Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Pályázati felhívás történelmi-honismereti szakkörökszámára

Az ostrom alatt az épület összeomlott, csupán Hess András téri szárnya maradt meg, rcmos állapotban. A város felől a Halászbástya háttere bizonytalanná vált. A Várnegyedben fájó szívvel néztük a kiégett homlokzatot, mögötte romhalmaz, mellette a megmaradt, szépen helyreállított Miklós-torony, a régi Dominikánus templom feltáratlan maradványaival. A kolostorépület öncélú helyreállítására, a magas költségek miatt, gondolni se lehetett; felhasználására évtizedekig nem akadt jelentkező. A megmaradt Hess András téri szárny is pusztulással fenyegetett. Ugyanakkor ez Budapestnek egyik legszebb kilátású, legértékesebb területe. Logikus volt az elhatározás: a telket átadják szállodaépítkezés céljára, de azzal a feltétellel, hogy az építkezés során állítsák helyre a barokk műemlék megmaradt szárnyát, valamint: az épület tömege kövesse a volt jezsuita kolostor magasságát és tömegét. A szálloda az innen északra fekvő telket is megkapta. Itt a feltétel a Dominikánus templom és kolostor maradványainak feltárása, az új épületbe beillesztése, hozzáférhetővé tétele, továbbá az épület tömegének és párkánymagasságának a Hess András téri beépítéshez csatlakozása volt. A felépült szálló nagyjából alkalmazkodik ezekhez az előírásokhoz, ezzel lényegében visszaállítja a pesti Duna-part felőli várossziluettnek az ostrom előtti megjelenését — sajnos, két dolog kivételével. Az egyik a műemléki Miklós-torony megtoldása a Halászbástya tornyaival konkurráló toronysisakkal; a másik az a körülmény, hogy a szálloda tömege a volt kolostornál nagyobb területet foglal el, Dunára néző homlokzata előbbre került. Ez nem annyira a pesti oldalról, mint inkább közelebbről, a budai Corvin tér felől zavaró hatású. Túlságosan kiemelkedik a Halászbástya mögül, és miután közelebb van, jóval magasabbnak látszik a Mátyás-templom hajójánál. Mindez akkor lesz igazán érezhető, ha megvalósul a városrendezési tervek szerinti megnyitás a Corvin tér és a Halászbástya között. A Várnegyed ben magában, a Hess András téren és a Mátyás-templom mellett, a szállodaépítkezés rendet teremtett. Gyönyörködhetünk a helyreállított barokk homlokzatban. Ennek párkánymagasságához, tetőidomához szépen csatlakozik a Mátyástemplom felől az új szállodaépület színes tömege. A Hess András téri kapcsolat kevésbé szerencsés. Itt is zavaró a Miklóstorony ú| felépítménye, az alacsonyabb szállodatömegnek előre álló, ablaktalan homlokzata és hatalmas fekete tetősíkja. A szálló a Várnegyed szempontjából, funkcionális vonatkozásban, mindenekelőtt közlekedési problémát jelent. Magas színvonalú éttermeivel, eszpresszójával, kongresszusi helyiségeivel, üzleteivel emeli a Várnegyed idegenforgalmi értékét; de kétségtelenül nagymértékben növeli forgalmát. A Mátyás-templom környékén ma is kevés a parkolóhely. Mi történik, ha ehhez még az új szálló igénye is járul? Az építkezés kapcsán kb. 50 gépkocsi befogadására alkalmas garázs létesült a szálló alatt. A Hess András tér felől a szálló parkolóhelyén kb. 20 gépkocsi, magán a Hess András téren 30 gépkocsi fér ei. Mindez kevés, nem annyira a nagyrészt repülőgépen érkező szállodai vendégek, mint inkább az éttermek, rendezvények közönsége számára. Ezt a kérdést eddig nem oldották meg, holott alapvető fontosságú. Látok bizonyos lehetőségeket a megoldásra, vagy legalábbis e gond enyhítésére. Az egyik a szállodagazdasági bejárata körüli, a Hunyadi János útról megközelíthető terület. Itt ma az építkezés felvonulási létesítményei állnak. Ez a hely, megfelelő kiképzés esetén, alkalmas lenne a szállodához érkező autóbuszok tárolására, és — becslésem szerint — legalább 50 gépkocsi elhelyezésére. Hátránya, hogy a szálloda bejárati szintjénél két emelettel, a garázsnál egy emelettel mélyebben fekszik, és a szálloda személyfelvonói egyelőre nem vezetnek eddig a szintig. Másik gépkocsi-elhelyezési lehetőséget nyújthatna, a szállodával szemben, a volt Pénzügyminisztérium — ma diákkollégium, a jövőben Levéltár — nagyfelületű udvara. Itt esetleg kétszintes parkoló is elképzelhető. Nehéz problémát jelentett az új szállodaszárnyak homlokzatának építészeti megoldása. Elvileg két út képzelhető el. Az egyik: szerényen, feltűnés nélkül beleilleszkedni a környezetbe. Hagyományos anyagok — pl. kőburkolat, bronz ablakkeretek, kerámia stb. — felhasználásával, egyszerű felületképzéssel a mozgalmas Halászbástya és az égnek törő Mátyás-templom nyugodt hátterét biztosítani. Szívemhez ez a megoldás közelebb állt volna. Pintér Béla tervező a másik megoldást választotta. Az volt az álláspontja, hogy a korszerű szállodát korszerű anyagok felhasználásával is érzékeltetni kell, a meglevő műemlékek hatását az ;

