Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Szentes

A városi strandfürdő gyermekmedencéje földet adott lakosainak — de ipari munkát nem tudott bizto­sítani. Igaz, nagy volt a föld­éhség az emberekben — a kubi­kosok jórésze azonban más mun­ka után vágyott. Ők inkább a vá­rosi munkássághoz tartoztak már, mint a falusi parasztsághoz. És Szentes nem tudott kenyeret adni minden itt élőnek! A mező­gazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdaságban dolgozók számának erőteljes csökkenése nyomasztó munkaerő-felesleget teremtett. Elvándorlás, ingázás, elvándorlás, ingázás — ezzel a gondolattal küszködtek Szen­tesen. S ehhez még többezer nő helyi foglalkoztatási igénye járult. Ipari parkot létesített a város 150 hektáron; ilyen tervszerű­séggel talán elsőként az ország­ban. Ide vezették a villanyt, a vizet, a földgázt; csatornázták, utat építettek hozzá és vágányo­kat. Ezt a jól előkészített terü­letet kínálták föl a gyáraknak, üzemeknek; így létesültek Szen­tesen az első leányvállalatok. 1965-ben az akkori vb-titkár így nyilatkozott a Népszava munkatársának: — Tulajdonképpen nem aka­runk újabb üzemeket. A városnak az az érdeke, hogy a már meg­levők bővüljenek, s velük kellő­képpen lépést tartson a közszol­gáltatások, közintézmények, a la­kásépítés meg az oktatási hálózat fejlődése. Miről nevezetes a város ipara? Itt készítik rekordidő — 38 perc alatt — a munkaköpenyt. A ruhagyári munka szervezett­ségére jellemző, hogy KGST-programot valósítanak meg. Készül Szentesen mezőgazda­sági gép, villamos eszköz, gyár­tanak téglát s még sokféle ter­méket — jellegzetes ipari pro­filról nem beszélhetünk. Ennek van előnye is, hátránya is. Min­denesetre, amikor gyár kellett a városba, a vezetők nem válo­gathattak, örültek minden je­lentkezőnek. Manapság a város arculatát mégis az ipar adja meg Az ipar nemcsak pénzt, de kultúrát is teremt, megsziinteti az ingázást, az elvándorlást, összetartó erőt jelent a szentesieknek. Egy beruházás ügye ellenben folyton halasztódik. 1960 óta szó van egy új sörgyár létesíté­séről. Sörgyár azóta sincs. — Évek óta azért halogatják a szennyvízelvezetés megoldását — mondja a tanácselnök —, mert a sörgyárnak nem lenne érdemes külön csatornát építeni. Azt szeret­nénk egybekapcsolni a lakossági­val, s így bevezetni a szennyvizet a derítőbe, majd vissza a Tiszába. Erre azonban a városnak nincsen pénze. A város 300 milliárd forintjá­ból alig több mint félmilliárd forintot termel a mezőgazdaság, a többit az ipar adja. Az elmúlt ötéves tervidőszakban valamivel több mind negyedmilliárd fo­rint jutott Szentes fejlesztésére. A legszembetűnőbb változást a városközpont mértéktartóan ízléses épületei jelentik. Viszony­lag kevés: mindössze 232 állami lakás készült. De sok OTP ház épült, s gyarapodott a családi­házas övezet is. A nagy vonzás­körzetű Szentes régen kinőtte rendelőintézetét; az új rendelőt 1975-ben avatták. Új mentőállo­mást is kapott a város. Fölépült a szolgáltatóház. Társadalmi munkával nőtt az óvodai és bölcsődei helyek száma. Ifjúsági és művelődési ház épül a Kurca parton. A középiskolai diák­otthon, kétezer adagos konyhá­val, étteremmel, már működik. Az V. ötéves tervben 420 célcsoportos lakás építése szere­pel, s összesen csaknem kétezer új otthon átadása. Szentes a megye szélén fek­szik, ezért vonzáskörzete a szom­szédos megyékre is kiterjed. Élénk vasútforgalmát jelzi, hogy itt a MÁV-nak több dolgozója van, mint Hódmezővásárhelyen. Kereskedelmi forgalma is jóval nagyobb a hasonló szerepkörű városokénál. Kulturális élete élénk, sok országos hírű szak­köre van. Nagy bánatuk viszont, hogy „gazdaságossági okokból" megszüntették sok vidéki és budapesti színház itteni vendég­szereplését. Pedig az előadások mindig telt házat vonzottak. Az író—olvasó találkozókat is a színházteremben tartják, annyi az érdeklődő. — Sok még a fejlődéssel együtt járó ellentmondás a városban is, meg lakóinak magatartásában, a fejekben is — mondja a tanács­elnök. — És persze nagy dolog, hogy a következő ötéves tervben tovább épülnek lakótelepeink, is­koláink, átadunk sok szép üzletet. De még lényegesebbnek tartom azt, hogy gondolkodásmódjában is városi emberré válik lassan a szentesi polgár. A honismereti szakkörökben tartalmas munka folyik, kutatják a város múltját. Mintegy huszonöt millió forint az egy év alatt végzett társadalmi munka ... A városiasodást olyas­mi is jelzi, amit a kívülálló aligha vesz észre: Szentes közvilágításá­nak villanyszámlája 1970-ben 1,3 millió forint volt, tavaly a két­szerese. És nemsokára működni fog a főtéren a város, első közúti jelzőlámpája . . . 7 A Köztársaság tér

Next

/
Thumbnails
Contents