Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Vadas József: Kmetty János művészete

Önarckép (1913, olai) Önarckép (1910, olaj) Kmetty János művészete Ahuszadik századi festészet története a tagadások története. A látomásokat kivetítő expresszionisták a látványt megidéző impresszionistákkal szálltak vitába, az egzaktságra törekedő kubisták az expresszionisták szubjektivitásától fordultak el, a mértanra esküdő konstruktivisták a kubizmust nem találták elég következetesnek, a valóságtól elrugaszkodó szürrealisták pedig a mindennapi valóság átformálására vállalkozó konstruktivisták ellen lázadtak fel. S ezzel a tagadásoknak még nincs vége. Mert egész sor festő magát a tagadást, a tagadás szükségességét tagadta meg. Ilyen — vagyis következetes — festő volt Kmetty János, aki 1889. december 23-án született Miskolcon, és aki tavaly halt meg Budapesten. Mihez volt következetes? Természetes a kérdés és természetes a válasz. Mert — enynyit máris elmondhatunk — Kmetty János önmagához volt hű. A tízes évek elején alakult ki festői világa, amely valamelyest módosult ugyan a harmincas években, de aztán Kmetty visszatért ifjúkora stíluseszményéhez, és ettől a továbbiakban már nem tágított. Mi volt ez az önmaga, amelyre huszonegynéhány éves korában rátalált, és amely a nyolcvanadik életéve felé közeledő mestert is a mai magyav művészet egyik legjelentő-Kecskeméti utca (1910, olaj)