Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Szabó Gabriella: Lift-program

LIFT-PROGRAM Ötödik kerület, Kecskeméti utca 13. Hatemeletes, magasföldszintes pesti ház, huszonhat lakóval. Sokan közülük egyidősek a század elején épült bérházzal. Ők félnek legjobban a liftajtón fityegő kis táblától: „Nem működik". A 170 lépcsőfok — fel, a hatodikig — nem az ő reszkető lábuknak, már nem éppen makkegészséges szívüknek való. A házfelügyelő, Szabó Elemérné, tíz évre visszamenőleg ismeri a ház minden gondját, baját. A liftre van a legtöbb panasza. — Most is már hat hete rossz — mondja —, ha igaz holnap elindítják. Néhány napig megy, aztán megint áll egy-két hónapig. Kilenc éve volt a teljes felújítás, de nem sok sikerrel. Most megint felújítást terveznek, ez azt jelenti, hogy legalább hat hónapig nem lesz liftünk. Eddig az IKV szerelői javították; az jó volt, mert mindig ugyanaz a szerelőpár jött, ismerték már minden csavarját. Mostantól a Felvonójavító Vállalat emberei jönnek, az átalánydíjas karbantartás keretében. Nem tudom, ez milyen lesz, egyelőre félek tőle. Zuglóban, a Füredi úti lakótelep dán típusú, tízemeletes házaiban két, illetve négy lift működik. Ez biztonságosabb, mert szinte lehetetlen, hogy mind egyszerre mondja fel a szolgálatot. A 64—66. szám alatti 132 lakásos tanácsi bérház gondnoka, Buncsics Mihályné elismeréssel szól az átalánydíjas karbantartásról: Két liftünk van. Ha az egyik elromlik, rögtön szólok, s még aznap, de legkésőbb másnap jönnek a szerelők és megjavítják. Szinte mindig ugyanaz a szerelőpár jön, és ez jó, mert ismerik már a motor gyengébb pontjait, tudják, hol kell keresni a bajt. Ami nem jó, mert nincs: a megelőző karbantartás. Pedig fontos lenne, hogy rendszeresen megnézzék, ellenőrizzék s például olajjal feltöltsék a berendezést, ezzel elejét lehetne venni sok hibának. Úgy látszik, erre még nincs elég embere a vállalatnak. A budapestiek egyik örök témája: a lift. Ahol nincs, az a baj, ahol van és inégsincs, mert gyakran rossz — ott az "a bosszantó. A lifteknek Budapesten viszontagságos múltjuk, áttekinthető, rendeződő jelenük és reményteli jövőjük van. Egy kis lift-történelem A második világháború alatt a Budapesten levő 3900 lift csaknem kétharmada megrongálódott, 9 százaléka teljesen megsemmisült. A körülbelül százféle típusból álló személyfelvonó-állományból 1945-ben csak mintegy 11 00 volt működőképes. 1948-ig csupán a házfelügyelők és a kisiparosok foglalkoztak a liftek üzembentartásával és javításával. 1949-ben a felvonóipar államosítása után sem oldódott meg azonnal a probléma, mert az alkatrészgyártó és karbantartó szervezet hiánya miatt a hatóság nem tudott érvényt szerezni a korábban kiadott szabályrendelet előírásainak. A kényszerű megalkuvás és halogatás miatt a liftek állapota így még tovább romlott. 1953-tól a felvonóipart három főhatóság irányította: a gyártás KGM vállalat feladata maradt, a szerelés az ÉVM, a javítás és karbantartás a Fővárosi Tanács felügyelete alá került. A növekvő liftgyártás mellett a szereléssel és javítással foglalkozó vállalatok — létszám és szervezettség hiányában — még mindig nem tudták ellátni egyre növekvő feladataikat. A 60-as években, a házgyári technológia bevezetése után, a lakóépületek sorozatgyártásával már a felvonóipar sem tudott lépést tartani, sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. Az érdekelt ágazatok pályázatot írtak ki a megoldásra. A Gazdasági Bizottság a Ganz-Mávag — központi beruházást nem igénylő — pályázatát fogadta el, és a Schindlerlicenc megvásárlása mellett döntött. A megkötött licenc-szerződés alapján a Ganz-Mávag 1974-ben kezdte meg az új típusú lift gyártását. Tavaly 570 ilyen személyfelvonót készített, és a régi típusú felvonóból is gyártott 306 darabot. A 70-es évek elején a szerelés, javítás és karbantartás szerteágazó terüretén még mindig nem történt lényeges változás. A hozott intézkedések azonban már a lift-krónika újabb fejezetéhez tartoznak. A lifthelyzet — ma Riskó György, a Ganz-Mávag Felvonógyárának igazgatója, optimista véleményt mond a liftgyártásról: Tisztában vagyunk azzal, hogy az országos, ezen belül a fővárosi felvonóprobléma megoldásának alapvető feltétele az ipari háttér megteremtése. Ezt az ötödik ötéves tervidőszak során megvalósítjuk. Ahhoz azonban, hogy az ipari hátteret hatékonyan kihasználhassuk, meg kell oldani \ a felvonóberendezések, a részegységek, az alkatrészek tipizálását, mert csak ily módon lehetséges nagy sorozatban, gazdaságosan, korszerűen gyártani a típuselemeket. Ennek érdekében a három szakvállalat — a Ganz-Mávag, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat s a Felvonójavító Vállalat — együttműködési megállapodást kötött a gyártás, a műszaki fejlesztés, a tipizálás, a szerelés és a karbantartás közös megoldására. A megegyezés alapján