Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Mojzer Miklós: A Régi Magyar Gyűjtemény sorsa

BogdányJakab: Gyümölcscsendélet papagályokkal és fehér kakaduval (1700—1710) mennyezetét festi (pompás vázlata a Galériában). Madarász néha, Székely jobban, méginkább Benczúr tudatosan is barokk előzményekhez nyúlnak vissza, és a megrendelő kívánsága Dorfmeister csataképeit, vagy III. Béla király gesztusát tekintve — egy évszázados .különbség mellett — szembeszökően rokon az Egri nők, vagy akár a Honfoglalás (Parlament) inspirátorainak vágyaival. Ha majd a szárnyasoltárok állnak, és a nagy barokk kompozíciók is felsorakozhatnak, akkor a Galéria évszázadokon átfutó seregszemlét nyújthat a magyarhoni monumentális festői törekvésekről — a freskót kivéve —, valóban nemzetközi rangon. Ehhez a seregszemléhez persze még roppant munkára van szükség. Ezzel az önmagammal folytatott dialógussal is ezt az ügyet szeretném szolgálni. Philipp Jakob Straub: Szent Rókus, az egervári főoltárról (1755 körül) Zallinger András: Szt. László apoteózisa (részlet, 1780—81)