Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - Heim Ernő: Útkeresés lakótelepeink formálásában

ben dolgoztak, vagy valamilyen alkalmi munkát végeztek. A hét nap felét a régi falusi háztartásban a legnagyobb munkát jelentő mosás és vasalás teljesen lekötötte. Minden hétfőn mostak, kéthetenként volt nagymosás. Éjjel kettőkor felkelt Terike néni, tüzet gyújtott, hogy a víz melegedjen, és hogy a kimosott ruhák hamar száradjanak. Előtte való nap szappanos vízbe — fateknőbe — beáztatta a ruhákat, és egy io literes üstben leforrázta a fahamut. Utána hideg vizet öntött rá, az így kiázott lúg volt a mosószer. A ruhákat súrolókefével kisúrolták, majd üstökben kifőzték, kifertőtlenítették. Lereszelt krumpliból, kevésbé szép ruhákhoz lisztből készült keményítő. A mosás sokszor késő délutánig elhúzódott, a ruhákat télen-nyáron kint az udvaron, esetleg fent a padláson szárították. Estefelé, 5—6 óra körül — télen, mikor korábban sötétedett mindenki hamarabb — hazatért, megetették az állatokat, mire mindennel készen voltak, a vacsora is elkészült. Mindig egy tál meleg étel volt, legtöbbször egyszerű, gyorsan elkészíthető, lecsó, paprikáskrumpli, rántotta, tejberizs. Elmondva egysíkúnak, túlságosan egyhangúnak tűnik a paraszti élet — pedig nem az. A falun élő érzékeny szemével észreveszi a föld és az állatok legkisebb változásait. A régi és az új mezsgyéjén: 1955 Reggel 4 óra volt, amikor a család felkelt. Állatetetés, utána sietni kellett, mert a munkásokat szállító busz fél hatkor indult. Gyorsan megreggelizett mindenki, és ment ki-ki a saját munkahelyére. A nagyapa 1952 óta a Tatabányai Kőfejtőben napi 8 órát igen kemény fizikai munkával tölt el. Marika néni 14 évesen, a nyolc általános elvégzése után hagyta abba az iskolát. Két évig otthon dolgozott, segített a többi testvér felnevelésében, 1953-ban, 16 évesen a Tatabányai Cementgyárba ment el. Nehéz fizikai munkát végzett napi 8 órán keresztül. („Idősebb asszonyok között felnőttekkel dolgoztam, de probléma különösebb nem volt, mert elég erős voltam, én is bírtam az iramot úgy mint a többiek. Viszont furcsa volt az, hogy habár én is falusi környezetben nőttem fel, mégis nálunk otthon a családban mindenki nagyon szemérmes volt, itt viszont nekem nagyon furcsa volt sokszor hallani azt a csomó trágárságot, ami itt fogadott." 1975. szeptember 5. Marika néni) 1955-ben kezdett el dolgozni a második legnagyobb gyerek is, Ferenc. Mint kalauz 1100 Ft-tal járult hozzá a közös kasszához, így 1955-ben már lényegesen jobb volt a család helyzete. A havi 5000 Ft fizetés akkor — ha keményen meg is kellett érte dolgozni — feltétlenül komoly öszszeget jelentett, amit az állatokból, tojásból és tejtermékekből szerzett bevétel 7000—7500 Ftra növelt. Megváltozott a konyha szerepe. A hatalmas asztal és a körpad bekerült a középső szobába, az étkezést itt bonyolították le, a vendégeket itt fogadták. Ezzel tehát — mint látni fogjuk csak ideiglenesen — megszűnt a konyha mindenes szerepe, egyedül a házimunkák színteréül, az állati takarmányok előkészítésének helyéül szolgált. Nyilvánvaló, hogy kényszerből — de megszűnt az udvarra néző belső helyiség tisztaszoba jellege is. 11, később 10 ember élt a lakásban. Az étkezés szerkezetét tekintve annyiból volt csak változás, hogy az eddigi 3 húsnappal szemben, most csak hetente kétszer került hús főételként az asztalra, viszont több tésztát, tejterméket ettek. Könnyebbséget nem jelentett a kenyérsütés végleges megszűnése, hiszen a kenyértésztát az