Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Preisich Gábor: Lakótelepek esztétikája

A színes iskolaépületek derűs látványt jelentenek az egyhangú lakóházak tömegében (Kőbánya-Újhegyi lakótelep) egyes épületcsoportok ritmusának jelzői lehetnek. A téralkotásban is fontos szerepük van. Ezzel visszatértünk az új lakótelepek belső tereinek kérdéséhez. Már hangsúlyoztuk az utcák és épületközök teresedésének és a szemlélő szeme által kiegészíthető térfalaknak fontosságát. Itt arra szeretnénk rámutatni, hogy — nézetünk szerint — a megszokott értelemben (ha nem is a megszokott formában) vett „terek" létesítése is indokolt lehet a lakótelepen. Funkcionális szerepük, hogy a gyalogos közlekedés gyűjtőhelyei, az intézmények előterei, az új negyedek lakóinak találkozó-, pihenőhelyei legyenek. A lakótelep esztétikai hatását nem szabad — mint ma még sokan teszik — a modellhatással, a madártávlati kép hatásával összetévesztem. A lakótelep tervezésekor mindenekelőtt a szemmagasságban elénk tárulkozó képet kell mérlegelnünk és megoldanunk, még pedig nem csupán néhány kiválasztott nézőpontból, hanem a mozgás során változó hatás figyelembevételével. A lakótelepen élő, mozgó ember számára kell a rendszer érzékelését, áttekintésének lehetőségét, a kellő változatosság és egyben az intimitás érzetét biztosítanunk. A szemmagasságban érvényesülő esztétikai hatás tartozékai — a növényzeten felül — elsősorban a lakóépületek földszintjei, az üzleti kirakatok, utcabútorok, áttekintések. Helytelen ebből a szempontból a merev megkötöttség, például a földszintek üzletekké alakításának, az épületek lábakra állításának tilalma ott is, ahol az funkcionális és esztétikai szempontból indokolt! Hogy újból példákat említsek: az óbudai lakótelep merevségét oldja, elviselhetővé teszi a földszinteknek üzletekkel, átlátásokkal való kiképzése; az újpalotai lakótelepen pedig az egyébként jó arányú, változatos épületsorokat rontják a főútvonalakra néző földszinti lakások és egyhangú házbejáratok. A szemmagasságból jelentkező hatásnak döntő fontosságú része a növényzet. A növényzetnek a lakótelep rendszerébe illeszkedő elrendezése, illetve a lakótelepnek a meglevő növényzet adottságait figyelembe vevő rendszere az esztétikai megjelenés fontos eleme. Alapvető a lakóterület lakályossága szempontjából, hogy az épületek környezete megépítésükkel egyidőben kialakuljon és elfogadhatóan befejezett állapotú legyen. Nem szabad az odaköltözőket rendezetlen környezetbe kényszerítenünk, és arra kárhoztatnunk, hogy évekig átmeneti állapotban éljenek. Ebből a szempontból is súlyos hibának tartjuk, ha az alapfokú intézmények építése, vagy a tereprendezés, fásítás, parkosítás elhúzódik. Az előregyártott, egyszerre épülő lakótelepnek a hagyományos, nőtt városrészekkel szemben az a jellegzetessége, hogy míg a nőtt városban az egyes épületek idővel kicserélődnek, a portálok és a lakások átépülnek, addig a tömeges lakásépítés során az egyéni változtatások lehetősége minimális. Legfeljebb az utcabútorok kiegészítésére, a feliratok megváltoztatására kerülhet sor; a növényzet is terebélyesedik. Mindez valamelyest javíthatja a városképet, de alapvetően nem oldhatja meg az új lakótelep esztétikai kérdéseit. Nagyvárosi hangulat Újpalota tágas főútvonalán Jelentős változás csak közületi beavatkozás révén, a lakótelep kiegészítése, bővítése során történhet. Ebben az esetben sem a már megépült lakótelepnek valamilyen esztétikai javítása, hanem az újonnan keletkező igények kielégítése a bővítés feladata. A lakosság igényei ugyanis állandóan változnak, bővülnek. Olyan intézmények és lakások építése válik szükségessé, amelyekkel a lakótelep tervezése során konkrétan még nem lehetett számolni, vagy legalábbis felépítésükre még nem volt meg az anyagi lehetőség. Az utólagos bővítés, kiegészítés biztosítása a tömeges lakásépítés során funkcionális, egyben esztétikai szempontból is alapvetően fontos. Ha erről — megfelelő rugalmasságot biztosító tervezéssel — nem gondoskodunk, a szükségszerűen jelentkező igények kielégíthetetlensége miatt csökkent értékűvé válik a lakótelep, vagy esetleg az agresszívabban jelentkező igények más, fontos igények rovására elégülnek ki (például az autóparkolás a zöldterületek csökkentése útján). Vagy pedig — ez is előfordul — az új létesítmények elhelyezésével az együttes esztétikai koncepciója felborul. A rugalmas városrendezési terv feladata — esztétikai szempontból — az, hogy a lakótelep építésekor is a harmonikus befejezettség érzetét keltse, ugyanakkor a bővítés, kiegészítés lehetősége nyitva maradjon. Ez a felfogás kétségtelenül ellentétes a terület maximális kihasználása érdekében a beépítés zsúfoltságát fokozni kívánó, rövid távra néző gazdasági szemlélettel. Rugalmas megoldásra elsősorban nagyobb, hosszabb ideig épülő városrészek tervezése során van lehetőség. Helytelen ilyenkor az egész városrész egyetlen hatalmas építészeti együttesként történő kialakítása. Ez a végrehajtás során feltétlenül a terv eltorzulását eredményezi. Helytelen az is, ha a terv ilyenkor előre rögzíti, túlságosan megköti a beépítés lehetőségét. A rugalmas terv az egyes fázisokban épülő kisebb egységek számára csak a kereteket, az alapstruktúrát határozza meg. Ily módon önmagukban befejezett hatást keltő együttesek keletkezhetnek, és az egész városrész változatossága, egyben az újonnan keletkező igények kielégítése is biztosítható. A fentiekben a tömeges lakásépítés esztétikai követelményeinek néhány, tapasztalatainkból leszűrődött irányelvét próbáltuk megfogalmazni. Az általunk — többé-kevésbé szubjektív megérzéseink alapján — megfogalmazott irányelvek követelésétől még nem lesz szép és vonzó a lakótelep. Ehhez elengedhetetlen a tervező intuíciója és a tömeges lakásépítésben felhasználható elemek: az épületek (illetve azok szekciói) megfelelő színvonala. Sivár, építészetileg megítflfttmíiíií i|