Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Tamas Ervin: Szentendre

ság zöme nem kerül úgy kapcsolatba az idegenforgalommal, mint mondjuk a Balaton mentén: kevesen adják ki szobájukat, s még kevesebben foglalkoznak szolgáltatással, alig néhányan üzemeltetnek cukrászdát, árulnak csecsebecsét.. . Szentendrén ugyanúgy élnek az emberek, mint a többi hazai kisvárosban — a legtöbben az iparban keresik kenyerüket, sokan ingáznak. # Lehetőségeit kiaknázta egy város, itt-ott kicsinek bizonyult hozzá, ám ezért vád nem érheti. Mert az országos hírnév nemcsak több szemetet, nagyobb forgalmat, üzletek előtti sorállást, időnkénti zöldség- és húshiányt, hanem jelentős létesítményeket is hozott Szentendrének. Az ország kevés kisvárosa dicsekedhet olyan bevásárlóközponttal, mint a szentendrei. Jó helyen épült, hiszen a helyiérdekű vasút állomása összekötő kapocs a város és új lakótelepei, a város és üdülőtelkei között, valamint a peremterületekre induló autóbuszok is itt várják utasaikat. A városmag boltjai elhanyagoltak és korszerűtlenekvoltak; közben a lakótelepeken, a város kívül eső részein kis ÁBC-k nyíltak, szolgáltatóegységek létesültek. S azt sem szabad elfelejteni, hogy Szentendréről Budapestre is ugyanannyi az út, mint a fővárostól idáig. Akik ruhát, vagy bútort szeretnének venni, a nagyobb választék kedvéért fölülnek a HÉV-re, és Budapesten vásárolnak. A közművelődésre ebben a kisvárosban olyan lehetőség adatott, amelyhez hasonlóval egy megyeszékhely sem igen büszkélkedhet. Az építészetileg érdekesen megoldott új művelődési központ új színt hozott Szentendre kulturális életébe. Számos programja — így a megannyi színházi előadás — többnyire telt házac vonz. „Régi bánatunk, hogy látogatóink között elenyészően kevés a szentendrei . . ." Ezt Ikvai Nándor, a Pest megyei Múzeumok igazgatója mondta. — Bemutatkozik egy-egy szentendrei művész, utána beszélgetést rendezünk, vitát a közérthetőségről .. . ki marad ott ilyenkor? — teszi fel a kérdést Rózsa Péter szobrászművész, majd maga felel rá. — A szakma. Újra és újra egymás között vagyunk. Kissé stagnál a város baráti köre. Pedig az itt lakó művészek 80 százaléka megbízatást vállal, részt vesz a várospolitikában, a közéletben. Közelebb kerülni egymáshoz, ez a tévhitek eloszlatásának az alapja. De hogyan! Divattá vált az utóbbi években nemcsak kirándulni, hanem költözni is Szentendrére. Az OTP-lakások zömét nem szentendreiek vásárolják meg, hanem a környékbeliek, vagy a budapestiek. Jönnek a turisták, érkeznek a telek- és víkendháztulajdonosok és költöznek a kisvárosba az itt élni-lakni akarók. Közben tovább fejlődik a város. Becsukja kapuját a két hírhedt kocsma — a Zöldfa és a Kis-béke —, hogy majd ételbárnak, bisztrónak adjon helyet. Iskolák, óvodák, bölcsődék épülnek, hogy a gyermekintézmények aggasztó gondjain enyhítsenek. Idén fogadja az öregeket is a napközi otthon. S ha talán késéssel is, de átadják a szolgáltatóházat. Ezernél több lakás épült az elmúlt öt év alatt, s az V. ötéves tervben is mintegy ezer új otthont adnak át. Közművesítenek, csatornáznak, javítják a vízellátást. Jövőre a városba érkezik a földgáz. Sok pénzt követel az elaggott épületek felújítása is, a belváros lakásait igyekeznek komfortossá tenni. Némelyiket megvásárolják kisvendéglő, ajándékbolt, kiállítóterem céljára. Újabb gondot jelent a város alatt húzódó pincerendszer, amelyik ugyan nem akkora, mint az egri, vagy a pécsi, de az építkezéseknél számolni kell vele. * Négy esztendő alatt háromezer lélekkel nőtt Szentendre lakossága. Az ipar mégis munkaerőhiánnyal küzd; ide inkább lakni jönnek az emberek, nem dolgozni. A VÁTI tervdokumentációja szerint a kisváros lakossága nem haladhatja meg a húszezret — most újra vizsgálják a fejlesztés lehetőségeit, mert az ezredfordulóig a településen előreláthatóan jóval többen élnek majd húszezernél. Anynyi azonban bizonyos, hogy kevesebb a terület, mint az érdeklődő, ezért óvatosnak kell lenni a lakásigények elbírálásánál és a telekrendezésnél. S a város üzemei is jobban teszik, ha a termelékenység növelésére összpontosítanak, nem pedig a létszámbővítésre. Hiába, mindenki kívánsága szerint nem fejlődhet Szentendre. Ami a cél: hangulatos presszók, minél több kedves kisvendéglő, teraszokkal, ahol a kiránduló leülhet, kedvére nézelődhet, megpihenhet. És ami talán a még fontosabb cél: széthúzni a mezőnyt. A futbalIpályák környékéről kölcsönvett kifejezést arra értik, hogy ne csak Szentendre kösse le a turistát, hanem a környező hegyek, a Duna-kanyar is. Ezért jövőre két út készül el: az egyik a belső körút, a másik a Papp-réten átmenő, a Pilisen átvezető út, amelyik érinti majd a Nagyvillám környékén megépülő korszerű kempinget és Visegrádba torkollik. Ezek az utak egyrészt csökkentik a városmagban a műemlékeket veszélyeztető forgalmat, másrészt lehetőséget adnak az autósoknak a gyorsabb, kulturáltabb közlekedésre, megteremtve ezzel a többi kis- és nagyközség látnivalóinak könnyebb megközelítését. Pilis, Leányfalu, Visegrád, Esztergom megannyi szépsége húzza majd szét a „mezőnyt", kissé tehermentesítve Szentendrét. Visegrádon és Leányfalun fürdeni is lehet. Leányfalun nyárra elkészül a feszített vizű úszómedence is, amely valóságos strandparadicsommá bővíti a néhány esztendeje átadott fürdőt. Filmet pergetek szemem előtt: hogyan is képzelik el a vezetők a 8 A Marx tér A Városi Tanács épülete