Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Fejér Gyula: A Gelka a Gelkáról

(Tahin Gyula felvételei) gyeztek már elő. Közös panaszuk: lyukas a villanybojler tartálya, ki kellene cserélni. Csakhogy a Hajdúsági Iparmüvek nem szállít. A XI. kerület népi ellenőrei írták a Gelkának: „Hassanak oda, hogy legyen mielőbb nyolcvanliteres bojler . . ." Az érdekeket egy-egy levél aligha tudja egyeztetni. * A Gelka szolgáltatási diszpécserközpontja Európában egyedülálló. Huszonnyolc telefonérpár fut be a négy alközpontba, amelyek egytől egyig valamennyi fővárosi szakszervizzel össze vannak kapcsolva. Naponta 2500—3000 bejelentést rögzítenek reggel 7 óra és este 9 óra között. Nyitva vannak vasárnap is, karácsonykor is. Persze nem ritkán kénytelenek azt mondani, hogy erre, vagy arra nincs ügyeletük, „tessék hétfőn jelentkezni". Valaki például vasárnap követelt szerelőt, mert elromlott a sztereo lemezjátszója. S mert csak hétfőre vállalták a javítást, felháborodott hangvi leveleket eresztett a szélrózsa minden irányába. A vevőszolgálatnak a feladata, hogy figyelemmel kísérje a terméket a születéstől a kimúlásig, közvetetten elősegítse élettartamának meghoszszabbítását. Az átalánydíjas javítást 1971-ben vezették be, ragyogóan indult, a kalkulációk alapján akkor harminc forintba került egy televízióra kötött átalánydíjas szerződés. Persze akkor 80 fillér volt a gépkocsiköltség kilométerenként, ma két forint. Napjainkban 220 ezer fekete-fehér televízióra kötöttek átalánydíjas javítási szerződést. Ez most ráfizetéses szolgáltatása a vállalatnak. Ha egy éven belül megkétszereződne a szerződők száma, az ellensúlyozná az emelkedő árakat. A készülékek tulajdonosai elvárják, hogy drága masinájuk zavartalanul működjék 8—10 évig. Úgy illenék, hogy a Gelka vállalja el a villanybojlerek átalánydíjas javítását is. Erre azonban egyhamar nem kerül sor. Amióta hazánkban gyártják a bojlert, baj van az alkatrész-utánpótlással. Nem hallgathatunk egy bántó jelenségről: a Gelka szerelők maszekolásáról sem. Jónéhány panaszos a megmondhatója, hogy bizonyos munkákat elvégeztek, elvégeznek — saját zsebre. Az ilyesmi cseppet sem öregbíti a vállalat jóhírét. Az átalánydíjas javítás mindenképp a bizalom jele, kiterjesztették hűtőgépre, automata mosógépre is. És mire számíthatunk a továbbiakban? A vállalat vezetői nem tudnak hibamentes javítást garantálni, senkit sem akarnak hitegetni kifogástalan alkatrészellátással — de azt ígérik: mindent megtesznek, ami tőlük telik, hogy kevesebb legyen az orvoslásra váró panasz. Fejér Gyula 483 munkása állit elő. Mindezt belátva, a tervidőszakra 180 millió forintos központi támogatást irányoztak elő számunkra. A történelmi hűség kedvéért: a tervbe már csak 126 millió került. A különbözetet a tanácsok kapják, ami önmagában nem lenne baj, de . . . — 197l-ben 25 ezer négyzetméternyi szervizünk, felvevőhelyünk volt, ma ennek a duplája — folytatja Ördögh Béla. — Való igaz, hogy a tanácsok nagyon sokat segítettek nekünk az elmúlt öt évben. De több szerviz, több felvevőhely már nem kell. Nem területbővítésre, hanem intenzív fejlesztésre volna szükség. A színes televíziót javító szerviz egyetlen munkahelye (asztal, műszerek) egymillió forintba kerül. 1976-77-re 54,5 millió forintot irányoztak elő a központi szolgáltatásfejlesztési alapból. A mai napig sem kaptuk meg ezt az összeget. A műszerek egyre drágábbak, és korszerűtlenek. A készülékek messze előbbre járnak fejlettség tekintetében, mint a műszergyártás. Ma már nem ritka a színes tévé, az autonuita mosógép, a sztereo rádió. Ezekkel a kommersz műszergyártás nem tart lépést. De ha volna komolyabb műszer, arra sincs pénz. A honi tapasztalatok szerint a Gelka profiljába illő tartós fogyasztási cikkek átlagos élettartama tíz év. Magyarán: átlagban tíz éven keresztül kell gondoskodniok valamennyi termék javításáról, az alkatrészek pótlásáról. A műszerpark fogyatékosságai mellett ez a másik —• ha lehet, az előbbinél is súlyosabb — tehertétele a Gelkának. Évente ennyi meg ennyi gép, készülék javításához ennyi meg ennyi anyagra, alkatrészre van szükség. Tegyük fel, hibátlan piackutatással és jó adag szerencsével előre feltérképezik: ebben a tervciklusban vagy esztendőben mennyi masinát kell használhatóvá tenniük. Ebből máris tudhatnák, mennyi pótalkatrészre lesz szükség. De. ki állítsa elő a pótalkatrészeket? Az a két-három év, amíg gyártják a terméket, általában minden különösebb döccenő nélkül múlik el. A bajok akkor sokasodnak, ha új típus váltja fel a korábbit. A korábbi készülék gyártásának utolsó esztendejében — ahhoz, hogy majdan vállalni tudja a javításokat — a Gelkának nyolc-tíz évre való pótalkatrészt kellene raktároznia. Hol ? Miből ? — Az a legnagyobb baj, hogy nem fogjuk tudni kielégíteni az igényeket — mondja a vevőszolgálati osztály vezetője. — Látjuk előre — bár ne lenne igazunk! —, hogy a panaszok száma ismét emelkedni fog. A fogyasztók máris érzik a bajt. Sok száz millió forint kellene ahhoz, hogy ne toldozzunk-foldozzunk, hanem végre megoldhassuk a problémáinkat. A Villányi úton és a Nagymező utcában működő szakosított szervizekben ötszáz—hatszáz ügyfelet je-