Budapest, 1977. (15. évfolyam)
7. szám július - Tamás Ervin: Szentes
A városi strandfürdő gyermekmedencéje földet adott lakosainak — de ipari munkát nem tudott biztosítani. Igaz, nagy volt a földéhség az emberekben — a kubikosok jórésze azonban más munka után vágyott. Ők inkább a városi munkássághoz tartoztak már, mint a falusi parasztsághoz. És Szentes nem tudott kenyeret adni minden itt élőnek! A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdaságban dolgozók számának erőteljes csökkenése nyomasztó munkaerő-felesleget teremtett. Elvándorlás, ingázás, elvándorlás, ingázás — ezzel a gondolattal küszködtek Szentesen. S ehhez még többezer nő helyi foglalkoztatási igénye járult. Ipari parkot létesített a város 150 hektáron; ilyen tervszerűséggel talán elsőként az országban. Ide vezették a villanyt, a vizet, a földgázt; csatornázták, utat építettek hozzá és vágányokat. Ezt a jól előkészített területet kínálták föl a gyáraknak, üzemeknek; így létesültek Szentesen az első leányvállalatok. 1965-ben az akkori vb-titkár így nyilatkozott a Népszava munkatársának: — Tulajdonképpen nem akarunk újabb üzemeket. A városnak az az érdeke, hogy a már meglevők bővüljenek, s velük kellőképpen lépést tartson a közszolgáltatások, közintézmények, a lakásépítés meg az oktatási hálózat fejlődése. Miről nevezetes a város ipara? Itt készítik rekordidő — 38 perc alatt — a munkaköpenyt. A ruhagyári munka szervezettségére jellemző, hogy KGST-programot valósítanak meg. Készül Szentesen mezőgazdasági gép, villamos eszköz, gyártanak téglát s még sokféle terméket — jellegzetes ipari profilról nem beszélhetünk. Ennek van előnye is, hátránya is. Mindenesetre, amikor gyár kellett a városba, a vezetők nem válogathattak, örültek minden jelentkezőnek. Manapság a város arculatát mégis az ipar adja meg Az ipar nemcsak pénzt, de kultúrát is teremt, megsziinteti az ingázást, az elvándorlást, összetartó erőt jelent a szentesieknek. Egy beruházás ügye ellenben folyton halasztódik. 1960 óta szó van egy új sörgyár létesítéséről. Sörgyár azóta sincs. — Évek óta azért halogatják a szennyvízelvezetés megoldását — mondja a tanácselnök —, mert a sörgyárnak nem lenne érdemes külön csatornát építeni. Azt szeretnénk egybekapcsolni a lakosságival, s így bevezetni a szennyvizet a derítőbe, majd vissza a Tiszába. Erre azonban a városnak nincsen pénze. A város 300 milliárd forintjából alig több mint félmilliárd forintot termel a mezőgazdaság, a többit az ipar adja. Az elmúlt ötéves tervidőszakban valamivel több mind negyedmilliárd forint jutott Szentes fejlesztésére. A legszembetűnőbb változást a városközpont mértéktartóan ízléses épületei jelentik. Viszonylag kevés: mindössze 232 állami lakás készült. De sok OTP ház épült, s gyarapodott a családiházas övezet is. A nagy vonzáskörzetű Szentes régen kinőtte rendelőintézetét; az új rendelőt 1975-ben avatták. Új mentőállomást is kapott a város. Fölépült a szolgáltatóház. Társadalmi munkával nőtt az óvodai és bölcsődei helyek száma. Ifjúsági és művelődési ház épül a Kurca parton. A középiskolai diákotthon, kétezer adagos konyhával, étteremmel, már működik. Az V. ötéves tervben 420 célcsoportos lakás építése szerepel, s összesen csaknem kétezer új otthon átadása. Szentes a megye szélén fekszik, ezért vonzáskörzete a szomszédos megyékre is kiterjed. Élénk vasútforgalmát jelzi, hogy itt a MÁV-nak több dolgozója van, mint Hódmezővásárhelyen. Kereskedelmi forgalma is jóval nagyobb a hasonló szerepkörű városokénál. Kulturális élete élénk, sok országos hírű szakköre van. Nagy bánatuk viszont, hogy „gazdaságossági okokból" megszüntették sok vidéki és budapesti színház itteni vendégszereplését. Pedig az előadások mindig telt házat vonzottak. Az író—olvasó találkozókat is a színházteremben tartják, annyi az érdeklődő. — Sok még a fejlődéssel együtt járó ellentmondás a városban is, meg lakóinak magatartásában, a fejekben is — mondja a tanácselnök. — És persze nagy dolog, hogy a következő ötéves tervben tovább épülnek lakótelepeink, iskoláink, átadunk sok szép üzletet. De még lényegesebbnek tartom azt, hogy gondolkodásmódjában is városi emberré válik lassan a szentesi polgár. A honismereti szakkörökben tartalmas munka folyik, kutatják a város múltját. Mintegy huszonöt millió forint az egy év alatt végzett társadalmi munka ... A városiasodást olyasmi is jelzi, amit a kívülálló aligha vesz észre: Szentes közvilágításának villanyszámlája 1970-ben 1,3 millió forint volt, tavaly a kétszerese. És nemsokára működni fog a főtéren a város, első közúti jelzőlámpája . . . 7 A Köztársaság tér