniillik a huszadik századi festészet egymással perelő stílusok egymásutánjából áll, akkor azt kell mondanunk: Kmetty János a kubizmus neveltje volt. Hogy pontos legyek, rögtön hozzáteszem: nem mi mondjuk ezt, nem 1976-ban látjuk így. Már első komoly kritikusa, a pályatárs és jóbarát Kassák Lajos is kubizmust emlegetett 1916-ban megjelent írásában. A hang kritikus ugyan, annál mindenesetre kritikusabb, mint amit manapság szokás baráti bírálatnak mondani. Igaz' alaposabb és pontosabb is. Hatvan év távlatából nyugodtan mondhatjuk, ez a jellemzés célba talál, mi több, előre lát, hiszen Kassák szazai az egész életműre illenek: „Kmetty János analitikus festő. Nem összefogó: részletező. Képeiről a kubista iskola modora élesedik a szembe, de éppen a kubisták belülről teljesedő formái nélkül." Ismétlem: ez a jellemzés tökéletesen precíz volt akkor, amikor — Apollinaire cikkeit nem számítva — szinte kizárólag lapos hírlapi támadások tudósítottak a kubizmusról. Kassák már ekkor látta a kubizmus jelentőségét, és már ekkor észrevette Kmetty Jánosnak a kubizmustól való külön-Károly Attila felvételei Csendélet (1930, vízfestmény) Koffán Károly felvétele Mennybemenetel (1913, olaj) Petrás István felvétele