Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Germanus Gyula: Emlékeim között, otthonomban

Germanus Gyula feleségével, pesti otthonukban A könyvtárszobában Budapesti otthonunk nagy­szobájának falairól a köny­vek ezrei néznek ránk. Néha azt képzelem, hogy sokuk ismét elém szeretné tárni lapjait, hogy újból élvezhessem tartal­mát, holott ma is elevenen él bennem minden soruk. Az ókori görög kultúra, a latin írók, a vi­lágtörténelem eseményeinek lánc­szemei, minden oldalról meg­világítva, elemezve, bírálva az élet sok ellentmondását: hűséges kísérői szellemi és lelki életem­nek. A francia és olasz irodalmi művek mögött, a hátsó sorokban meghúzódva, hadászati és had­történelmi könyvek várják, hogy mikor keressem elő őket ismét. A falon bronztál díszeleg, me­lyet ajándékul kaptam hadtörté­nelmi tanulmányaimért. Békésen fér meg a mellette álló üveg­szekrénnyel, amiben munkáimat elismerő kitüntetések, érdemren­dek, az indiai volt államelnök emlékgongja, Abdul-Aziz arab király fejkendő leszorító pántja, a római Accademia díszérme, és sok vitrintárgy: emlékek útjaim megannyi lépcsőfokáról. Dolgo­zószobám falán keleti szőnyegek, életem eseményeinek színdús hir­detői. Egyiken az egyiptomi siva­tag, két-három teve van csupán beleszőve. Lelkem vágyódását a végtelen felé, a nyugalom álmát suttogja. A másik szőnyeget Me­dina koimányzója küldte, vendég­szerető házától való hosszú távol­létem után. Nem felejtette el, hogy harmincöt évvel ezelőtt a magyar Mekka-zarándok hónapokon át, a délutáni ima után, a város tudósai­val taglalta az iszlám tanait. Életünkben mindig boldogsá­got jelentett, ha felesegem leült a zongorához, s én sóvárogva vet­tem elő hegedűmet. Otthonunk ilyenkor megtelt a hangok ábrán­dokat felidéző összjátékával. Az ablak mellett áll ódon, tör­r\ ténelmi emlékű íróasz­talom, hófehér herendi állólámpával, amely nem csak erős fényével, de a belőle ki­sugárzó ihlettel elősegíti a sok keleti és nyugati könyv, folyó­irat, levél olvasását — és tollam írását. Ez az íróasztal, amelyen dolgozom, amely fölött gondol­kozom és alkotok, boldogságom egyik színhelye. Ez az íróasztal, feleségem szeretete után, leg­hűségesebb barátom. Ha föléje hajolva tollat ragadok, felém súgja a tanulás, kutatás, az alko­tás összes örömét. Ebben az otthonban élek és Allah segítségével szolgálom ha­zámat és az emberiséget. 19

Next

/
Thumbnails
Contents