Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Konrádyné Gálos Magda dr.: Külföldiek útleírásai fővárosunkról

Budapest látképe 1884-ben (Ligeti Antal olajfestménye) szerű kényelem, tisztaság van a jól megerődített várban. A könyvtár hires, a pénzgyűjtemény gyönyörű, " család művelt, olvasott". 1667-ben a fővárosba is ellátogat: „. . .először Pestre mentünk, mivel az ostrom folytán lerombolt Budán aligha találhattunk volna szállást ... A hajdan oly büszke, pompás várat az ágyúzás romhalmazzá lőtte . . . mindenütt vannak még török feliratok is... a mecseteket részben lerombolták ..." A hidat 57 hajó tartja. Pest négyszög alakú és középszerű város, helyreállítása, népszaporodása gyorsabb, mint Budáé, és minthogy sík, a Dunát jobban ki tudják használni. A törököktől visszafoglalt Buda újjáépítése hoszszadalmas munka volt. Aubry de la Montraye régész 1714-ben Bécsből hajón utazott Budára és leírja: „A rések, melyeket az ágyúgolyók és a bombák ütöttek, még nincsenek helyreállítva ... A török mecseteket keresztény templomokká alakították. Pest elég nagy, de elhanyagolt, és gyér a lakossága" Hasonlóan ír Wortlev angol követ felesége 1717-ben: „Buda és a királyi palota is, egykor Európa legszebb épületeinek egyike, teljesen rom". * A fellendülő építkezésekről — különösen a pestiekről — nyerünk képet Pierre de Bauffremont őrgróf 1737-ben írt naplójából: „Kicsiny, de jól megépített város. Csinos házai vannak. Legkiválóbb épülete a Rokkantak háza: homlokzata hatalmas, de még dísztelen. 4 udvara van, két szép kápolnája, tiszti lakások, kórház és gyógyszertár is van benne — ha elkészül az épület, négyezer katona is elfér majd benne". Zorn de Bulach 1772-ből származó feljegyzései a helyreállított Budáról is szólnak; méltatja a három szárnyból álló királyi palotát, a fegyvertár épületét, a Sándor palotát. Pesten a József napi vásár tetszik neki, a rengeteg aru, a csizmás, szűrös, bundás parasztok festői sokadalma Johann Centurius Hofmannsegg festő, ásvány-, madár- és rovargyűjtő levélformában írt könyvet hazánkról. 1790-ben járt Pozsonyban, majd 1793-ban visszatért és elkezdett magyarul tanulni. Vidéken és a fővárosban egyaránt szívesen időzött: „Buda és Pest olyan kellemes, mint kevés hely, ritkán éreztem magamat ilyen otthonosan . . . még a legegyszerűbb emberek is csodálatukat fejezték ki, hogy rövid idő alatt annyit tanultam nyelvükből, rossz kiejtésemen nem mosolyogtak, hanem kijavítottak". A Szép Juhásznénál vett ki szobát, és a budai hegyekben folytatta gyűjtő munkáját. „Egész Európában Magyarországon lehet a legkülönfélébb természeti sajátságokat együtt találni". És nemcsak a természet ragadja meg: „Nem emlékszem, hogy a világ valamely helyén egyszerre ennyi szép nőt láttam volna együtt" írja, miután részt vett egy bálon. Színházban is járt: „Az előadás igen jó. Csak egy társulat van, amely Pesten és Budán felváltva játszik, operát és színművet." A hajóhíd pesti hídfőjénél levő kávéházba sokat járt: „A legszebb, amit e nemben láttam. Már az első helyisége is pompás: négyszögű terem, bolt hajtásai oszlopokon nyugszanak és újdivatú kristály gyertyatartó függ róluk alá. A gazdag díszítésű kályha a fali órával harmonizál." Később a Várban telepedik meg. ,,A Fortuna fogadósával egyeztem meg, és ezután itt is maradok. Ebédet és vacsorát a table d'hőtenál eszem . . . ebédre 5 tál étel van borral, igen olcsón". Másutt megjegyzi, hogy „a bőség és olcsóság nem a túltermelésből származik, inkább a kivitel csekélységéből... az ország kereskedelmi viszonyai szomorú helyzetben vannak, amit a politikai viszonyok okoznak". Tisztán látja a Habsburg elnyomás minden megnyilvánulását. A hatóságok sem nézték őt jó szemmel, mert zsinóros ruhában, kordován csizmában járt. „A budai hadparancsnok azt kérdezte tőlem, miként jutok magyar ruhához? ízlésből,feleltem. Rossz néven vették tőlem, hogy e ruhát felöltve, a nemzethez csatlakoztam". Mindez 1794-ben történt, amikor már folyt az osztrák zsarnokság ellen lázadó Martinovics mozgalom pere. A jámbor, lepkegyűjtő szász grófnak, aki rokonszenve jeléül magyarosan öltözködött és magyarul tanult, el kellett hagynia az országot. Robert Thowson angol utazó 1797-ben járt Pest-Budán. Pesten az Invalidus palotát, az Egyetem könyvtárát, a Füvészkertet dicséri; az ö véleménye is az, hogy „a híddal szemben levő kávéháznak nincs párja Európában". De nem mindenért lelkesedik: „A pesti oldalon, a Dunához közel nagy terjedelmű épületet emelt József császár, a magyar szabadság elfojtására. Rendeltetését bizonyítják a kis szűk szobák. József császár előre tudta, hogy elégedetlenséget idéz elő, idejekorán gondoskodott állambörtönről . . . Óbudán római romokon kívül egyéb romok is vannak keletkezőben: a nagyszerű selyemgyár romjai. I - 2 évig működött, de 6 7 éve leállt és düledezik. A gyár és az egész magyar ipar pangását mindenki a bécsi udvarnak tulajdonítja, mivel Magyarországot gyarmatává akarja tenni." • Vladimir Bronyevszij orosz tengerésztiszt naplója már 19. századi. Lelkesen szemléli Pest-Budát a hajóhídról: „A jobbpartot meredek hegv koszorúzza, rajta erődítmény. A hegy lejtőjét díszítő kertek mintha a víz színén lebegnének ... a hídtól széles út indul, ebből lépcsők vezetnek fel a várba, melyet kőfal vesz körül . . . Pest szabályosan a Duna felé futó utcákból áll, szép házakkal büszkélkedik." De ő sem csak a szép felszínt látja: 36