Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Preisich Gábor: Lakótelepek esztétikája

FÓRUM Preisich Gábor LAKÓTELEPEK ESZTÉTIKÁJA Magas pontház, sávház és földszintes ellátó létesítmények együttese kellemes változatosságot biztosít (Zuglói lakótelep) Tahin Gyula felvételei A lakosság otthonának érzi a szépen berendezett parkot (József Attila lakótelep) Az egyoldalú individualizmus még az egyéni házak építésében is súlyos disszonanciákat eredményez, mint ahogy azt különösen üdülőterületeink zűrzavaros megjelenésében tapasztaljuk. A lakótelepek építésének kérdései általában, így esztétikai vonatkozásban sem közelíthetők meg az individuális igények, illetve az individuális ízlés oldaláról. Ha a tömeges lakásépítés kérdéseihez ilyen szemlélettel közelednénk, az esztétikai igények kielégítésének kívánalma eleve megoldhatatlannak tűnnék. Tudomásul kell vennünk, hogy nem egyes lakóházakról hanem épületek csoportjáról van szó, olyan épületekről, amelyek mindegyikében több család lakik. Az egyes családok lakásproblémájának megoldása társadalmi feladatok megoldásával párosul. A lakótelep lakói a közösség által létrehozott társadalmi környezetben élnek, és az egyedi megoldást nem annyira az egyes épületek különbözőségében, mint inkább a városépítészeti egységet alkotó épületcsoport egészének megjelenésében kell keresnünk. Az egész épületcsoportnak kell felismerhető jelleggel bírnia. A csoporton belül az egyes épületek elsősorban nem jellegükben, hanem az épületcsoportokon belül elfoglalt helyzetükben különböznek egymástól. Az egyes új városrészek, lakótelepek egyedi megtervezése tehát nem az individuális ízlés különbözőségeit szolgálja — hiszen a tervező előre nem is tudhatja, kik fognak az új lakótelepen vagy annak kisebb egységeiben lakni —, hanem az embernek azt az igényét, hogy ne vesszen el a nagyváros egészében. Hogy azon belül találja meg azt az épülettípust és felismerhető környezetet, amelyet otthonának érezhet. Olyan egységek, olyan környezet kialakítása kívánatos tehát, amelyet a benne lakó ember képzete át tud tekinteni, más egységektől meg tud különböztetni. Ennek a környezetnek a kiterjedése, mérete, elrendezése, a feladattól és a megoldástól függően, igen különböző lehet. Amikor a továbbiakban kialakításának néhány esztétikai követelményét leírjuk, ezzel nem receptet kívánunk adni, csupán a tapasztalataink alapján kialakult elveket igyekszünk általánosítani. Ilyen mindenekelőtt a rendezettség-áttekinthetőség elve. Megkívánjuk, hogy a tömeges lakásépítés során kialakuló elrendezés a funkcionális követelmények kielégítését A lépcsősen elhelyezett épületek, az egy síkban épült házakkal ellentétben, oldják a monotóniát (Óbudai lakótelep)