Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Fülöp János: Százéves a Ferencvárosi pályaudvar

Berendi Tibor állomásfőnök tárgyilagos hangnemben értékeli az esemény jelentőségét: ,, . . . Feltűnt egy körülmény, melynek kapcsán több nevezetes lényről értesültünk. Ott láttuk a pálya egyik legcsinosabb magas építményét, a ferencvárosi állomásépületet, de hiába kerestük a raktárakat, melyekben a Ferencvárosból érkező teherszállítmányokat le lehetne rakni. Úgy értesültünk, hogy egyelőre a ferencvárosi állomás forgalma jóformán csak a Közvágóhíd szállítmányaira fog szorítkozni. Pedig az állomás már most is igen jelentékeny forgalommal bírhatna: erről az indóházban (Józsefvárosi pályaudvar, F. J.J is meggyőződhettünk, hisz el volt lepve teherkocsikkal és ponyvákkal letakart gabonazsákokkal, melyek ott hevernek, kitéve az időjárás viszontagságainak . . . Mikor a díszvonat Kelenföldről visszajövet a budapesti indóház közelébe ért, ugyanezen a vágányon egy másik vonat jött eléje. A díszvonatnak meg kellett állnia, amazt pedig visszatolták. Ezen kis epizódot, kérdezősködésünkre, azzal indokolták, hogy az indóház roppantul el volt lepve . . ." A két vonat szembetalálkozása az egyetlen vágányon a többféle vasúttársaság elütő érdekeit jelképezte. A cikk szerzője nem is titkolja: ünneprontó szavai mögött az a realitás húzódik, hogy ezentúl az osztrák érdekeket a fővárosban és Nyu-14 gat-Magyarországon alá kell rendelni a magyar érdekeknek. Sok Duna-víz elfolyt a déli összekötő híd alatt, mire megszületett az egységes magyar vasúti hálózat és szervezet. A ferencvárosi csomópont jelentősége azonban igen gyorsan nőtt, mert helyzete révén a főváros áruellátásának és átmenő teherforgalmának legfontosabb centrumává vált. 1880-ban ugyanis megépült a Duna-parti teherpályaudvar, 1889-ben a teljes bal parti körvasút, s ugyanabban az évben szintben is elválasztották a kiinduló-befutó kereszteződéseket — mindez ugrásszerűen növelte Ferencváros forgalmát. Már 1902-ben egy Kain Albert nevű szerző a csomópont nagyarányú továbbfejlesztése érdekében emelt szót vitacikkében. Az első világháború utáni gazdasági helyzet parancsoló követelményei nyomán Ferencváros befogadó és áteresztő képességét mintegy háromszorosára növelték. 1928-ban jött létre a közvetlen összeköttetés Kőbánya-Kispesttel; s így tovább. * A ferencvárosi csomópont teljes — és ma is egyre növekvő — forgalmi értéke a felszabadulás után bontakozott ki. A háborús évek, a sűrűn ismétlődő bombatámadások, majd a felszabadító harc is súlyos károkat okozott a pályaudvarban. Az ötvenes évek közepére Ferencvárosban a rekonstrukció már elodázhatatlanná vált. Ennek első szakaszában elkészült a „keleti" rendező fejlesztése: százmillió forintos költséggel mintegy 30 km új vágányhálózatot fektettek le (eközben például 30 méterrel arrébb toltak egy lakóházat). A második szakaszban ugyanekkora munkával a „nyugati" rendező és gurító is beállt a sorba. A hatvanas-hetvenes években meggyorsult a vontatási telep korszerűsítése, és a szociális ellátottságot javító létesítmények építése is. A Ferencvárosi pályaudvar mai életéről, az itt dolgozó ezerkétszáz vasutas munkájáról A Ferencvárosi pályaudvar forgalmi irodájában Fordító korong a Ferencvárosi fűtőháznál