Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Dr. Radnai Lóránt: A főváros kelet —nyugati főútvonala

Dr. Radnai Lóránt A főváros kelet-nyugati főútvonala Budapest legsűrűbben lakott területén szemünk láttára épült ujjá egy ősi eredetű, országos fontosságú főútvonal: a kelet— nyugati várostengely. Ez az út­vonal emberemlékezet óta a Dunán való átkelés lehetőségét kutatta, a mai főváros környékén. A rómaiak uralma alatt még Aquincumnál épült egy cölöphíd a folyamon. A török hódoltság idején már a mai Türr István utca vonalában készítettek hajó­hidat. A Lánchíd megépülte után a kelet—nyugati út, a pesti város­falakat megkerülve, az északi sarokbástya mellett vitt át Budára. Bár a legegyszerűbb útvonal a mai Erzsébet-híd táján vezethe­tett volna a túlpartra, az a vám, meg a révátkelés költsége, vala­mint a várfalakon kivüli piacok vonzása miatt (a mai Engels tér, Roosevelt tér) hosszú ideig nem találta meg a régi és az ésszerű tabáni révátkelés helyét. Pedig ezt a révátkelőhelyet már a rómaiak is jól ismerték. Nem­csak a Duna menti határőrvidék (Limes), hanem a kelet—nyugati kereskedelmi forgalom is fontossá tette a tiszántúli provinciát: Dá­ciát és a keletebbre fekvő országo­kat összekötő utat. Ez az út a Dunával párhuzamosan haladva, a római Carnuntumnál (Deutsch Altenburg) találkozott az észak— déli irányú „borostyánkő" úttal, amelyen az északi népek kereske­delme bonyolódott le Itáliával. A rómaiak tehát a Tabán völ­gyénél kialakult révátkelőhelyet használták, mivel a Gellérthegy és a Várhegy erődítményei azt jól megvédhették. A pesti oldalon tábort is építettek, a mai Erzsé­bet-híd pesti hídfője környékén. A Belváros későbbi védőfalai, városkapui meggátolták a kelet­nyugati főútvonal kialakulását. A pesti rév és a tabáni rév környé­kén kialakult sűrű beépítés ezt szintén lehetetlenné tette. I Csak amikor a pesti városkapu­kat lebontották, vált lehetővé, hogy a kelet felől érkező utak Pest városközpontján át, a mai Rákóczi út—Kossuth Lajos utca vonalán, a tabáni révhez érkez­hessenek. Az észak—déli útvonalak egyike a Váci úton és a Váci utcán keresz­tül, a Soroksári út vonalán alakult ki. A másik — a budai oldalon — a Fő utcát hozta létre. * Az észak—déli várostengelyt azonban a Duna képezte. A Duna mint „vízi országút", mellék­folyói révén az egész felső Kárpát­medencét összekapcsolta a Bal­kán-félszigettel. A kelet—nyugati tengely segítségével a dunai „út­kereszteződés" végül mégis a tabáni révnél alakult ki, amelynek melegvizű forrásai még jégmentes öblöket is biztosítottak a télre itt­rekedt hajóknak. Az ősi tabáni révátkelőhely biz­tosítása és állandósítása tette szük­ségessé az Erzsébet-híd, valamint a Hegyalja út megépítését. Ezáltal a kelet—nyugati főútvonal — mint kelet—nyugati „várostengely" — korszerűen kiegészült. Időközben beépült a mai Bel­város központja, ahol a Belvárosi templom és a Ferences templom közötti területen zegzugos kis utcák, apró terek szövevénye alakult ki. Az 1900-as év körüli nagy épít­kezések óriási áldozatot követel­tek. A Kossuth Lajos utca egész északi házsorát lebontották, és az utcát kétszeres szélességűre bőví­tették. Lebontották a pesti Bel­város központjában levő épülete­ket, köztük a régi városházát, a régi piarista rendházat és a Curia épületét. Felépítették a régi Erzsébet-hidat. Budán lerobban­tották a Gellérhegy szikláit, hogy a hídfő és az onnan kiinduló Hegyalja út forgalma biztosított legyen. Hatalmas támfalak épül­tek a Gellért szobor alatt és a Hegyalja út torkolatánál. Egyúttal megteremtették a kapcsolatot az észak-déli várostengellyel, a Váci utcával, és a budai Fő utcával, a partfalak kiépítése révén pedig magával a Dunával is. Jellemző Budapest rendkívül gyors fejlődésére, hogy ezek a nagyszabású építkezések fél év­század múltán már elégtelennek bizonyultak. * Az utóbbi évtizedekben új ter­veket kellett készíteni, _ amelyek figyelembe veszik a távlati fejlő­dést is. A tervezők kiszámították, hogy a fővárosba befutó nagy útvonalak, gyorsforgalmi utak már nem vezethetők keresztül Budapest belső területein. Ezért ezeknek a forgalmát egy nagy, kör alakú útgyűrűvel kell fogadni, amely megteremti az utak egymás közötti kapcsolatát, és tehermen­tesíti a városmagot. Ez az útgyűrű Óbudától az Árpád-hídon át vezet a pesti oldalra, és Budapest pókháló raj­zolatú (poláris) utcarendszerének megfelelően, nagy ívben vezet a Csepel-sziget északi csúcsánál építendő új Duna-hídhoz, majd azon túl a bécsi gyorsforgalmi úthoz csatlakozik Az ily módon kialakított útgyűrű fogadni tud­ja az Óbudára északról és északnyugatról befutó utak, a Váci út, az északkeletről, keletről és délkeletről befutó utak forgal­mát; valamint kapcsolatot teremt a Pécs és Bécs (Balaton síb.) felé vezető utakkal. Természetesen a főváros bel­területét nem lehetett teljesen kikapcsolni ebből a forgalomból, hiszen Budapest nemcsak for­galmi csomópont, hanem ún. „célállomás" is. A város vonzóereje, kulturális, kereskedelmi, történelmi, tájképi és idegenforgalmi szerepe óriási. Ezért szükség volt olyan útvona­lakra is, amelyek kielégítő módon oldják meg a városközponton való áthaladást. Ezt a célt szolgálja a kelet— nyugati főútvonal, amely az ősi nyomvonalon halad át a főváros belterületén, és biztosítja a kap­csolatot a város egész úthálózatá­val. Megvalósítása — bár orszá­gos fontosságú! — elsősorban budapesti feladat volt. * Az elkészült út nyomvonala: Kerepesi út — Rákóczi út — Kossuth Lajos utca — Erzsébet­híd — Hegyalja út — Alkotás út — Budaőrsi út. Az észak-déli irány még ma is: Váci út — Kiskörút — Soroksári út; illetőleg a budai Fő utca. A kelet-nyugati főútvonal ki­alakításánál 240 1000 lakos távlati gépkocsi-telítettségi szintet vet­tek figyelembe. A budai oldalon 2x2 átmenő gyorsforgalmi sáv, a pesti szakaszon 2x3 átmenő gyorsforgalmi sáv készült. Ter­mészetesen ez az útvonal már aligha szélesíthető tovább; a későbbiekben majd más műszaki megoldásokhoz kell folyamodni. A Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca északi oldalát árkádo­sítani kell. A gyalogosok részére célszerű aluljárókat építeni; ugyanakkor gondolni kell azokra is, akik a lépcsőkön nem tudnak járni (hibás lábúak, betegek, gyermekkocsival közlekedők). A lépcsők téli csúszósságát befedés­sel lehetne csökkenteni. A gyalogos forgalom minden­képpen háttérbe szorult. Ezt a metróvonalak hálózatának teljes 5

Next

/
Thumbnails
Contents