Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Balla Demeter felvétele

BUDAPEST XV. ÉVF. 5. SZÁM 1977 MÁJUS ARA: 10 Ft A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: BÁCSKAI LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A Lapkiadó Vállalat VII. Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 77.0239 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig, I. Országház u. 20. csütörtökön 10—13 óráig VII. Lenin krt. 9—11. I. 121. Telefon: 228-457 Olvasószolgálat: VIII. Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL : Megay László: Műemlékeink védelme 2 Zolnay László: A budavári ásatások újabb eredményei 5 Budapest vázlatos térképe 8 Vértesy Miklós: Az Alkotás utca 16 Vargha Balázs: Berda József csatái 20 Mojzer Miklós: A Régi Magyar Gyűjtemény sorsa 22 Gábor Eszter: Az OTI pestújhelyi munkáskórházának modern személyzeti háza (1936) 29 Fekete Gyula: Egy galileista életmű 32 Konrádyné Gálos Magda dr.: Külföldiek útleírásai fővárosunkról 35 Rév Pál: Léggömb a Margitsziget felett 40 A címlapon: Balla Demeter felvétele A hátsó borítón: Angyali üdvözlet (1450 körül). A liptószentmáriai főoltár részlete (Schiller Alfréd reprodukciója). A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI |ÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója: Dr. SÁGVÁRi ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója: SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSÓ. a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Vendéget várni Csaknem tízmillió külföidi lépte át 1976-ban Magyarország határát. Ebből mintegy hatmillió nemcsak átutazott. A legtöbben a fővárosban időztek. Az utazás jó dolog. A személyes tapasztalat, egymás megismerése előítéletek falait döntheti le emberek, népek között. Nem véletlenül tulajdonított nagy fontosságot ennek a kérdésnek az Európai Biztonsági Értekezlet is. Tudunk-e vendéget látni? Nincs egyértelmű válasz. Talán általánosságban azt mondhatnánk: kezdjük megtanulni. Amilyen mértékben váltunk egyre inkább „turisztikai országgá", úgy szabadultunk meg az első elfogódottságtól: már nem bámuljuk meg a külföldit, még az autóját sem. De például, még ma is vannak hívei annak a babonának, hogy a külföldiek a „világhírű magyar konyha" kedvéért jönnek ide. Tehát, hogy gyomorrontásig megtömjük őket. Erről végtére jó volna leszokni. Máshol is esznek az emberek, és bármelyik irányba tekintünk is a szomszédaink felé: jó konyhájuk van; mi tűrés-tagadás, valamivel még egészségesebb is, mint a miénk. (Arra is rá kellene jönnünk, hogy — miként a világ minden nagyvárosában — Budapesten is a kisvendéglőkben jobb a konyha, mint a drága helyeken. Csak ismerni kell őket, tudni kell a specialitásukat. E tekintetben — és ez a hagyomány még a konfliskocsisokig nyúlik vissza — a taxisofőrök tudnak a világ minden nagyvárosában biztos eligazítást adni.) Ha úgy adódik, hogy városunkat először itt járó idegennek kell bemutatnunk, semmiképp sem a konyhával kezdenénk. Nem is zenés szórakozóhellyel, bebizonyítandó — a régi rossz reflex szerint —, hogy Budapest „Bécsebb, mint Bécs". Azzal kezdenénk, ami — úgy véljük — valóban sajátságosan szép és sajátságosan budapesti: a város fekvésével. A Halászbástyáról? Is. Még inkább a Gellérthegyről. Mindenképpen több pontról, például, a Margit-híd közepéről. Érdemes fölhívni a külföldiek figyelmét néhány jellemző statisztikai adatra, hogy megértsék Budapest helyét a tízmilliós Magyarország életében, és szerepét a világ vérkeringésében. Tudnunk kell, hogy műemlékeink legnagyobb része nem művészi, hanem történelmi érték. Művészi érték szempontjából nem tartozunk Európa igazi műemléki városai közé. Viszont a város 2000 éves története ismét olyan egyedülvalóan érdekes dolog, amelyre a vendég figyelmét föl kell hívnunk. És ennek a történetnek illusztrációja ott van a kövekben: Aquincumtól a budai Váron át a pesti Belvárosig. Mutassuk meg! Új lakótelepeink — szépek, vagy sem — olyanok, mint bárhol a világon. De vannak olyan új létesítményeink, amelyek technikai és esztétikai szempontból egyaránt állják a versenyt. Gondolok itt elsősorban Duna-hídjainkra, vagy a metróra. Külön kérdés, hogy vendégünk érdeklődése szerint még milyen programot készítsünk neki. Egyben biztos vagyok: zenei életünkkel nem vallunk szégyent, bármily igényes vendég előtt sem, és némelyik közgyűjteményünk is fölér azzal, amit másutt iáthat. Ami azonban a város ismeretéc teszi, az nem egyszerűen a látkép és a kövek, hanem a város élete: vagyis a benne élő emberek megismerése. Valamelyes élménye még az egy-két napos vendégnek is lehet erről, ha nyitott szemmel jár, főként a városi élet sűrűsödési pontjain. Milyenek is vagyunk, reggeltől estig, közlekedésben, munkában, bevásárlásban, szórakozásban? Döntse el a vendég. Fzt mi tudjuk a legkevésbé megfogalmazni. És legjobb, ha azt tapasztalja: olyanok vagyunk, mint bárhol a világon az emberek. Bármily különösen hangzik — és bármennyire mond is ellent az utazási irodák reklámjainak —, ez az utazás, a világjárás igazi értelme: ez a felismerés. 1