Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Szentes

árbevételi tervünk pedig 160 millió forint. A hajtatásos rendszer országos gazdái mi vagyunk . . . A termelőszövetkezet a mostani tervidőszakban hat újabb termálkút fúrásával 136 ezer négyzetméter üvegházat és 120 ezer négyzetméternyi fóliaborítású területet helyez üzembe. A tervezett beruházási összeg megközelíti a 400 millió forintot. Ezzel együtt a város szövetkezetei mintegy 360 ezer négyzetméter üvegházban és 400 ezer négyzetméter fóliaágyásban termesztenek zöldséget, virágot. És az egész óriási területet termálvízzel fűtik! A termálkutak kihasználtsága Szentesen — szakértői vélemény szerint — évi átlagban 23 százalékos (az országos átlag 17—18 százalék). Az első kutat, csaknem húsz esztendővel ezelőtt, a kórház fúrta, hogy a melegvízzel a kórtermeket fűtsék. Erre a kútra kapcsolta rá — próbaképpen — egyik üvegházát a Termál tsz. Majd egymás után fúrták a kutakat; most éppen húsz van belőlük — az elsőt és az utolsót működteti a kórház. Mekkora lehetőség van Szentes előtt! Fűthetnek lakásokat, adhatnak melegvizet, építhetnek strandfürdőt. S még mi mindenre képes a geotermikus energia! Néhány éve az Egészségügyi Minisztérium gyógyvízzé nyilvánította az 1—2 ezer méter mélyről feltörő termálvizet. Mégsem hall Szentesről a rengeteg ízületi bántalomban szenvedő, itt nincs gyógyidegenforgalom. Vajon miért? Erre Csorba György városi tanácselnök ezt a választ adja: — Az önmagában még nem elég, ha kutakat fúrunk. A vágyaink megvalósításához nemcsak termálvizet — pénzt is kellene találnunk! Behozhatnánk a városba a 40—50 fokos vizet, de számoljunk: mennyibe kerül hét kilométer hosszú vezeték építése? 5 azt is számításba kell venni, hogy a víz útközben fokozatosan lehűl. Kockázatos ilyesmire ennyi pénzt áldozni, főként ott, ahol annyi más, sürgetőbb tennivaló akad. A szennyvízelvezetést sem tudjuk megoldani már évek óta. — Jelentés, javaslat millió készült — kesereg Bod Péter kórházigazgató. — De gyógyászati célra még most is alig használjuk fel a vizet. Szentesen, a megyei tanács ütemezése szerint, az első szakaszban szervezettebbé teszik a járóbetegellátást; majd negyvenágyas mozgásszervi-reumatológiai oszu.lyt létesítenek; s csak azután jöhet a gyógyfürdő. Ez minimum tíz év. Jelenleg 6 naponta nyolc-tíz beteget tudunk orvosi felügyelet mellett fürdőztetni. Komplex kezelést a tisztasági fürdőben nem végezhetünk, mert ehhez átépítésre lenne szükség. Talán erre majd 1978 végén kerül sor. A városi kórházban nincs reumatológiai osztály, s mivel a rekonstrukció évek óta húzódik, egyelőre nem is lesz. Újra a tanácselnök veszi át a szót: — Palackozási engedélyünk is van a vízre — de palackozóra sem telik! Szentesnek nincs különösebb idegenforgalma, az állam inkább másutt épít gyógyszállót; hiszen ahhoz nem csak gyógyvíz kell. Néhány évtized múlva talán meglesznek azok a feltételek, amelyek Szentest is gyógyüdülőhellyé avatják. Egészségügyi intézményeink már most is kitűnőek, termálvizünk pedig lesz még jó néhány évig. A város most készülő rendezési terve tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek szerint az egyik modern lakótelep 400 lakása termálvizet kap, s hévízzel fűtenék a városközpont új lakásait, valamint a Nagyhegyen épülő 1300 lakást. Ehhez három termálkutat kellene fúrni. Ezek a javaslatok azonban csak a hatodik ötéves terv előkészítésekor vehetők figyelembe, mert a beruházás a tanácsot terheli. A megtakarítás viszont a lakóké lesz. 38 perc alatt 1 munkaköpeny... ,,Szentesen a helyzet változatlan"— írta a Népszava 1960-ban. Olvashatunk a cikkben a minisztériumok egymást követő vizsgálatairól, a helyszíni terepszemlékről és a helybeliek türelmetlenségéről: „ ... ha ipart kapna Szentes! — minden e körül forog . . ." Miért ragaszkodik egy mezőváros olyannyira az iparhoz? Főként egy ennyire termékeny földre, értékes hagyományokra épült város, mint Szentes? Itt hajdan nem volt más, csak a Zsoldos-malom és a baromfifeldolgozó. A Zsoldos-malomból fejlődött ki a Kontakta vilamos eszközök gyára, s Barnevál lett az egykori baromfiexport rt.-ből. Azután megépült a modern Erőtakarmánygyár, impozáns részleget telepített ide a Szegedi Ruhagyár és a HÓDGÉP. A 33 ezer lelkes városból most a lakosság 37 százalékát az ipar foglalkoztatja, 30,6 százalékát a mezőgazdaság. Miért volt tehát annyira fontos Szentesnek az iparosodás? A felszab - iulás után a v. ros A tanácsháza Öreg házak a Somogyi Béla utcában