Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Konrádyné Gálos Magda dr.: Ady Endre kedvelt pesti tanyái

A Magyar Király szálló épülete Konrádyné Gálos Magda dr. Ady Endre kedvelt pesti tanyái Ady-emléktábla a hajdani Palermo kávéházon A költő első pesti hotelje, mely leveleiben szerepel, a „Páris" volt, 1905-ben. A Vendéglősök Naptárában teljes nevén „Páris városához címzett fogadó a Váci körút 27. szám alatt" Pestnek akkor még eléggé félreeső részén. Tarkán és gyorsan változó vendégei nagyrész'.. a Nyugati pályaudvarról áramlottaK oda. (Ma a Bajcsy-Zsilinszky út 25. számú ház áll a Kelyén.) Ady a Budapesti Naplónál dolgozott ebben az időben. A szerkesztőségbeliekkel a Báthory utcai Szabadság kávéház volt legnépszerűbb vitafórumuk és törzshelyük. De a fővároshoz Adyt ekkor még nem fűzte elég szál, és nem is szerette. Borongva irta: . . . „itt minden csúnya, tél van, utálatos Budapest nagyon". Még a „daloló Páris" varázslatában élt; talán elnevezése miatt is választotta szállásául és emlegette szívesen hoteljét. Nem sokáig. Visszahívta a „gyönyörnh és fájdalmak szent városa" — Párizs. (Hétszer járt ott. Ha fonállal behúznánk az Érmindszenttől Velencéig, Váradtól a Riviéráig terjedő térségben utazásait, háló szövődne belőle. Sűrűbb, mint az, amit gimnazista koromban Petőfi országjárásairól készítettünk. De Adyról szó sem esett irodalomóráinkon. Akkortájt írta József Attila: . . . „ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is".) Ady, ahogy írja Párizsban „Egyedül él és sorra lakja Olcsón a kis hotel-szobákat". (A hotel-szobák lakója) újra hazajón. Következő, sokat emlegetett szállója a „Meteor". 1907-től kezdve a negyedik emelet egyik csendes sarkában tartanak fenn számára (akkor is, ha közben elutazik) egy — Hatvany szerint: „rettenetes" — kis szobát. A körúti rengetegben akkor épült — Ady Lajosné szavaival: „szinte neki teremtődött" - - ez a szálló (Erzsébet körút 6. szám). Az útikalauzban a „Meteor" 120 szobát hirdet, van benne lift, fürdő és villanyvilágítás. Az akkori újságpletykák szerint mindenki itt lakott, akinek csak valami köze volt a lóversenyekhez. A szálló bérlőjének versenyistállója lévén, ide gyűjtötte, akivel kapcsolatban állt. Híres zsokékat lehetett itt látni és jó versenytippeket kapni. A most már szenvedélyesen Pesthez kötődő Adynak mindehhez nem volt köze, tán még tudtjmása sem volt róla, hiszen a mozgalmas délelőttöket átaludta. A Aíereorban is megvolt a maga külön világa. „Én vagyok a mámoros, kusza est. Egy városom van: szegény Budapest. Máshol keserű borom és söröm, Itt számba ömlik az édes öröm. Én vagyok a mámoros, kusza est." {Budapest éjszakája szól) A Paris Városához címzett vendégfogadó kávéháza (1840 körüli vízfestmény)