Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Magyar Imre: Otthonom

A Korányi klinika búcsúösszejövetelén, 1936-ban. Jobb szélen (szemüvegben) Magyar Imre, bal szélen Korányi Sándor, mellette Hetényi Géza már véglegesen behelyezték kereteikbe, és a még meg nem indult központi fűtés pótlására kályhákat állítottak be a kórtermekbe. Az otthoni négy szoba közül kettő számára pedig már bútoraink is voltak: régi, 1934-ben részletre vett rendelő-garnitúrám csodálatos módon épen maradt hirtelen elhagyni kényszerült előző lakásomban, annak köszönhetően, hogy régi rendelőm bejárata beomlott, és oda senki sem hatolhatott be. Egy másik szoba berendezéséről a család gondoskodott. Hamarosan a harmadik szobába is került kettős rekamié. A negyedikbe, a gyerekszobába egyelőre nem sok kellett: egy rácsos gyerekágy, melyhez kegyes ajándékként jutottunk. így összejött a váró, a rendelő, a háló és a gyerekszoba. Több mint amennyi a boldogsághoz okvetlenül szükséges. A váróban és rendelőben betegek jelentek meg, és egy részük orvosi honoráriumot fizetett forintban. Klinikai munka, rendelés és szaladgálás betegekhez: ez töltötte ki a napot. Este pedig az új íróasztal-lámpa fényénél éjfélig, sőt gyakran tovább is folyt a merész és az idősebb kollégák részéről kárhoztatott kísérlet: a belgyógyászat tankönyvének írása. Az első kötet: A belgyógyászat alapvonalai, 1948 nyarán jelent meg. A Petrányi Gyula professzorral írt egész mű ma már a tizedik kiadásnál tart — remélhetőleg egyre tökéletesedik —, és három évtizede szolgálja a magyar orvostanhallgatók belgyógyászati képzését. A rendelő egyik falára az egész falat beborító, egyszerű könyvespolc került, mely némi családi hozzájárulással a belgyógyászati tankönyv tiszteletdíjából állt elő. Ide kerültek megmaradt könyveim, élükön a harmincas években részletre vett Goethe és Schillersorozattal, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Ady, Babits, Márai, Szerb Antal, Szabó Lőrinc 1940 előtt megjelent köteteivel és feleségem leánykori megmaradt könyveivel, melyek közt domináltak a negyvenes évek bestsellerei. Ez volt a kezdet. Ma több mint 6000 jó könyvem van otthonomban, és a könyvespolcok lassanként elfoglalják valamennyi szobát, mint egy gyarmatosító nagyhatalom vagy mint egy „infiltratio" útján növő daganat. A régi magyarirodalom hatalmas könyvszekrénye az utóbbi években a gyerekszobába került, minthogy a gyerekek ezt a szobát már nem népesítik be, és csak az unokák alkalmi használatú járókája őrzi a gyerekszoba-jelleget. Az élő magyar írók művei — rendezésük egyetlen lehetősége az ABC — a hall két falát foglalják el. Itt van néhány könyvespolc a francia „Livre de Poche" kitűnő sorozata és az angol— amerikai ,,paper-back"-kötetek számára. Egy külön állvány a zeneirodalom, egy másik a művészet könyveinek tarózkodási helye. Az orosz irodalom a hálószoba egyik falát foglalja el. Az előszoba könyvszekrénye orvosi folyóiratok köteteit tartalmazza, a hall és a várószoba közti folyosó két oldalán szótárak, nyelvkönyvek, illetve művészeti és történelmi könyvek zsúfolódnak. Könyveim legnagyobb része a rendelőben van. Az említett kezdeti könyvespolcon ma a francia, német és angol szépirodalom kötetei sorakoznak, a másik falon filozófia, történelem és irodalomtörténet, a harmadikon orvostudomány. Ez utóbbi,sajnos, egyre nagyobb mértékben elavul, hiszen ma már egy 1970-ben megjelent orvosi monográfia alig használható, nagyrészt idejét múlta. Ha otthonomra gondolok, elsősorban e sok könyv melege önti el a lelkem. Minden megvan itt, amit érdemes elolvasni, és alig van olyan, amit nem érdemes. Latin— magyar szakos bölcsész fiam, az egyetlen gyerek, aki még — ha nem tartózkodik is sokat itthon — otthonomban lakik, alig szorul tanulmányaihoz nyilvános könyvtárra, mindent megtalál itthon, a latin—görög auktorokat is, nem szólva a ritkább magyar klasszikusokról. Bár elolvasná mindazt, ami rendelkezésére áll. Rendelő- illetve dolgozószobám, melyben estéimet töltöm, olyan hely, ahol mindig sokszorosát tudom elvégezni annak, amit bárhol a Q A medikus (1934)