asszonyok továbbra is otthon dagasztották, a pékhez csak sütésre vitték el. Ebéd után megetették az állatokat, utána az egész család kiment a 3 holdnyi földre — a kisebbek a zöldséges kertbe és sötétedésig dolgoztak. A munka lényegében kézzel folyt, a nagyüzemi mezőgazdaságban alkalmazott eszközök még nem kaptak helyet a kertgazdálkodásban. Hazamentek, megvacsoráztak, a fiatalok el-elmentek valahová, az idősebbek összejöttek, beszélgettek, varrogattak akárcsak régen. Az ötvenes évek közepén a faluban az úgynevezett divathóbortnak még csak nyomait sem látjuk. Kelengye-divat volt ugyan, ami azt jelentette, hogy a növögető lányoknak maguknak kellett elkészíteniök, hímezniök a stafírungjukat. Mikorra megállapodtak a növésben, úgy körülbelül 15 — 16 éves korukban, szüleik, ha tehették, megvettek nekik mindenféle ruhából egyet, és akkor gyakran egészen férjhezmenételükig ezt hordták. Sokszínű, de egy fazonú, sima, karton és kékfestő anyagból készült öltözetek voltak. Hétköznapra általában sötétebbeket: kéket, bordót szürkét hordtak, nyáron inkább világosakat. Megvolt külön a karácsonyi, húsvéti és vasárnapi öltözet, ezeket tilos volt hétköznapra felvenni. Továbbra is megmaradt a nőknél a hosszú haj, leginkább kontyot hordtak; nyáron a szoknya fölé pruszlikot vettek. Nem volt divat barnának lenni, féltek a naptól. Csepel 1975 Húsz év telt el 1955 óta, egy új generáció kezdte el életét. A gyerekek már beleszülettek a városi életbe. Nagyvárosba költöztek, nagy távolságokkal kerültek szembe. Napi 2 — 3 órát is eltöltenek utazással, így ezen a téren helyzetük nem javult. Marika néni ugyan 10 percnyire lakik munkahelyétől, Zsolt is körülbelül enynyi idő alatt ér iskolába, Pistának azonban gyakran 3 óránál is többet jelent a belvárosi iskolába járás; édesapjuk az építkezésekre szintén általában napi 1 1/2—2 órát utazik. Reggel 1/2 6-kor kelnek a szülők, félóra múlva, mikor a gyerekek kelnek, Pista bácsi már elindult a munkába. Pista 7-kor, Zsolt 1/2 8-kor indul az iskolába. Mindegyikük uzsonnát visz magával, a munkahelyeiken, illetve az iskolákban ebédelnek igen kedvezményes áron. A reggeli készülődés közben Marika néni megfőzi az ebédet a már közel egy éve náluk lakó anyósának, amiből vacsorára is jut. Gyorsan összerámol, rendbe teszi a szobákat, reggel 1/2 9-re megy dolgozni. A ház egyemeletes, külön bejárattal a két szint. Lent egyedül a nagymama lakik egy tágas, öreg bútorokkal berendezett szobában. Itt van a tv is. A bejárattal szemben van egy 12 m

2 alapterületű konyha, modern beépített bútorokkal, mosogatóval, gáztűzhellyel. Minden helyiségben olajjal vagy villannyal fűtenek. A villanyfűtés lenne a lehető leg-1927-es népiskolai csoportkép. Az alsó sorban balról a harmadik Vigh Teréz modernebb és legegészségesebb, magas ára miatt azonban nem lehetett az egész lakást erre berendezni. A konyhát 1 méter magasságig csempe borítja, ezt lényegesen könnyebb tisztán tartani, mint a falat. A sarokban egy 170 literes Lehel hűtőszekrény, fölötte polc. Azonban a modern berendezések mellett a konyhában még itt-ott lehet látni egy-egy szándékosan becsempészett falusi tányért. A sarokban egy nagyobb asztalnál étkezik a család. A konyha funkcióját tekintve sem tipikusan falusinak, sem városinak nem nevezhető. A főzés, sütés és vasalás, a leglényegesebb házimunkák színtere tehát; itt étkezik a család hétköznap és vasárnap egyaránt, de éppen az állattartás és növénytermelés megszűntével nem tartozik szorosan a A Kovács család 1961-ben 34