Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Tamas Ervin: Szentendre

URBANIZALODÓ ORSZÁG Tamás Ervin SZENTENDRE tudják megfelelően kielégíteni. Évek óta probléma a Duna-parton levő üzletek nyitvatartási ideje ... Nincs megoldva a városba látogatók emléktárgyakkal való ellátása." És hogyan foglalkozik az idegenforgalommal a Városi Tanács legutóbbi jelentése? „A vendéglátóipari egységek hétvégeken már sem mennyiségileg, sem minőségileg nem nyújtanak megfelelő ellátást ... A Duna menti város vízi közlekedése nincs kellőképpen kihasználva. Az üdülővárosi jelleg nemcsak kereskedelmi és kulturális ellátás tekintetében támaszt többletigényt egy várossal szemben, hanem külső megjelenésében is. Ezen belül elsősorban az utak állapotára, a közművesítettségre, a parkosításra és a köztisztaságra gondolunk." A jelentés hangütése őszinte, kritikus és sokban hasonlít az évekkel ezelőtti, a pártbizottság előtt szereplő anyaghoz. A gondok tehát változatlanok? Nem, hiszen közben ki tudja hányszorosára nőtt a Szentendrére látogatók száma! A gondok változatlanságát a fejlődés okozza: Szentendre egyre növekvő vonzereje. * Érdemes még elidőzni az idegenforgalomnál, mert a városnak ez legfőbb büszkesége, s ebben rejlik meg• annyi ellentmondása is. Itt merőben más — ha úgy tetszik, súlyosabb — gondokat vet föl a vendégek fogadása, mint a Balatonnál. Miért? A tóhoz elsősorban a tóért utaznak az üdülők, ha süt a nap, a temérdek ember elfoglalja magát a fürdéssel — nincs velük baj. Ráadásul a magyar tenger partján kialakulóban az idegenforgalmi ipar, az őslakók nyáron szolgáltatókká válnak. Szentendre vízisportja csekély, a városba bóklászni, nézelődni indulnak a kirándulók. Séltálnak, be-betérnek a múzeumokba, esznekisznak, aztán hazamennek. A kisváros idegenforgalmi élete az utcára korlátozódik. Mennyit papoltunk már arról, hogy városok, tájegységek feltáratlanul, kihasználatlanul hagyják kincseiket: melegvizet, műemléket, természeti adottságot. Nos, akadt egy város, amelyik mindent egy lapra tett fel: ez Szentendre. Kirakat, tartalmas kirakat akart lenni. Kihasználta az országban egyedülálló, dalmát kisvárosokra emlékeztető építkezési stílusát, csaknem kilencven műemlékét, szűk sikátorait, lépcsőfeljáróit, képzőművészeti örökségét, a félkaréjban mögötte húzódó hegyeket, a Dunát. Segített mindebben Szentendrének Pest megye, az ország. Nemrég fejeződött be a Ferenczy Múzeum bővítése, megnyílt a Czóbel emlékmúzeum, Kovács Margit tárlata, a városközponttól távolabb a skanzen. Az idén átadják a főtéri kereskedőházban a Szentendrei Szalont, amely reprezentatív helyet biztosít a mai szentendrei képzőművészetnek. Megnyílik a Népművészetek Háza és a Barcsay-gyűjtemény állandó kiállítása. Kmetty és Kerényi özvegye felajánlották a városnak a két nagyhírű képzőművész hagyatékát — ezeknek az értékeknek is méltó helyet kell találni. Közben folynak az ásatások, lassan haladnak előre a római katonai tábor föltárásában. Az Idegenforgalmi Hivatal szentendrei fiókjának vezetője, Szentendre/ Gézáné mondja: — Hivatalunk az ideérkezőknek szállást, programokat biztosít. Akad gond mindkettővel. A 129 ágyas Danubius szállóban és a most átalakítás alatt levő 46 ágyas Fenyves turistaházban biztosítunk szállást vendégeinknek. Ezen kívül a főidényben működik a kemping, s van vagy kétszáz férőhely a fizetővendég-szolgálati szobákban. Mondanom sem kell, hogy sokszor a duplájára lenne szükség. Programjaink legérdekesebbike a műemlékséta, amelyen a kevésbé ismert szerb egyházművészeti gyűjteményt és a püspöki székesegyházat is megtekinthetik a résztvevők. De nincs átütő sikere, az emberek jobban szeretnek kötetlenül sétálni . . . Az egyházművészet kincsei, a székesegyház többnyire zárva van. Kár, hogy csak a szervezett program résztvevői előtt nyitják meg kapuit; ezek az egyedülálló értékek nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Köztudottan sok Szentendrén a múzeum, gyűjtemény. (De amit nem mindenki tud: ezek az intézmények nem a város költségvetésének, fejlesztésének a rovására működnek-épülnek, hanem megyei, központi erőforrások terhére.) Örvendetes tény az is, hogy az elmúlt tíz év alatt annyit fejlődött Szentendre, mint amennyit soha ezelőtt. Azaz: nemcsak idegenforgalmi, művészeti lehetőségeinek kiaknázására gondolt, hanem megpróbálta megteremteni ezek infrastruktúráját: mindezzel összhangban javította az itt lakók életkörülményeit, az új lakótelepekkel új arculatot is adott ;v városnak. Igaz, a lakos-Új lakótelep a város északi szélén A bevásárlóközpont