Budapest, 1977. (15. évfolyam)
6. szám június - Preisich Gábor: Lakótelepek esztétikája
A megnövekedett növényzet barátságossá teszi a környezetet A szépen fásított játszótér csökkenti a lakóházak egyébként sivár látványát (József Attila lakótelep) (Zuglói lakótelep) logikusan biztosító és tükröző rendszert alkosson. A rendszer legyen áttekinthető ; az abban tartózkodó ember ismerje ki magát, érzékelje a rendszert, tudja, hogy annak mely részében tartózkodik. Ehhez az is szükséges, hogy a rendszer egyes részelemei, kisebb egységei egymástól megkülönböztethetők legyenek. Ezeken belül az egyes épületeknek egymástól csak olyan mértékben kell különbözniök, amilyen mértékben a lakosság egyes csoportjainak (pl. többgyermekes családok, egyedülállók) a lakásformával és az épülettel szemben támasztott igényei eltérnek; illetve ahogy ezt az épületek helyzete — például a különböző égtájak, terepalakulatok figyelembevétele, a környezettel való kapcsolat stb. — indokolja. Kívánatos, hogy mindezek az igények az épületek megjelenésében is érzékelhetők legyenek. Az épületek egymáshoz viszonyított helyzetében megkövetelhető változatosság oka más; ennek az elrendezés rendszerét kell érzékeltetnie, az egyes részelemek megkülönböztethetőségét, áttekinthetőségét kell szolgálnia. A tömeges lakásépítésnél nem elegendő „utcák" és „épületközök" létesítése, mert az egy sorban egymás mellé helyezett azonos épületek gyakori ismétlődését monotóniának érzékeljük. A messzeségbe nyúló épületközökkel tervezett lakótelep nem nyújtja az otthonosság benyomását, még akkor sem, ha az egyes épületek változó homlokzatsíkban állnak. A megoldás lényege, hogy az épületközök helyett megfelelően csoportosított, szemmel körülhatárolható „terek" keletkezzenek. Olyan terek, amelyeket az emberi szem képes átfogni és kiegészíteni. Az ilyen értelemben vett változatosság hiányzik — nézetem szerint — az óbudai lakótelepen. Kisebb épületcsoportok által alkotott terek teszik otthonosabbá a zuglói lakótelepet. Az egymást keresztező utcák törése kedvezően zárja le az újpalotai lakói elep nagy tereit. Ezek a példák azt is illusztrálják, hogy a téralkotás nem elsősorban méretbeli probléma. Néhány elemből álló „épületbokrok" csoportosítása, koordináta tengelyekre szervezett „épületritmus", az intézmények körül csoportosuló „szomszédsági körzet", megfelelően megfogalmazott „utcarendszer", „térségek körülépítése" egyaránt indokolt lehet. A rendszer kiválasztásakor, a program adta funkcionális követelményeken felül, alapvetően fontos a helyi adottságok értékeinek maximális figyelembevétele. Ilyen adottságok lehetnek a meglevő és megtartható épületek, facsoportok, fasorok, terepalakulatok, valamint a meglevő utcák vonalvezetése is. Mindezek befolyásolhatják, egyedivé, változatossá, más lakótelepektől megkülönböztethetővé tehetik az új beépítést. Ezt azért kell különösen hangsúlyozni, mert az új lakótelepekkel szemben leggyakrabban hangoztatott — és jogos — kritika, hogy sem egymástól nem lehet őket megkülönböztetni, sem a lakótelepen belül nem különböznek az egyes épületcsoportok. A kedvező esztétikai megjelenés fontos követelménye az is, hogy az új lakótelep illeszkedjék, kapcsolódjék környezetéhez. Ebből a szempontból a legnehezebb problémák közé tartozik a léptékváltás megoldása, amely az új épületek tömegének, emeletszámának a környezetétől eltérő voltában jelentkezik, és főként abban nyilvánul meg, hogy az új együttes épületei nagy tömegben, egyszerre épülnek, ellentétben a környezet egyedileg épült házaival. A nőtt városrészek megszokott hangulatától, léptékétől eltérő művi környezet idegenszerűségét enyhítheti, feloldhatja a meglevő környezettel alkotott megfelelő kapcsolat. Ennek megoldása az új együttes megtervezésének egyik legnehezebb, de legszebb feladata. Eszköze: a meglevőhöz való átmenet megoldása akár kisebb léptékű épületekkel, épületcsoportokkal, akár megfelelő nagyságú, fásított szabad területek közbeiktatásával. A környezethez illeszkedés elősegíthető a meglevő természeti adottságok figyelembevételével. Vízpartok, erdők, hegyoldalak vizuális jelentkezése, megfelelő rálátások biztosítása mindmegannyi eleme lehet a tömeges lakásépítés esztétikailag is kielégítő megoldásának. A tömeges lakásépítés esztétikai hatásának fontos elemei a középületek, jobban mondva a középületek csoportjai. Legutóbb egy ankét zárszavában hallhattuk azt az álláspontot, hogy a középületek, mintegy ékszerként hivatottak arra, hogy a lakótelep monotóniáját feloldják. Ezzel a felfogással, ilyen megfogalmazásban, nem érthetünk egyet. A középületeknek nem lehet feladatuk,hogy az egyébként monoton lakótelepek szépségflastromai legyenek. A középületek a megfelelő rendszerben és változatossággal megtervezett lakótelep fontos elemei, hangsúlyai, az A lábakra állított házak között jól elhelyezhetők a szolgáltató létesítmények (Óbudai lakótelep)
