Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: A Ruszwurm cukrászda épülete (I. Szentháromság tér 7.) Hemző Károly felvétele

elégíteni, másrészt nem tudunk valamenynyi kerületben és területen azonos színvonalú ellátást biztosítani. A probléma első része nagyrészt mennyiségi, másik része pedig minőségi, illetve elosztási jellegű. Az V. 5 éves tervperiódusban minden eddiginél nagyobb mértékű fejlesztések hatására a feszültségek súlya csökkenni fog, de számos területen még 1980-ban sem szűnik meg. Az ellátás terén meglévő gondjaink egy része több évszázados vagy évtizedes lemaradás, nehéz történelmi örökség, másik része a főváros népességének, valamint a lakosság igényeinek, szükségleteinek örvendetes növekedése nyomán újratermelődő vagy kialakuló hiányok következménye. Közülük a legjelentősebb: a mennyiségi lakáshiány. A fővárosi kerületi tanácsok 156 000 lakásigénylőt tartanak nyilván. Es bár az V. 5 éves tervben közel 100 000 új lakás felépítését tervezzük, a mennyiségi lakáshiány teljes felszámolására csak a következő évtizedben kerülhet sor. Közismert a budapesti kórházak és szakorvosi rendelőintézetek zsúfoltsága. Több kórházi ágyra és rendelőintézetre lenne szükség, hogy valamennyi fővárosi lakosnak megfelelő egészségügyi ellátást tudjunk nyújtani. Az örvendetesen növekvő gyermeklétszám több bölcsődét, óvodát és általános iskolát igényel. A fővárosban az óvodai ellátást bátran minősíthetjük világszínvonalúnak, hiszen az óvodás korú gyermekek 91 százalékának óvodai férőhelyet tudunk biztosítani. Ennek ellenére évente 4—5 ezer gyermek felvételi kérelmét — előreláthatólag 1980-ban is — el kell utasítani. Bölcsődéinkben ma 100 bölcsődés korú gyermek közül 22-t, 1980-ban 30-at tudunk elhelyezni. 6—8 ezer gyermeket azonban ebben az 5 éves tervben még nem tudunk felvenni. Általános iskoláink egy részében nem csökkenthető a zsúfoltság, és gondot okoz az is, hogy ma az általános iskolába járó gyermekek 50 százalékának, 1980-ban 40—42 százalékának még nem tudunk napközi otthoni ellátást biztosítani. Gondjaink másik csoportját az egyes kerületek ellátási színvonala közötti különbségek alkotják. A mai nemzedék öröksége ezen a téren sem könnyű. Bár erőink és eszközeink nagy többségét a viszonylag rosszul ellátott peremkerületek fejlesztésére koncentráljuk, a csökkenő különbségek ellenére 1980-ban még mindig 25—30 százalékkal lesz jobb az ellátás pl. az V. kerületben, mint a XVII. vagy a XX. kerületben. Es jogosak azok az észrevételek is, amelyek a fővárosi közlekedés gondjaira, az üzletek zsúfoltságára, a Duna vízének, vagy Budapest levegőjének szennyezettségére hívják fel figyelmünket. E problémák megoldása is sürgető feladatunk. Terveink, céljaink megvalósítása mindannyiunktól jobb, hatékonyabb munkát követel. Ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy szocialista társadalmunk ereje, áldozatvállalása — a főváros lakosságának alkotókészségével együtt — nagyban hozzájárul legégetőbb gondjaink megszüntetéséhez. A II. Vadaskerti úti óvodában (Tahin Gyula felvétele) 317