Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Bonyhád

lakás, családi ház, új tanácsháza, autóbuszpályaudvar . . . tantermeket kapott a közgazdasági szakközépiskola, kibővítettük a szociális otthont, és 190 óvodai férőhely létesült. Vízmű épült, csaknem 30 kilométerrel hosszabbodott a vízhálózat, csatornáztunk. Szeretem ezt a várost, már csak azért is, mert amit elért, kicsit talán velem együtt érte el. Sokan vagyunk vele így: benne éltünk, mikor községből nagyközség lett, s most is, mikor megkapta a városi rangot. Mi máshogyan vagyunk városlakók, mint a pécsiek, vagy a szekszárdiak ... Ők bele születtek." (Rendics Ferenc gyári munkás szavai.) „Bonyhád fejlettsége megfelel a várossá nyilvánítás követelményeinek . . . néhány tekintetben már most is kedvezőbb helyzetben van, mint az átlagos magyar város. Az ezer lakosra jutó kereskedelmi alapterület Bonyhádon 503 négyzetméter, ez kisközségek, köztük Kismányok, Rátaapáti, Závod nevét. Mindez azt igazolja, hogy helyes a településfejlesztéssel foglalkozó szakemberek koncepciója: az elnéptelenedő apró falvak — és persze a fogyó tanyavilág — elvándorló lakóinak többsége nem költözik a nagyvárosokba, ha a közelben megtalálja a városi színvonalat." (Népszava, 1974. április 14.) * „Sok nehéz feladat megoldása áll előttünk. Tovább kell folytatni a többszintes, célcsoportos és szövetkezeti, valamint az OTP-lakásépítést. Arra kell törekedni, hogy javuljon a szilárd burkolatú útfelület, biztosítva legyen a szenny- és a csapadékvíz elvezetése, s az ivóvízellátás. A parkosított területek és a játszóterek alapterületét növelni kell, elsősorban a Fáy-lakótelepen. A tervciklusra termilliárd forintnyi termelési értéket produkált, az elképzelések szerint 1980-ra ez az összeg csaknem másfél milliárd lesz. Ennek döntő többségét a cipőgyár és a Zománcipari Művek helyi gyára teremti meg . . ." (Részlet a városismertető füzetből.) „A bonyhádi cipőgyár fennállását 1917-től számítják. A volt tulajdonos 1911-ben kapta meg az iparengedélyt, de az első gépeket csak 1917-ben vontatták ide a vasútállomásról. Fokozatosan fejlődött az üzem, 1930-ban már kétszáz embert foglalkoztatott Pétermann és társa. Azóta a gyár többszörösen kiváló vállalat, termékeit »megbízható strapacipőknek« tartják ..." (Tükör. 1914. május 28.) „Én vagyok a helyi OTP-fiók igazgatója, társadalmi megbízatásom pedig: a Hazafias Népfront városi bizottságá-Perczel Mór szülőháza A barokk római katolikus templom (XVIII. sz. vége) a magyar városok átlagában csak 426 négyzetméter. Az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma Bonyhádon 2390 fő, a városok átlagában ez csaknem százzal több. Betöltetlen körzeti orvosi állás Bonyhádon nincs. Az oktatás feltételei kedvezőek, a kiépített belterületi utak aránya is jobb, mint a városok átlagában." (Részlet a városismertetőből.) „Ha nem akarjuk, hogy egyes országrészekben tanulságosan megritkuljon a lakosság, gyorsabban kell fejleszteni az ország „városjelölt" falvait. Az emberek ma már városi színvonalon szeretnének élni, és csak akkor nem költöznek százezerszám a nagyvárosokba, ha helyben is megtalálják a kulturált, kényelmes élet lehetőségeit." (Egy településfejlesztéssel foglalkozó szakember véleménye.) „A bonyhádiak már nemigen köszönnek egymásnak az utcán. Nem ismerik egymást. Amikor az ember megkérdezi, ki honnan költözött ide, egymás után sorolják fel a környező vezett közel ezer lakás megépítése maga után vonja a kereskedelem és a szolgáltatás bővítésének szükségességét is. Ennek érdekében ezer négyzetméteres műszaki áruházat építünk, ÁBC-áruház, Gelka-szerviz, Patyolat és gyorsmosoda létesül. Mivel a helyi kórház járási feladatokat is ellát, szükségessé vált a bővítése; a beruházás a VI. ötéves tervidőszakra is áthúzódik. A tervciklus végére elkészülő rendelőintézet kielégíti a rászorulók ellátását. 1979-ben átadásra kerül az új művelődési ház, s ez lehetőséget ad a könyvtár könyvállományának gyarapítására is . . . (Dr. Hegedűs Jánosnak, Bonyhád tanácselnökének a városavató tanácsülésen elhangzott beszédéből.) „A bonyhádi mezőgazdasági termelés döntő részét a Pannónia Termelőszövetkezet adja. Tavaly 453 dolgozó foglalkoztatása mellett 90 millió forintos termelési értéket hoztak létre. 1980-ban kevesebb emberrel 110 millió forintos termelési értéket kívánnak elérni ... Míg 1975-ben Bonyhád ipara alig valamivel több mint egynak elnöki posztja. Két oldalról is szemlélhetem hát Bonyhádot: az egyéni takarékosság felől közelítve bizonyíthatom, milyen sokra vitte a városi polgárság az elmúlt esztendők alatt; s mint Népfront-elnök látom, mit eredményezett az emberek összefogása, a közösségi cselekvés a városteremtésben. Gyerekként kerültem erre a vidékre, ezért talán még élesebben érzékelem a változásokat, mint az, aki itt született. Változtak az emberek, dinamikusan fejlődött a település, lakóinak igénye szerint. A Népfront-elnök összehasonlíthat három választási ciklust is. Mit tapasztaltam? Az első ciklusban az egyéni sérelmek felemlegetése dominált, az úgynevezett kerítés-szemlélet kapta a fő hangsúlyt. Az utóbbi két ciklus alatt egyre inkább a közérdekű bejelentések kerültek előtérbe, az embereket a városért való tenniakarás vezérelte. Érdekes nyomon követni a soknemzetiségű falu várossá alakulását. Sokan őrzik a hagyományokat, bálokat tartanak, tánccsoportok működnek, német nyelvet tanítanak az iskolában — de a népviseletet levetették, s búcsú sincs már nagyon régóta . . . Mit mondhatok mint OTP-vezető? Sorra vásárolják a bonyhádiak a tartós fogyasztási cikkeket, televíziót, hűtőszekrényt, spórolnak lakásra, úgy, mint másutt. A betétállomány meghaladja a 300 millió forintot. S még valami. Amikor a várossá avatásra készülődött Bonyhád, sorra tatarozták a középületeket, hogy a központ méltó legyen a frissen kapott ranghoz. És kedvet kapott a csinosításhoz a lakosság is, egymás után kérték a tatarozási hiteleket. Ragadós a jó példa . . . Nem örült még OTP-vezető úgy hitelkérelmeknek, mijit én! .. . (Gerlinger Ferenc, a városi OTP-fiók igazgatója.) * „Ezentúl Bonyhád várost megilletik mindazok a jogok, amelyeket a Magyar Népköztársaság törvényei a városok részére biztosítanak." (Egy mondat a várossá nyilvánító okiratból.) 10