Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Bertalan János: Dr. Bérli Béla: Százéves a Nyugati pályaudvar

csarnok stb.). A körútra néző háromemeletes épületek közül a bal oldali a Váci út sarkát képezte. Ezen az oldalon van a kimenet az érkezők részére. Az épület teljes hosszában 5 méter széles üvegtetőzet védi esős időben a közönséget. A jobb oldalon az étterem épületét fedett korridor köti össze a körúti épületrésszel. Az étterem túloldalán van a bejárati kapu az elutazók részére. Innen vezet az út a pénztárcsarnokhoz. A pénztárcsarnok belmagassága 17, hossza 35, szélessége 21 méter. A pénztárcsarnok előtt, az étterem és a régi postaépület közötti téren eredetileg park terült el, a közepén vízmedencével, szökőkúttal. A pályaudvar mögötti vasútvonalak áthidalásával — a mai Szív utcával szemben — épült fel a Nándorhíd (később Ferdinánd-, jelenleg Élmunkás-híd). Két aluljárót is létesítettek; az egyiket csak gyalogosok számára — a mai Bajza utcával szemben —, a másikat pedig a Dózsa György útnál. 1877. október 28-án adták át a forgalomnak e korszak nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő műszaki alkotását: a Nyugati pályaudvart. Az új tulajdonos: a MÁV Időközben a vasút s ezzel a Nvugati pályaudvar tulajdonjoga tekintetében változás történt. 1850. március 7-én a „középponti vasút" vonalait az osztrák állam 20,5 millió forintért megváltotta; így jött létre a „délkeleti államvasút". Az 1854-ben bekövetkezett pénzügyi válság viszont arra kényszerítette a kormányt, hogy az államvasutakat eladja. 1855-ben megalakult a „császári királyi Szabadalmazott Államvasútpályatársaság", amely átvette a délkeleti államvasút magyarországi vonalait. Az 1882. június 8-án létrejöttállamszerződésértelmében a társulat neve „császári királyi Szabadalmazott Osztrák—Magyar Államvasút-társaság" lett. Az 1891. évi államosításkor pedig a Nyugati pályaudvar a MÁV tulajdonába került. A XX. század elején, az egyre növekvő forgalom lebonyolítására újabb vágányokkal kellett kibővíteni a pályaudvart. Az új vágányokat az akkori postaépülettől. kiindulva a mai Élmunkáshíd felé építették. A postaépület ettől kezdve váróteremül, a fedett udvar pedig csarnokul szolgál. A régi postaépület helyett a pályaudvar melletti vasutas sporttelepen új postaépületet emeltek, amely homlokzatával a mai Rudas László utcára és a Lenin körútra néz (ez a Lenin körút 105—107. sz. épület). A pályaudvar még szabad területe és a környéki telkek eközben teljesen beépültek. A pályaudvari épületeken belül is — a funkciókat illetően — végeztek kisebb-nagyobb átalakításokat. Kitelepítési elgondolások A Nyugati pályaudvar jövője évtizedeken át vita tárgya volt. A főváros rohamos fejlődése újabb és újabb területeket igényelt. A nagy kiterjedésű pályaudvar akadályozta a városrendezést, a mozdonyok füstje pedig rontotta a város levegőjét. Felvetődött az a terv, hogy a pályaudvart kitelepítik a város centrumától alig két kilométerrel távolabb fekvő Rákosrendező pályaudvar helyére. Ez a pályaudvar rendelkezett mindazokkal a sínpárokkal és egyéb vasúttechnikai berendezésekkel amelyekre abban az időben egy nagy város pályaudvarának szüksége volt. Az új pályaudvarnak úthálózata is lett volna, a közvetlen közelében haladó villamoshálózatot is meg lehetett volna hosszabbítani. A Nyugati pályaudvar hatalmas üvegcsarnokát — e tervek szerint — a Duna-parti Központi Vásárcsarnokhoz hasonló méretű vásárcsarnoknak szándékoztak berendezni. A pályaudvar sínpárjainak nagy helyet elfoglaló területét pedig városrendezési célokra szabadították volna fel. A Nyugati pályaudvar megépültével az egész környék hallatlanul fellendült. A nagyszámú utas a környékbeli kereskedőknek biztos vásárlóközönséget, jó megélhetést jelentett. Érthető tehát, hogy az érdekelt kereskedők felháborodottan tiltakoztak a pályaudvar kitelepítése ellen. És az az elgondolás, miszerint a csarnoképületet vásárcsarnok céljaira alakítanák át, nem csupán a kereskedőket, hanem az itteni lakosokat is kellemetlenül érintette. A vásárcsarnokok környéke sohasem ideális lakóhely. A kora hajnali órákban felvonuló szekerek zaja zavarja a lakók nyugalmát. S a szemét, a bűz — a legszigorúbb higiéniai intézkedések mellett is — elkerülhetetlen egy vásárcsarnok körül. Ez egyrészt veszélyes az egészségre, másrészt nem teszi vonzóvá az ilyen környéken levő lakásokat. De egyéb, érvek is szóltak a kitelepítés ellen; így például a külföldi tapasztalatok. A nagy metropolisokban világszerte arra törekedtek, hogy a modern pályaudvarok lehetőleg a centrumban feküdjenek. A kitelepítés tervét később úgy módosították, hogy egyetlen központi pályaudvarra koncentrálják Budapest egész vasúti forgalmát. Erre vonatkozólag több variációt dolgoztak ki a Városházán és a MÁV-nál. Ezek közül leginkább az nyerte meg a szakértők és a nagyközönség tetszését, mely szerint a központi pályaudvar a lebontásra ítélt Rókus kórház helyén épülne fel, ahová a föld alatt vezetnék a vonatokat. Annyi pénz azonban erre a célra sohasem állt az állam rendelkezésére, hogy a sok milliárdos elgondolást megvalósítsa. A Nyugati pályaudvar azóta is az eredeti helyén áll, innen indítja a vonatokat Vác, Esztergom, Szolnok, Szeged, Veresegyháza irányába, illetve fogadja az onnan érkezőket. Ezenfelül jelentős nemzetközi forgalmat is lebonyolít. Újabb átépítési tervek Az immár százéves Nyugati pályaudvar csarnokának acélanyagú tetőszerkezetén, tartópillérein és nagy felületű üvegfalainak tetőszerkezetein a szakemberek olyan korróziós rongálásokat észleltek, amelyek most már saerkezeti és funkcionális beavatkozást igényelnek. Ezért a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Nyugati pályaudvari vonatfogadó csarnok acélszerkezete helyreállításának megoldására 1975-ben országos tervpályázatot írt ki. A pályázat célja az volt, hogy minél több szakember keresse a legjobb megoldás lehetőségét a jelen és a jövő közlekedési igényeinek optimális kielégítésére, valamint a műemlék megőrzésére. 1976. május 10-ig 43 pályaművet nyújtottak be. A tervek négy főbb elképzelés köré csoportosulnak: 6 A pályaudvar, 1914-es képeslapon (Müller Károly gyűjteményéből) A pályaudvar és környéke 1930-ban