gy keletkező kontraszt csak fokozza. A hajlított betonelemekkel és színes üvegfelületekkel kiképzett nagyvonalú, egységes tagolású homlokzat előtt a Halászbástya kétségtelenül jól érvényesül. Az új épület vertikális tagolásában visszacsendül a gótikus környezet, a tetőtérbe nyúló visszaugratás a Mátyástemplom támpilléreinek formáját idézi. Ez a megoldás a szállodát mint saját korunk jelentős létesítményét, erősebben — mondjuk: hátrabban — hangsúlyozza; de számomra kissé hivalkodónak, a lágyabb vonalú környezetben merevnek, modellszerűnek tűnik. Ezc a ha:ást viszont enyhíti a narancssárgára foncsorozott nagy, üvegfelületek tükrözése: közelről nézve az új épületet és visszatükröződő környezetét egyszerre látjuk. Ez feledteti a nagy függőleges tagolás merevségét, és bizonyos intimitást is nyújt. Összefoglalva: kétségtelen, hogy az új szálló építészetileg magas színvonalú, a környezetbe és a városképbe illeszkedik, a Várnegyed értékét emeli. A nehéz feladatot a tervező virtuóz módon oldotta meg (különösen vonatkozik ez a műemléki részekhez való csatlakozásra és a tetősíkok beépítésére). Mindez igazolja — a vitatható részletek ellenére — építészeti felfogásának eredményességét. Preisich Gábor A történelmi A történelem szakkör célja többirányú lehet. Általánosságban elfogadott az az elv, hogy a múlt minél tökéletesebb megismerése útján értessék meg minél tökéletesebben a jelent is. A tanulókban igyekeznünk kell a történelmi érdeklődést felkelteni, hogy a múltat és jelent reálisan néző emberek legyenek, akik megtalálják helyüket a társadalomban. Ezen túlmenően a szakkör a történész, levéltáros, muzeológus, könyvtáros stb. hivatásokra is nevelhet. A szakkörök jelentőségének növekedésével párhuzamosan a szakköri munka metodikája is fokozatosan alakult ki. A lehetőségeket néhány kiragadott példával szeretnénk jellemezni. A tudomány műhelyeinek megismerése Az egyik legfontosabb feladat a történelem forrásainak a megismertetése mind elméletben, mind gyakorlatban. Tanítványaimmal mindig a tárgyi emlékek, a szellemi hagyatékok és az írott források megismerésével kezdjük el a munkát. Kézbe kapnak oklevélfotókat, ré^i eredeti írásokat, leveleket, újságokat. Elmegyünk az Országos Levéltárba. ahol megismerkedhetnek az iratőrzési módszerekkel és a magyar történelem reprezentatív egyedi forrásaival. A raktárak, a restauráló- és fotólabor mindig nagy hatással vannak a tanulókra. A tárgyi forrásokkal a múzeumi munka során találkoznak. Látogatásra megyünk a Nemzeti Múzeumba, a Szépművészeti Múzeumba és a Budapesti Történeti Múzeumba, ahol az eredeti tárgyakat nemcsak megnézhetik, hanem a múzeum tantermében kézbe is vehetik, így sokkal közelebbi kapcsolatba kerülnek a valósággal, és a tárgyak vizsgálata során átélhetik azt az élményt, amikor a források „megszólalnak". A szellemi hagyatékkal elsősorban nyelvtörténeti és néprajzi anyag megismerése útján találkoznak. A tudomány műhelyeinek megismeréséhez tartoznak a könyvtárban eltöltött órák is. Itt kézbe kapják a legfontosabb történeti folyóiratokat, megtanulják a bibliográfiai kiadványok használatát, a lexikonok, szótárak jelentőségét, megismerik a legfontosabb történeti összefoglaló munkákat, sorozatokat és az egyéb segédkönyveket is. Az itteni munka nemcsak passzív befogadás, hanem a tanulók egy-egy folyóiratot is figyelemmel kísérnek, így betekintést nyernek a tudományos élet eleven folyamatába. Természetesen ennek feltétele, hogy megtanuljanak szakszerűen jegyzeteket készíteni, illetve egy-egy részfeladat megoldása kapcsán a cédulázás, rendezés és értékelés módszereivel is tisztába jöjjenek. A források elemzése Bizonyos módszertani ismeretek birtokában foghatunk hozzá a források elemzéséhez. A magyar történelem reprezentatív forrásait szoktuk közösen elemezni. Az Aranybulla, Mátyás nagy dekrétuma, a bécsi béke, Mária Terézia urbáriuma, a reformkor országgyűlési úrbéri vitái, az 1848-ar áprilisi törvények, az októberi diploma és az ehhez kapcsolódó iratok, a kiegyezés és az ehhez kapcsolódó viták, a Szociáldemokrata Párt jelentős programjai, a két világháború közötti külpolitikai dokumentumok, a 30