több mint egy éve nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Ma már zökkenőmentesen gyártjuk a felvonókat a svájci Schindler-licenc alapján. De egyéb, régebbi típusú felvonókat is készítünk, a személyfelvonókon kívül például teherlifteket, üzemek, üzletek, kórházak stb. részére. Nyugodtan mondhatom: most és a jövőben is minden hazai és budapesti felvonóigényt ki tudunk elégíteni. Az országban levő mintegy 9700 darab személyfelvonóból kb. 6900 — több mint 70 százalék — a fővárosban található. Ebből 4100 lift az ingatlankezelő vállalatok, 260 a szakigazgatási szervek kezelésében, 690 a szövetkezeti lakóházakban, több mint 1800 pedig egyéb vállalatok és intézmények kezelésében van. Dávid István, a Fővárosi Tanács VB Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóságának vezetője, a liftprogram egyik illetékese mondja: Az ingatlankezelési vállalatok által üzemeltetett személyfelvonók „átlagéletkora" közel 13 év. Több mint 4000-es liftállományunkból 886 húsz évnél idősebb, közülük sok 50 — 60 éves. Ezeket már nem lehet gazdaságosan üzemeltetni, javítani, karbantartani. Ki kell cserélni őket és helyükre új felvonókat beszerelni. A szövetkezeti házakban a liftek üzembentartása okozza a legtöbb gondot, hiszen a szövetkezetek vezetői társadalmi munkában végzik a lakásszövetkezeti, házkezelési feladatokat. A Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetsége érdekképviseleti szerv, így felügyeleti funkciót nem lát el. A fővárosban működő 292 lakásfenntartó szövetkezet 342 lakóházban összesen 690 felvonót üzemeltet. Ezeknek a lifteknek műszaki állapota 60 — 70 százalékos, átlagos koruk nyolc és fél év. A javításuk, karbantartásuk megoldásra váró feladat. - Az egyéb budapesti vállalatok és intézmények kezelésében levő 1836 személyfelvonó műszakilag jobb állapotban van, mint a tanácsi szervek felvonói. Ennek egyszerű a magyarázata: a szükséges pénzeszközök általában rendelkezésükre állnak, saját, jól képzett, az átlagosnál jobb keresetű szakemberekkel dolgoznak, s egy-egy szerelőpárra csupán töredéke jut annak a felvonójavítási mennyiségnek, mint amenynyi a felvonókat tömegesen, szervezetten üzemeltető, javító részlegekre hárul. A tanácsi bérházak, a tanácsi szervek, valamint a szövetkezeti lakóházak felvonóit összesen 320 szerelő 160 szerelőpár javítja, tartja karban. Munkahelyük szerint hét különböző szervezethez tartoznak, és sok közöttük a mellékfoglalkozású szakember. Ezek közül a szervezetek közül a Fővárosi Felvonójavító Vállalat mint karbantartó szakvállalat — tevékenysége közelíti meg a szükséges műszaki és szervezettségi színvonalat. A vállalat 121 szerelőpárjából jelenleg 90 szerelőpár gondoskodik két és félezer felvonó karbantartásáról. — Sajnos, a IV. ötéves tervidőszak során még nem álltak rendelkezésünkre a zökkenőmentes karbantartáshoz szükséges szervezetek. Külön gond, hogy még mindig 80— 100 féle típusú lift működik Budapesten, s ezekhez igen nehéz a tartalékalkatrészeket biztosítani. A javítások ideje emiatt is nehezen csökkenthető. A gyártási, szerelési és építészeti hiányosságok következtében az új liftek minősége sem mindig megfelelő. S végül, de nem utolsó sorban az elmúlt tervidőszakban nem rendelkeztünk olyan anyagi erőforrásokkal, amelyek biztosították volna az üzemelés és fenntartás zavartalanságát. — Most, az ötödik ötéves terv idején milyen lehetőségei, feltételei vannak a lift-ügy jobbrafordításának ? A kérdésre derűsebbé válik a főigazgató hangja: — A legfontosabb, hogy a felvonók karbantartásához, felújításához egymilliárd százmillió forint áll rendelkezésünkre. Ez duplája az előző tervidőszakban erre a célra biztosított összegnek. Ebből a hatalmas pénzmennyiségből például évente egy-egy liftre már nem 27 ezer, hanem 54 ezer forintot költhetünk. Míg 1971 — 75 között 544 felvonó felújítását tudtuk csupán megoldani, 1976—80-ig 1100 régi lift cseréjét vettük tervbe. A Fővárosi Felvonójavító Vállalatra vár ezeknek a nagy feladatoknak a megoldása. Főigazgatóságunkkal egyetértésben a vállalat a VII. kerületben végzett kísérletek pozitív tapasztalatai alapján már az IKV kezelésű felvonók 58 százalékára kiterjesztette az átalánydíjas karbantartást. Kihelyezett szervizrészlegeket hozott létre, növelte a gyorsjavító szolgálat gépkocsiparkját és helyszíni szerelő-javító szervizkocsikat állított munkába. Szerelői a hiba bejelentésétől számitott öt órán belül megkezdik a javítást. Az átalánydíj keretében a vállalat a kötélcserén kívül kb. 200 biztonsági és gyorsan kopó alkatrész cseréjét is elvégzi, szükség esetén. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága megfelelő pénzügyi fedezetet biztosított a Felvonóiavító Vállalat szerviztelepének rekonstrukciójához és egy új felújítóüzem létesítéséhez. Mintegy százmillió forintos beruházással épül a Megyeri úton a 28