Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Szabó Gabriella: Lift-program

Kariatidákból új térelemet! vállalat korszerű üzeme. A főigazgatóság segíti a felvonóállomány gépi nyilvántartó rendszerének megszervezését. Ez elengedhetetlen a karbantartás és hibaelhárítás szervezett biztosításához és a felújítási munkálatok tervszerű megvalósításához. Minden intézkedést, előkészületet megtettünk, hogy a több mint egymilliárd forintot tervszerűen, gazdaságosan használhassuk fel a több ezer budapesti lift zavartalan, biztonságos működése érdekében. A többi szakigazgatási szerv épületeinek valamint a szövetkezeti lakóházak felvonóinak többségénél szakember- és létszámhiány miatt — általában csak 1980 után tudjuk megoldani a szervezett, átalánydíjas karbantartást. Hasznos volna addig is a gépi adatfeldolgozás útján felmérni ezeknek a szerveknek helyzetét, igényeit a felvonókkal kapcsolatban. Távolabbi célok, feladatok Az IKV főigazgatója tájékoztatásul még ennyit mond: A következő középtávú tervidőszak elején végképp felszámoljuk a felújítás több évtizedes elmaradását. Felmértük, ismerjük feladatainkat: a továbbiakban is fejleszteni kell az ipari hátteret, az alkatrészellátás és készletezés megoldását, a karbantartó- és szervizhálózat széles körű megszervezését, a tipizálás megvalósítását. Ha mindezt megoldjuk, akkor 1980 után már mintegy hatezer lift átalánydíjas karbantartására lesz képes a Fővárosi Felvonójavító Vállalat. Ehhez viszont már 200 szerelőpárra, vagyis 400 jól képzett szakemberre lesz szükség. Az átalánydíjas karbantartás teljes körű bevezetésén túlmenően a tanácsi kezelésű felvonóknál meg kell valósítani a közép- és nagyjavítások, valamint a teljes felújítások műszakilag és gazdaságilag jól megalapozott rendszerét. Természetesen, ha sikerül biztosítani a feltételeket ehhez a rendszerhez, akkor az egyéb vállalatok és intézmények felvonó állományában is alkalmazható lesz. — Az ingatlankezelési és építési főigazgatóság a saját területén mindent megtesz és a jövőben is meg fog tenni, hogy a régóta húzódó felvonóprobléma végre megoldódjon. A liftprogram megvalósításához azonban szükség van valamennyi érdekelt szerv összehangolt munkájára. A múlt évi és az idei tapasztalatok alapján bízvást reméljük, hogy ezt a programot közös erővel sikerre visszük. Dávid István ezekkel a bizakodó szavakkal fejezte be a liftügyről folytatott beszélgetést. Szabó Gabriella Különös, majdnem rejtvényszerű épület a Lenin körút 122. szám alatti, a Nyugati pályaudvarral szemben álló kétemeletes ház. A pályaudvar felől viszonylag egyszerű neoreneszánsz homlokzat látható, míg az épület hátsó, Jókai utcai frontjának kissé visszalépő középső rizalitját széparányú korinthuszi oszlopok és a második emelet magasságában kariatidák díszítik. Ez a téglalap alakú tömb lett volna a Nyugati pályaudvar ősének, az 1846-ban Zitterbarth Mátyás által épített indóháznak a lezárása. Lényegében e toldaléképület Jókai utcai frontja lett volna a pályaudvar főhomlokzata. Az 1871. évi XLII. törvénycikk alapján indult meg a Nagykörút építése, de a fejlesztéshez kedvezőbb feltételeket biztosító 1884. évi XVIII. törvénycikk kiadásáig az építkezések igen vontatottan haladtak. A Jókai utcáig terjedő háztömb építése viszont már 1872-ben megkezdődött. Azután megszületett a döntés a Nagykörút építését akadályozó, korszerűtlen indóház bontásáról és a ma is álló Nyugati pályaudvar építéséről. (Lásd cikkünket a 4—7. oldalon. A Szerk.) A szóbanforgó épület azonban, bár hátrányosan befolyásolta a körút vonalvezetését, megváltozott szereppel megmaradhatott. (Tervezője a Nyugati pályaudvar tervezésében is közreműködő bernardt Győző volt.) Abban az időben Budán és Pesten nyolcszáznál kevesebb két- és háromemeletes épület állt. Ezek jelentős része azóta lebontásra került vagy elpusztult. A közeljövőben, a Marx tér rendezése során, a korábbi kegyelem e ház esetében sem újítható meg. A Lenin körút 122. sz. alatti épület tehát el fog tűnni. De ha búcsúzásul egy pillantást vetünk a Jókai utcai homlokzatra, sajnálnunk kell elvesztését! Kevés vele egykorú és ilyen nagyigényű épületünk marad. Ennek a — vasúttörténeti és építészeti szempontból egyaránt — jeles épületnek értékesebb részeit meg kellene és meg lehetne menteni az enyészettől! A metró építésével és a forgalmi rendezéssel kapcsolatban lényegesen kibővülő, de a mintegy 300 m hosszú, 6,5 m magasságban ívelő felüljáróval megosztott tér igényli egy kiemelkedő, minden irányból látható térelem létesítését. Egy jól elhelyezett elem vizuális egységet teremtene a tér elkülönülő részeiből, és összekapcsolná a teret határoló, eltérő stílusú épületeket is. A térelemet a lebontandó épület Jókai utcai homlokzatának oszlopaiból és kariatidáiból kellene felépíteni! És az új áruház előtt kialakuló területnek a Körúthoz közel eső szélén lehetne felállítani úgy, hogy a pályaudvar nyugati frontja előtt létesülő térségről — a Westendház helyéről — nézve is érvényesüljön. A megmentendő részekből létesíthető térelem vázlatát is bemutatom. A vázlat szerint a falból kibontott oszlopok kiegészítést kapnának, tehát szabadon állanának. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy az elemek megtartanák eredeti elhelyezési formájukat, tehát a négy oszlop közét kitöltő maghoz kapcsolódnának. Borsos Károly 29 A szerző rajza