Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Sára Péter: Ady Emlékmúzeum

Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol nem adhatott: Ember az embertelenségben. Magyar az űzött magyarságban, Újból-élő és makacs halott. Borzalmak tiport országútján. Tetőn, ahogy mindég akartam. Révedtem által a szörnyűket: Milyen baj esett a magyarban S az Isten néha milyen gyenge. Óh, minden gyászok, be értelek. Óh, minden Jövő, be féltelek S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. (Ember az embertelenségben) A kiállítás legfőbb célja, hogy elsősorban a háború minden borzalmát, szenvedését mélységesen átélő, az esztelen öldöklés ellen az egész magyarság és az egész emberiség nevében tiltakozó költőt, a humanista Ady Endrét mutassa be. Az idézett vers akár a kiállítás címe is lehetne: Ember az embertelenségben. költészete kerül itt bemutatásra. A kor eseményeit idéző képek mellett kiállítjuk az Ady— Csinszka szerelem dokumentumait, kortársaival folytatott levelezésének legérdekesebb darabjait, legjelentősebb háborúellenes verseinek kéziratait. A látogatók ebben a helyiségben a kiállított dokumentumok alapján szinte lépésről lépésre nyomon követhetik a költőt, csúcsai éveitől kezdve egészen a haláláig. A kiállított sok-sok érdekes dokumentum közül idézek abból a levélből, amit Csúcsáról írt a költő testvérének, Ady Lajosnak a királyi román hadsereg erdélyi betörésekor: ,,... S gondold el, miket láttam, éltem, beszéltem, vigasztaltam (hit nélkül), vendégeltem és sírtam itt, a földönfutók országútja mellett. Házaink tele katonával, a határrendőrségi kapitányság székhelye Csúcsa. . . Szenvedésem nem az idekötött emberé, de az emberé először és persze, a magyaré, az erdélyié. Mi lesz e förtelmes világgal s nem volna jobb menekülni halálhuszárönkéntesKént? Edesékre, reád, szegény Bertuka gyermekre, néhány barátomra gondolok s arra, hátha szükség lesz reám, ha marad kedves és lesz még magyar. Egyébként Budapestet megszégyenítő drágaság, ínség, nincstelenség itt, Csúcsán..." A levelet nemcsak önmagában is érdekes tartalma miatt idézzük, hanem főként azért, mert Ady itt lényegében azokról a borzalmas élményeiről számol be, amelyek valósággal kipréselték belőle az egyik legmegrázóbb háborúellenes versét: 1919. január 27. Ady Endre a halottasag/on Csinszka, nagyanyjával a Veres Pálné utcai lakásban, Ady halála után 2ß