Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Budapest vázlatos térképe

Költözködünk Költözködni általában nem a legkellemesebb dolog. Persze, másképpen viszonyul az ügyhöz az, aki alagsori kényszerszállását hagyhatja ott, két bőrönddel, egy lakótelepi két szoba összkomfortért, és megint másképp az, aki, mondjuk családi okok miatt, jól berendezett, megszokott otthonától kénytelen megválni. A költözködés azonban társadalmi ügy is, és joggal kutatjuk, hogy a nagyarányú lakásépítés, a régi, elavult épületek szanálása, a lakáscserék következtében megindult vándorlás — és az ehhez szükséges szolgáltatási háttér összhangban van-e? Jólesően mondhatunk igent. Budapesten — sőt az országban is — az egyedüli, költöztetési főprofillal rendelkező vállalat a FŐSPED. Dr. Boros Gábor kereskedelmi igazgató mondja: — Évente körülbelül 10 ezer költöztetést végzünk. Erre a célra 25 speciális kocsink és 140 gyakorlott szállítómunkásunk van. Első hallásra, a kétmilliós városhoz viszonyítva, mindez talán kevésnek tűnik. Egy brigád naponta — ha nagyon sok az igénylő — négy-öt családot is elköltöztet. Ebben a munkában is megfigyelhető bizonyos mértékű szezonalitás, bár ez nem annyira az évszakok függvénye. Év vége felé, amikor az új lakásokat átadják, érthetően több a munkánk. Nyáron pedig általában lakáscserékhez hívnak bennünket. A költöztetés nem tartozik a jövedelmező üzletágak közé. Ráadásul sem ma, sem a jövőben nem gépesíthető. A technika elkápráztató újdonságai mellett is marad a gurtni. Az ember egész élete folyamán gyűjt, rendezget, keresi a szépet, az otthonosat, alkalmanként jóleső érzéssel szemrevételezi a dolgait, úgy éizi, hogy ami eddig összeállt, megmozdíthatatlan. Aztán feljön négy markos rakodómunkás, harmincnegyven perc alatt bepakolja az egészet egy fémdobozba, s az ember álmélkodhat a csupasz faiak között: lám, ennyi az egész. A költözködés sok egyéb mellett pénzbe is kerül. Egy átlagos kétszobás lakás költöztetése 1000 —1200 forint. Függ a bútor mennyiségétől és a távolságtól. És a borravaló. Nem két forintokról van szó. Az emberek féltik a holmijukat, s noha a vállalat teljes kárfelelősséget vállal — adakoznak. Akárcsak a házmesternek. Mert a házmester nagy ember. Szigorú és kérlelhetetlen. A puszta kérést nem mindig hallja meg. Némi készpénzért azért engedékenyebb lesz. S. nénivel például nemigen lehet kukoricázni. — Mert ugye a lift, meg a lépcsőház állaga. Beleteszik azokat a dögnehéz bútorokat abba a rozoga felvonóba, és ha leszakad, én is mehetek a bíróságra, mert minek engedtem meg, ha tudtam, hogy életveszélyes. Ha pedig leáll, a lakók átkoznak. Egy ilyen hurcolkodás — a múltkor például a harmadikról költözködtek —,