Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Bonyhád

Egymillió anya Tíz éve lépett életbe a kormányrendelet, amely gyermekgondozási segéllyel egészítette ki anya- és gyermekvédelmi rendszerünket. Tíz esztendő alatt csaknem egymillió anya élt a nagy jelentőségű szociálpolitikai vívmánnyal: a Gyes-sel. Jelenleg 280 ezren gondozzák otthon kisgyermeküket, közülük kb. 70 ezren a fővárosban. A Budapesti Finomkötöttárugyár i-es számú gyáregységében az elmúlt év végén felmérést készítettek a gyermekgondozási segély tapasztalatairól. Az itt dolgozók 85 százaléka nő. Tíz év alatt nagymértékben csökkent a dolgozói létszám — és jelentősen emelkedett a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma. Néhány összehasonlító adat: 1967-ben 1324 dolgozóból 18-an voltak Gyes-en, 1976 december 31-én a 997 főnyi dolgozói létszámból 144-en. Az első 18 kismama példáját évről évre többen követték: 1968-ban például 38-án, 1972-ben 52-en, 1975-ben 83-án. Egy évtized alatt összesen 907-en éltek a gyermekgondozási segély kínálta lehetőséggel a BFK i-es számú gyáregységében. A Gyes-t itt ma már szinte valamennyi csecsemő édesanyja igénybe veszi. A betanított munkásnők 98 százaléka három évig otthon marad gyermekével; az adminisztrátorok az első gyerek után három évet, a második után már csak egy-két évet töltenek otthon gyermekük gondozásával. A műszaki állományban levők, a magasabb iskolai végzettségűek és beosztásúak s a vezető állást betöltő anyák legfeljebb egy évig maradnak távol munkahelyüktől. Ez megegyezik az országos tapasztalattal. Két-három év kiesés a diplomás nők pályáján ugyanis szinte behozhatatlan hátrányt, elmaradást jelent a rohamos ütemű műszaki, technikai stb. fejlődés mellett. A felmérés szerint a munkásnők férjük katonai szolgálata idején sem szakítják meg a Gyes-állományt, mert a honvédelmi törvény szerint rendszeres segélyt kapnak. Üj lakás vagy pl. válás esetén azonban többnyire a három év letelte előtt jelentkeznek munkahelyükön az anyák. Boros Antalné, a bérosztály vezetője, a szakszervezeti bizottság tagja tette elém az írásos felmérő jelentést, kiegészítve a következőkkel : A Budapesti Finomkötöttárugyár vezetőinek sok gondot okoz a Gyes-en levők, a kilépők, a nyugdíjba menők pótlása. Termékeinkből mind többet várnak a hazai és a külföldi megrendelők. A gyár korszerű jersey-anyagaiból itt, az i-es számú gyáregység szabászatán és varrodáiban készülnek a divatos, szép női és gyermekruházati cikkek. A csökkenő létszámot, a kieső munkaerőt új, modern gépek üzembe állításával próbálják ellensúlyozni. A munkaerőgondok miatt a műszaki, gazdasági vezetőknek fáj a fejük. Nekünk, szakszervezetiseknek meg amiatt, hogy honnan szerezzünk bölcsődei-óvodai helyet a munkába visszatérők gyerekeinek. 1971-ben 32-en jöttek vissza a három év letelte előtt, s mindannyian bölcsődei helyet kértek. De a mi üzemünknek se bölcsődéje, se óvodája. Akkor, 1971-ben, másfél millió forinttal járult hozzá a gyár egy kerületi óvoda építéséhez. A zuglói tanács ezért 30—35 gyerekünk felvételét vállalta. A gyár vezetősége azóta is segíti bölcsődék, óvodák létesítését kisebb összegekkel, de a munkába visszatérni kívánók kicsinyeinek bölcsődei elhelyezése mindmáig megoldatlan. Az utóbbi években a fiatal házasok közül elég sokan kaptak lakást a kerületi tanácstól; ezek a kismamák a három év letelte előtt visszajönnének dolgozni, mert kellene a pénz, az új lakás rezsijére, a berendezésre. A gyár próbál segíteni. Szocialista brigádjaink szerződést kötöttek a környékbeli bölcsődékkel, óvodákkal: varrnak részükre kis ruhákat, térítőkét, takarókat, függönyöket, évente legalább 500 óra társadalmi munkát végeznek azért, hogy biztosítsák néhány „gyári gyerek" felvételét. A brigádtagok a kismamákkal is állandó kapcsolatban vannak, meglátogatják őket otthonukban. A szakszervezeti bizottság minden év májusában kismamatalálkozót