Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Szentes

OTP lakóház lépcsőfeljárója (CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI) takat, közutakat, árvízvédelmi töltéseket, ők talicskáztak a városok építkezéseinél. Munkásmozgalmi múltjuk is nevezetes; részt vettek az agrárproletariátus szervezett megmozdulásaiban, harcaiban. Érthető ez, hiszen a kubikos világot járt; a földből élt, de elszakadt a földtől mint termelő — kemény munkában és nem utolsósorban állandó közösségben érett sorsa ellen lázadóvá. A világháború persze mindent földúlt, a nyomor is fölülmúlt minden addigit, batyuval nekivágtak Amerikának, vagy indultak a frontra . . . Ipar Szentesen nem volt, az építkezéseket befagyasztotta a háború, majd a gazdasági válság. A levéltári iratok keserű tárgyilagossággal vallanak erről a korról; a kubikosoknak, ha az ország távoli helyére szerződtek, a város utazási előleget adott, amit azután vissza kellett fizetniük. Ám, ha a munkában zavar támadt, gyalog indultak haza, krajcár nélkül. A tíz esztendővel ezelőtti szentesi tanácselnök még ott volt — kubikosként — a Ferihegyi repülőtér építésénél, talicskázta a földet a margitszigeti sétányokhoz, dolgozott cseh, horvát földön, Ausztriában, Romániában . . . A Szabad Nép-ben nem sokkal a felszabadulás után ezt olvassuk Szentesről: ,,Az alföldi nép emlékezetében . élénken él Kossuth nagy beszéde a szentesi piacon. Nevezetesek a szentesi takácsok, ámbár iparuk már kihalófélben van. Van hát elég nevezetessége az alföldi fél-mezővárosnak, de legnagyobb nevezetessége a lakossága, annak is 88 százaléka: a szentesi kubikosság. Kubikos harcos földmunkás." Zöldség és termálvíz Nézzük: miben különbözik még Szentes a hasonló szerepkörű alföldi városoktól? Olvassunk bele az egykori tájleírásba: ,,Ha a kertek között felsétálunk a 88 méteres ,,Nagyhegy" löszös homokhalomnak a tetejére, szép kilátásunk nyílik a lábunk alatt elterülő egykori vizenyős Vekerlaposra. Távolabb, kelet és dél felé, a nagy tiszántúli löszhátság rónája tárul elibénk, töméntelen kunhalommal tarkítva. Itt feketéllik a szentesi határ ,,magyar csernozjomja", legkitűnőbb talaja, amelyen az ország acélos búzáját termesztik. Ebből készül a legfinomabb rétesliszt a világon, meg a finom szentesi dúcos, a pirosbarna héjú, fehér foszlósbélű kenyér." A tájleíró ezután elvezet az Alsópart városrészre, a Berek és a Tisza felé. Erre kanyarog a Kurca patak, partján végestelen végig a szentesi kertészek zöldségtermő kertjeivel. Igen, ez Szentes egyik büszkesége: a zöldségtermesztés. Az úrbérrendezés során, 1770-ben ezt jegyezték fel a városról: „Gyümölcsös és komlóskertek• nincsenek, káposztaföldek némely gazdaság szőlőskertjében találtatnak, veteményes zöldséget termelő helyek is csak némelyek vannak, házaknál magok mindamennyi szükségekre valók, de külső földön olyanok nem találtatnak." Erdei Ferenc elemzi szociográfiájában az okokat: hogyan és miért szabadult ki a zöldség a kiskertekből a szántóföldre. Szentesre 1875 után betelepültek a bolgárok (nem különültek el annyira a magyaroktól, mint másutt, sőt: vér szerint is keveredtek a magyar és a bolgár zöldségesek), így a zöldségtermesztés a bolgárkertészet sajátos jegyeit viselte magán. 1954-ben a hozzáértő szentesi kertészek kedvéért telepítették ide a zöldségtermesztési kutató állomást, hogy a nagyüzemi zöldségkultúra kifejlesztését szolgálja. A szentesi zöldségkertészet fő terményei: a zöldpaprika, a paradicsom és a korai káposztafélék. A két legnagyobb termelőszövetkezet: az „Árpád" és a „Termál". Kurucz Márton, a Termál Termelőszövetkezet elnöke, egyben a város országgyűlési képviselője mondja: — Titkaink nincsenek, csak szerencsénk van. Örököltük a zöldségtermesztés fortélyát. Földjeink alkalmasak a zöldségfélék fölnevelésére, kincsünk, a termálvíz pedig jól hasznosítható az üvegházak és a fóliasátrak fűtésére. Ami termelőszövetkezetünk egyébként már nem is annyira a zöldséget favorizálja, inkább a virágot. Tavaly a szövetkezet 327 millió forintot produkált, ebből több mint százmilliót a virágoknak köszönhetünk. Szabó László, az Árpád Termelőszövetkezet elnöke: — 1960-ban alakultunk. Akkor 68 zöldségtermesztő szakemberünk volt. A nagyüzemi, szabadföldi kertészettel elsőként a mi szövetkezetünk próbálkozott. Közben mindenütt azt bizonygatták, hogy nem érdemes a téeszekben kertészkedni. Termelőszövetkezetünkben mégis folyamatosan fejlődött a zöldségtermesztés! S 1964-től, az első termálkutunk belépésétől kezdve fokozatosan áttértünk a hajtatásra. Tavaly 900 vagon zöldség termett földjeinken, 112 millió forint értékben. Jövőre 1200 vagon eladását tervezzük, 5