Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Preisich Gábor: Lakótelepek esztétikája

A megnövekedett növényzet barátságossá teszi a környezetet A szépen fásított játszótér csökkenti a lakóházak egyébként sivár látványát (József Attila lakótelep) (Zuglói lakótelep) logikusan biztosító és tükröző rend­szert alkosson. A rendszer legyen át­tekinthető ; az abban tartózkodó ember ismerje ki magát, érzékelje a rendszert, tudja, hogy annak mely részében tar­tózkodik. Ehhez az is szükséges, hogy a rendszer egyes részelemei, kisebb egységei egymástól megkülönböztet­hetők legyenek. Ezeken belül az egyes épületeknek egymástól csak olyan mértékben kell különbözniök, ami­lyen mértékben a lakosság egyes cso­portjainak (pl. többgyermekes csa­ládok, egyedülállók) a lakásformával és az épülettel szemben támasztott igényei eltérnek; illetve ahogy ezt az épületek helyzete — például a kü­lönböző égtájak, terepalakulatok fi­gyelembevétele, a környezettel való kapcsolat stb. — indokolja. Kívána­tos, hogy mindezek az igények az épü­letek megjelenésében is érzékelhetők legyenek. Az épületek egymáshoz viszonyí­tott helyzetében megkövetelhető vál­tozatosság oka más; ennek az elren­dezés rendszerét kell érzékeltetnie, az egyes részelemek megkülönböz­tethetőségét, áttekinthetőségét kell szolgálnia. A tömeges lakásépítésnél nem elegendő „utcák" és „épület­közök" létesítése, mert az egy sorban egymás mellé helyezett azonos épü­letek gyakori ismétlődését monotóni­ának érzékeljük. A messzeségbe nyú­ló épületközökkel tervezett lakó­telep nem nyújtja az otthonosság benyomását, még akkor sem, ha az egyes épületek változó homlokzatsík­ban állnak. A megoldás lényege, hogy az épületközök helyett megfelelően csoportosított, szemmel körülhatá­rolható „terek" keletkezzenek. Olyan terek, amelyeket az emberi szem ké­pes átfogni és kiegészíteni. Az ilyen értelemben vett változa­tosság hiányzik — nézetem szerint — az óbudai lakótelepen. Kisebb épület­csoportok által alkotott terek teszik otthonosabbá a zuglói lakótelepet. Az egymást keresztező utcák törése ked­vezően zárja le az újpalotai lakói elep nagy tereit. Ezek a példák azt is il­lusztrálják, hogy a téralkotás nem el­sősorban méretbeli probléma. Né­hány elemből álló „épületbokrok" csoportosítása, koordináta tengelyek­re szervezett „épületritmus", az in­tézmények körül csoportosuló „szom­szédsági körzet", megfelelően meg­fogalmazott „utcarendszer", „térsé­gek körülépítése" egyaránt indokolt lehet. A rendszer kiválasztásakor, a prog­ram adta funkcionális követelménye­ken felül, alapvetően fontos a helyi adottságok értékeinek maximális fi­gyelembevétele. Ilyen adottságok le­hetnek a meglevő és megtartható épü­letek, facsoportok, fasorok, terepala­kulatok, valamint a meglevő utcák vonalvezetése is. Mindezek befolyá­solhatják, egyedivé, változatossá, más lakótelepektől megkülönböztethető­vé tehetik az új beépítést. Ezt azért kell különösen hangsúlyozni, mert az új lakótelepekkel szemben leggyak­rabban hangoztatott — és jogos — kritika, hogy sem egymástól nem le­het őket megkülönböztetni, sem a lakótelepen belül nem különböznek az egyes épületcsoportok. A kedvező esztétikai megjelenés fontos követelménye az is, hogy az új lakótelep illeszkedjék, kapcsolódjék környezetéhez. Ebből a szempontból a legnehezebb problémák közé tar­tozik a léptékváltás megoldása, amely az új épületek tömegének, emelet­számának a környezetétől eltérő vol­tában jelentkezik, és főként abban nyilvánul meg, hogy az új együttes épületei nagy tömegben, egyszerre épülnek, ellentétben a környezet egyedileg épült házaival. A nőtt vá­rosrészek megszokott hangulatától, léptékétől eltérő művi környezet ide­genszerűségét enyhítheti, feloldhat­ja a meglevő környezettel alkotott megfelelő kapcsolat. Ennek megoldá­sa az új együttes megtervezésének egyik legnehezebb, de legszebb fel­adata. Eszköze: a meglevőhöz való átmenet megoldása akár kisebb lép­tékű épületekkel, épületcsoportok­kal, akár megfelelő nagyságú, fásított szabad területek közbeiktatásával. A környezethez illeszkedés elő­segíthető a meglevő természeti adott­ságok figyelembevételével. Vízpar­tok, erdők, hegyoldalak vizuális je­lentkezése, megfelelő rálátások bizto­sítása mindmegannyi eleme lehet a tömeges lakásépítés esztétikailag is kielégítő megoldásának. A tömeges lakásépítés esztétikai hatásának fontos elemei a középüle­tek, jobban mondva a középületek csoportjai. Legutóbb egy ankét zár­szavában hallhattuk azt az álláspon­tot, hogy a középületek, mintegy ékszerként hivatottak arra, hogy a lakótelep monotóniáját feloldják. Ez­zel a felfogással, ilyen megfogalma­zásban, nem érthetünk egyet. A köz­épületeknek nem lehet feladatuk,hogy az egyébként monoton lakótelepek szépségflastromai legyenek. A köz­épületek a megfelelő rendszerben és változatossággal megtervezett lakó­telep fontos elemei, hangsúlyai, az A lábakra állított házak között jól elhelyezhetők a szolgáltató létesítmények (Óbudai lakótelep)

Next

/
Thumbnails
Contents