Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Vadas József: Kmetty János művészete

bözését. Kimondva: Kmetty mértani formák mozaikszemcséiből építi fel képein a tárgyi világot, de a kubizmus új — a dolgokat több oldalról egyszerre láttató — térszemlélete nélkül. Vagy ahogy szívesebben mordanám:a rendteremtés igényével művelte tovább a hagyományos tájkép-, csendélet- és arcképfestészetet. Kassák pontos jellemzéseinek nemcsak az utókor veszi hasznát. Ennek az elvszerü, de hiteles kritikának nagy szerepe volt a maga korában is: szellemi közösséget és szellemi műhelyt teremtett. Ez a műhely, ez a közösség volt a magyar aktivizmus mozgalma, amelyet Kassák szervezett. Az avantgarde e hazai prófétája nem csupán Kmetty Jánosra figyelt fel, hanem maga, illetve lapja, a Ma című folyóirat köré tömörítette a kor szinte minden jelentős fiatal tehetségét. Hogy csak a legismertebbeket említsem: Uitz Bélát, Bortnyik Sándort, Nemes Lampérth Józsefet. Kmetty János közéjük tartozott, kubisztikusan szókimondó festészetével velük egy táborban indult harcba a tízes évek derekán az új művészetért és az új társadalomért. Számára a Mennybemenetel nem vallásos, még csak nem is bibliai téma, hanem az emberré váló ember üdvözlésének ábrázolása. A maga módjá" tehát felhívás arra: teremtsük meg az új embert. A Koncert sem csupán idilli jelenet; legalább enynyire a természettel és álmában a környező világgal, vagyis a társadalommal is új viszonyt kereső-akaró ember megnyilatkozása. Nem én magyarázom bele műveibe az elkötelezettséget. Kmetty aktív tevékenységet folytatott a Tanácsköztársaság idején (plakátot is tervezett Nemes Lampérth-tal közösen), művészete pedig az egyik legfontosabb előzménye Derkovits Gyula piktúrájának. (Itt jegyezném meg: a fiatal Derkovits Kmetty műhelyében tanulja a grafika technikáját.) Kmetty — a csökönyös ember — nem emigrál a Tanácsköztársaság bukása után. Itthon marad. Művészete sem változik meg. Csak a harmincas években oldódik fel a hideg kékek és zöldek szigorú geometriája — elsősorban a vallomásnak számító tájképekben. Egyébként azonban élete végéig maradt annak, aminek indult: a kubista iskola neveltjének, aki nemcsak festményeiben, de írásaiban és közéleti állásfoglalásaiban is mindig kertelés és köntörfalazás nélkül mondta ki véleményét a világról. Vadas József Kisváros (1964, olaj) Zilahy István felvétele