Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Szentes

URBANIZALODO ORSZÁG Tamás Ervin SZENTES A Csongrád megyei városokkal némi bajban van a tollforgató: mit írjon, mit mondjon róluk — hiszen a tudós, e tájat a szívében viselő Erdei Ferenc fogta vallatóra őket. . . S nem is akárhogyan. A szociológus társadalomlátásával, a szövetkezeti mozgalom közgazdászának szemével és az itt születettek emberismeretével. Erdei Ferenc Város és vidéke című könyvétől kell hát elindulnom, hogy Szentest bemutassam. „Szentes város történeti pályája többé-kevésbé hasonló Makóéhoz és Hódmezővásárhelyéhez, de mindenesetre ellentétes irányú, mint Csongrádé — írja Erdei Ferenc. — Amíg Csongrád a városi jelleg többféle változatán keresztül mindig süllyedt, addig Szentes kevesebb fejlődési fokozat lépcsőjén haladva mindig emelkedett. Ma a megye jelentékeny városa és viszonylag nagy, vonzáskörébe tartozó vidék központja ... Ilyen egyenletes növekedés ritka az alföldi városok között, illetőleg csak azoknál következett be, amelyek vagy igazgatási központként magasabb szintre emelkedtek, vagy iparosodásuk viszonylag korán megindult. Szentes városban mindkettő megtörtént, azonban mindkettő a város egyedi fejlődésének sajátos módján ment végbe." A kubikos főváros A középkorban Szentes sem volt más, mint egy jobbágyfalu a sok közül. (Annak előtte — a régészek ásatásai bizonyították — Attila hun birodalmának gócpontja volt ez a környék.) Pusztított itt tatár, török, német, kóbor martalóc; a levéltári anyagok szerint 1715-ben mindössze 230 családot, 1000—1200 főt számláltak meg Szentes területén. A XVIII. században vált földesúri mezővárossá. Az első jelentős — a többi alföldi településtől elütő — történelmi tényt 1832-ben jegyzik a városkrónikába: az országban elsőként itt sikerült kivívni a felszabadulást a jobbágyi kötöttségek alól. Majd 1836-ban Szentes egyszer s mindenkorra megállapodott földesurával, 1 360 000 forint örökváltság ellenében. A XIX. században az úrbérváltság és a rendezett tanácsú városi jogállás alapján erősödött városi jellege. 1880 és 1950 között megyeszékhely volt. Hogyan alakult a tanyás mezőváros gazdasági-társadalmi helyzete a kapitalista fejlődés során? A korhoz illő mezőgazdaság, rangos polgárházak, a vagyonos gazdák fényűző élete, a kisvárosi értelmiség kialakulása jelzik a fejlődést. Ugyanakkor lehetetlenné vált a parasztság megélhetése: a hárommillió koldusból nagyon sok ezen a vidéken nem jutott kenyérhez. A nagy munkabírású, törekvő, kétholdas szegényparasztságot a korszerűbb termesztés-áraival, menynyiségével — kiűzte a piacról. A századfordulótól az első világháborúig jó munkaalkalmat biztosított a sok út- és házépítés. Kialakult a híres csongrádi kubikosság. Bár más jellegű, de földmunka volt ez is. Akkoriban Szentest „kubikos fővárosként" tartották számon. A csongrádi kubikosok építették szerte az országban a vasu-A Kossuth Lajos tér A bevásárló központ 4