Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Preisich Gábor: A Hilton-szálló a városképben

a városképben szeti szempontból elítélik, hiszen ismerem az elhelyezés indokait, és értékelem a szállodaépületnek vitathatatlanul magas építészeti színvonalát. Az első kérdés, amely válaszra vár: helyes volt-e egyáltalán a Várnegyednek ezen a pontján ilyen hatalmas szállót építeni? Beilleszthecő-e az épület tömege a budapes-A helyreállított jezsuita kolostor és az új szálló csatlakozása a Szentháromság tér felöl (jobboldalt a Mátyástemplom fala) A Hunyadi János út elágazásából látjuk a dominikánusok volt templomának maradványait s fölötte az új szállót ti városképbe és a Várnegyed hangulatába? Biztosítható-e megfelelő működése, környezetének sérelme, megzavarása nélkül? Ha az első kérdésre a válasz pozitív, fennmarad a második: hogyan oldotta meg a tervező a ráháruló hatalmas feladatot? Meg tudott-e birkózni azzal a problémával, amit egy ekkora méretű új épületnek a városképbe beillesztése jelent? Sikerült-e a hely jelentőségéhez méltó építészeti színvonalon álló, a műemléki környezetbe illeszkedő, korszerű épületet létrehoznia? Megkísérlem, hogy választ adjak a fenti kérdésekre. A Halászbástya mögött állt a tizennyolcadik században épült jezsuita kolostor hatalmas épülete, Budapest egyik legszebb barokk műemléke. Magassága, tömege nagyjából megegyezett a mai szállodáéval. A Miklós-torony egyik oldalán az új szálló, a másikon a helyreállított műemlék