Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Krleža naplójegyzeteiből III.

Krleza 80. születésnapján a Zágrábi Tudományos Akadémia ünnepségén Csuka Zoltánnal fegyelem. („Télen tél van, nyáron kánikula — torkig vagyok én már veled, diszciplína . . .") / 95S. III. i. Szombat. J. P. S. (Jean Paul Sartre) az Expressben a tortúráról. A cikket persze elkobozták. J. P. S.-nek úgy rémlik, hogy az algériai kínvallatások francia premier. Az én első ilyesféle nagy lelki megrázkódtatásaim viszont Horthy vitézeinek terrorjához kapcsolódnak, élükön Héjjassal, aki ezrével üldözte az embereket. Magyarországon a háború utáni brutális erőszakoskodások katonailag szolidan megszervezett formában jelentkeztek, az admirális pesti bevonulását követő totalitárius politika eszközeként. Az, ami a fehérgárdisták oroszországi kegyetlenkedéseiről idáig hallatszott, hátborzongató rémhírekként hatott, amikor azonban ezeknek a szörnyűségeknek szemtanúi is hozzánk érkeztek, az volt a benyomásunk, hogy olyasvalamiről van szó, ami az elvadult polgárháború első napjaiban elviharzott. Ami a tiszti rang leple alatt elkövetett vadállati kegyetlenkedéseket illeti, ahhoz már a háború idején (1914—1918) ugyancsak hozzáedződtünk, az az őrület azonban, amely az admirális hóhérait itt, a Drávától északra elfogta — úgyhogy e véres mesterség eszeveszett szakértőinek igen rövid idő alatt vagy harmincezer embert sikerült halálra gyötörniük és leöldösniük, — az a korszak valamennyi ellenforradalmának történelmében is nyugat-európai rekordnak számított. Gondolom, a professzionalista katonák mentalitását háborús írásaimban sikerült olyannyira ecsetelnem, hogy „antimilitarista" novelláimat lehetett úgy olvasni, mint a Horthy „honvéd" poklának kapujára kiszegezett mementót. És amennyire a harctéren és a hadtápterületen elkövetett állati kegyetlenségek értelmetlenek voltak, a pesti Hungária Hotelben elkövetett gaztettek a háború utáni novelláimban ábrázolt iszonyat aránytalanul pokolibb változatai voltak. Amikor a zágrábi proletariátusnak a Helios moziban megtartott tiltakozó gyűlésén a magyar proletariátus mártíriumával való szolidaritás jegyében felszólaltam, ezzel a jelszóval: „A magyar kommün meghalt — éljen a magyar kommün", minden egyes mondatom erkölcsi iszonyt keltett; nem kevesebb felháborodást, mint amit ma a francia baloldal erkölcsi elszörnyedése kelt. Ez a háború utáni ellenforradalmi terror elleni lázadás első napjaiban volt, annak a harcnak kezdetén, amelyet immár több mint negyven és egynéhány esztendeje vívunk, de úgy rendeltetett: azt is meg kellett érnünk, hogy a francia kaszárnyákban az algériai lázadók vére folyik, és Jean Paul Sartre-nak igaza van, amikor azt mondja: a téboly jelenségéről van szó, amely a 1958. I. 30. Távirat Pestről: „Forró, nagyszerű este, hálás üdvözlettel, az együttes." 1958. II. 1. Köd. Posta: Bojan Stupica küldi a Glembay urak budapesti előadásának plakátjait. A Vjesnikben „diadalról" írnak. Tollforgatóink nem éppen helyesen különböztetik meg az egyes mondatok értelmét. Doktor Kovalovszky Miklós Adyról kér esszét. 1958. II. 7-Napfény, derűs ég, tavaszi felhők. Posta: Manes, Nadeau, Petár Párizsból. Bojan (Stupica) Pestről emelt hangon ír a Glembay urak kilencedik előadásáról. „Diadalmas" kritikákat küldött. A művészek, mint vidám verebek. Egyik jelenetről a másikra szállnak. 795S. II. 10. Kodály-hangverseny. Ezzel a Kodállyal hadilábon állok; nekem nem sokat mond, szinte semmit, pedig a magyarok annyira meg vannak győződve róla, hogy zseniális. Mi van Pasternakkai ? 1958. II. 25. Reggel négyig „Magyar királyi honvéd novellák" c. írásomat lapozgattam, Sinkó Irma (Rothbart Mici) fordításában. Jól olvasható. A vezényszavak és a fegyverek különböző részleteit A magyar királyi gyalogsági szolgálati szabályzatból kellene ellenőrizni. Reggeli séta a Jakőin-réten, a Cmrokon. Mintha magyar novellám démoni változatát látnám, egy káplár öt regrutát kerget az ázott rét nedves haván, térdigérő sárban, a vakondtúrások között föl-le, jobbra-balra, fáradhatatlanul, altiszti gorombasággal, mintha csak osztrák barokk-kori drill szerint gyakorlatoztatná az újoncokat. A gyerekek, ifjak, izzadtan, mint fiatal kutyák, teljes felszerelésben, már a kimúlás útján vannak. Csak nézem ezt a dresszúrát, s nem tudom kitalálni, ugyan mi más célja van ennek, mint az, hogy a regruták érezzék, mi az a ,,A Glembay urak" budapesti bemutatója. A főszerepben: Tőkés Anna (Keleti Éva felvétele) 1958. II. 24. Bojan ajánlásával megérkezett Belgrádból Karinthy Ferenc, Karinthy Frigyes fia, a feleségével, Ágnessel. Elhozták a Glembay urak sajtóját és Major Tamástól az előadás fotó-anyagát. Barátaim felől kérdezősködöm, Illyés Gyuláról és Illés Béláról. I. Gyula nem áll jól az idegeivel. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Úr igéjével is." De Béla, mint mindig, jól van, sokat ír és publikál. Egyesek spiritizmussal foglalkoznak, mások kongresszusokra utazgatnak, a Dráván túl vidáman élnek. 37