rendez, virággal, uzsonnával, frissítővel várjuk a fiatalasszonyokat. A KISZ-es lányok vigyáznak az apróságokra, ők meg jól kibeszélgetik magukat. Micsoda tapasztalatcsere folyik ilyenkor! — S ez a spontán tapasztalatcsere elégségesnek bizonyul? — Többről van szó. Meghívjuk ezekre a találkozókra például az SZTK ügyintézőket is, akik ismertetik a segéllyel kapcsolatos legfrissebb tudnivalókat, az új jogszabályokat. A kerületi nevelési tanácsadó vezetője is tartott már nagyon hasznos előadást a csecsemők, a kisgyermekek neveléséről, gondozásáról, táplálásáról, arról, hogy mikor mire kell ügyelni. Egy másik meghívott előadó arról beszélt a kismamáknak, hogy a hiányos, rossz foglalkozás, a szülők-gyerekek közötti kontaktushiány később, a serdülőkorban milyen személyiségzavarokat okoz. A KISZ-esek is sokat segítenek nekünk. Az ő ötletük volt, hogy a nyugdíjas klubhoz hasonlóan hozzuk létre a kismamák klubját, ahol minden hónapban tartunk összejöveteleket. Érdekes előadásokat, múzeumlátogatásokat, kirándulásokat szervezünk részükre — s közben az ifi-brigádok pesztrálják a kicsiket. Számon tartjuk a születő gyerekeket, s amikor már tizen-tizenöten vannak, közös névadó ünnepséget rendezünk, évente többször is. Vállalatunk kollektív szerződése is igen emberséges. A mi üzemünkben a gyermekgondozási segéllyel töltött időt is beszámítják a törzsgárda-tagságba, s a Gyes-ről visszatérő anyák a csoport átlagbérével azonos fizetést kapnak. Talán ezzel is magyarázható, hogy tavaly tizenöten maradtak otthon három év után, a második gyerekkel. A múlt év tavaszán kérdőívet készítettünk, s minden kismamához eljuttattuk. Meg akartuk tudni, hogy például milyenek a család lakáskörülményei, mennyi a jövedelmük, van-e a lakás közelében orvosi rendelő, bölcsőde, óvoda, mikor akar a kismama visszatérni a munkába, kíván-e a Gyes ideje alatt valamilyen tanulásban, továbbképzésben részt venni, ha igen, hol, lakóhelye területén vagy munkahelyén stb. — Modor ad-e a gyár a kismamáknak a tanulásra? — A Bolyai János Textilipari Szakközépiskola kihelyezett részlege itt működött gyárunkban, hogy ezzel is megkönnyítsük a tanulást. 67-én jelentkeztek, fele már a második osztályban lemorzsolódott, végül 12-en érettségiztek. Köztük három kismama. Az üzemi munka, a háztartás és a gyerek mellett nagyon kevesen vállalják a tanulást, s még kevesebben csinálják végig a sok energiát, lemondást követelő iskolai éveket. Lehet, hogy a mi propagandánk sem volt megfelelő, de az bizonyos, hogy a munkahelyi és az otthoni feladatok nagyon igénybe veszik az aszszonyokat. 1970 óta az üzembe visszatérő kismamák az egyműszakos varrodában dolgozhamak. A tágas munkateremben száznál több varrógép zúg-zakatol. A gépek mellett kb. 80 kismama ; a többi varrónő egészségi vagy családi okok, tanulás stb. miatt nem tudja vállalni a két műszakos beosztást. Az asztalokon, a polcokon félig kész jersey-ruhák, kosztümök, pulóverek tornyosulnak. Néhány fiatalasszonnyal az üzem egy csendesebb zugában beszélgettünk. Snoj Károlyné a három év leteltével jött vissza a varrodába. Férje közben két évig katona volt. — Nehéz évek voltak ... egyedül, havi 1950 forintból — mondja. — Itt lakunk a szomszéd utcában, az üzemi konyháról hordtam haza az ebédet, ezzel sokat spóroltam. A kisfiam 2,95 kilóval született, olyan csöpp volt, mint egy játékbaba. Eleinte alig mertem kézbe venni. Gyakran volt beteg, sokat virrasztottam mellette. A harmadik évet már alig bírtam, olyan egyhangú volt. Mindennap csak a bevásárlás, főzés, etetés, mosás, vasalás, fürdetés. A három év alatt egyszer sem voltam moziban. A névadó ünnepségre meg a kismama találkozókra persze eljöttem. Jólesett kicsit kikapcsolódni, emberek között lenni. De azért nagyon jó volt otthon! Együtt lenni a gyerekkel, figyelni a fejlődését, látni, ahogy először felállt, ahogy elindult. Anyu ... ez volt az első szó, amit kimondott. Amikor ősszel visszajöttem 11