Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Megay László: Pékek, pékségek — kenyérgyárak

dolás is, amely a templomot kétfelé osztott útvonallal kerüli meg, de ezt a templom városképi és forgalmi védelme miatt elvetették. Végülis a templomtól délre vezető hídtengely mellett döntöttek; ezért a Gellérthegy szikláit széles szakaszon le kellett robbantani, illetőleg vésni. így került a Gellért-szobor és a vízesés is mai, mesterségesen kialakított helyére. A pesti oldalon pedig szükségessé vált a régi Belváros központjának lebontása, és új, reprezentatív épületekkel való beépítése. A századforduló gazdasági helyzete szerencsére lehetővé tette ezt a nagyvonalú és költséges bontási, valamint építési munkát. A bontások során előbb mintegy kétszeresére kiszélesítették a Kossuth Lajos utcát. Az utca északi oldalára a kor igényeinek megfelelő új bérházakat építettek. * A legnagyobb bontási munka a Ferencesek temploma és a Dunapart közötti, nagyjából háromszög alakú területen történt. Eltűntek a régi Városház tér, Sebestyén tér, Rózsa tér. Hal tér, és a tereket zegzugosán összekötő utcácskák házai is. Lebontották a régi városházát, a piarista rendházat, a Curia épületét, a plébániát. A régi épületek közül csak a Pesti Barnabás utca sarkán ma is álló, Kriszt-ház néven ismert kis barokk épület maradt meg. A Ferencesek templomának közvetlen környezete is átalakult. A mellette levő klastrom épülete helyén a homlokzati vonalával előreugró „Ferencesek Bazára" elnevezésű bérház épült, amelyet Kéler Napóleon tervezett. Földszintjén van a mai Kárpátia étterem. A templom mögötti egykori botanikus kert helye is beépült. A Ferencesek temploma előtt állott egy kút; alkotói UhrlFerenc szobrászművész és Fessl József kőfaragók voltak. A kutat a Najádok, majd a Nereidák kútjának nevezték. De 1899-ben lebontották, és talapzatát a mai Zalka Máté téren helyezték el. A Nereidák kútja, újjá faragva, ma ismét a régi helyén áll! • A bontások után az egykori kicsiny épületek telkei egyszerre hatalmas értéket képviseltek. A telkek megvételére és új bérpaloták építésére csak a nagytőkéseknek volt lehetőségük. A királyi család telekvásárlásai és építkezései ösztönözték a különböző hivatalokat, pénzintézeteket is. így épülhettek meg ezen a környéken a ma is nevezetes, reprezentatív paloták. A Tiszti Kaszinó épületét — a Curia utca és Irányi utca között — már 1899 végén átadták rendeltetésének. Feltűnő homlokzata mögött nemcsak pompás dísztermek, hanem katonai hivatalok is helyet kaptak. A Veres Pálné utca felé néző épületszárnyakban pedig laktanya volt. • Az Erzsébet-hidra vezető útvonal — a mai Szabadsajtó utca —• két oldalán már 1900-ban megkezdték Klotild főhercegasszony két palotájának építését. A hatóságok kikötése a szimmetrikus elhelyezésen és kiképzésen kívül az volt, hogy az északi palota tornya a Kossuth Lajos utca lezárását is hangsúlyozza. így keletkezett a „Klotild-paloták" két, a középtengely felé összevont tornya. A paloták tervezői Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek voltak, akik az akkor nyugaton elterjedt szecesszió stílustörekvéseit követték. Bár építészeti felfogásukban még a korábbi, ún. eklektikus építészetből indultak ki, de a részletekben már az attól elkülönülő formákat alkalmaztak. Épületszerkezeteik is korszerűek voltak. Most, hogy e házak földszintjét jórészt átépítették, láthatóvá vált a földszint és az első emelet karcsú acélszerkezete, amelyen a felső emeletek nehézkes falai nyugodnak. Ugyanilyen megoldással tervezték az említett építészek a tér déli oldalát határoló „Királyi Bérházat", amelynek építtetője a „Királyi Családi Alapítvány Zárgondnokság" volt. * 1900-ban lebontották a régi városházát és a piaristák régi rendházát. Nagyjából ezen a helyen épült meg az új piarista rendház, amelyet Hültl Dezső egyetemi tanár tervezett. Ez ma a Tudományegyetem központi épülete. A Felszabadulás tér északi oldalán épült fel 1909-ben a Belvárosi Takarék palotája. Ma ez az IBUSZ székháza. Tervezője, Schmahl Henrik még fokozottabban érvényesítette a szecesszió stílusjegyeit. A palota homlokzatát pedig Zsolnay-majolikával díszítette. Az épület földszintjén átvezető, üvegtetővel borított átjárónak előzménye is volt: a korábban itt állott, Hild József tervezte épületnek szintén volt egy ilyen átjárója, amit már akkor Párisi Udvarnak neveztek. A Kígyó utca mai torkolatánál állt az Alpár Ignác tervezte aranyozott díszítésű, ugyancsak szecessziós épület. A Petőfi Sándor utca és Kossuth Lajos utca északkeleti sarkán áll a Meinig Artúr tervezte Jankovich-palota. * Ezeket a nevezetes belvárosi épületeket a második világháború után immár másodszor tatarozták. Megújultak a Kossuth Lajos utca és a Petőfi Sándor utca házai is, így a városközponthoz vezető fontosabb útszakaszok méltón illeszkednek a Felszabadulás térhez. A mostani munkálatok java azonban nem az út felszíne fölött, hanem az alatt zajlott. Az Erzsébet-hidra való feljutás megkönnyítésére megépült az első felszín alatti közúti és ezzel egyidejűleg több gyalogos aluljáró. A Károlyi utcában észak felé egyirányú közúti forgalom itt a felszín alatt ketté válik: egy része a Petőfi Sándor utca felé, másik része az Erzsébet-híd felé áramlik. Ugyanakkor itt épült meg az észak-déli metró egyik állomása is. * A Felszabadulás tér arculata tehát megváltozott. A középen felbukkanó autók széles feljárója merőben új motívumot jelent a régóta megszokott utcaképben. . . . Aki még emlékezik a Klotild-paloták előtti kicsiny parkokra — az egyikben a ledöntött Verbőczy szobor (Donath Gyula alkotása), a másikban a Horváth Mihály térre áthelyezett Pázmány Péter szobor (Radnai Béla műve) állott —, némi nosztalgiával gondol a régen oly nyugodt térre, amelynek járdái között tetszésük szerint sétálhattak át a gyalogosok. Fővárosunk rohamos fejlődése azonban megkövetelte ezt a sokrétű átalakítást. Az ennyire szűk helyen, ilyen rossz talajviszonyok között, a közművek sűrű érhálózatának áthelyezése mellett végzett munka átgondoltnak és eredményesnek nevezhető. Megay László Pékek, Egy ismert szólás szerint: nincs öregebb a tegnapi újságnál. A tegnapi újságok íróinak viszont kedvelt témája a sütőipar. Mert a vásárlók szerint a másnapos kenyér — a maga műfajában — vénebb a tegnapi hírlapnál is. Ma úgy tűnik, hogy a lapok és a pékek fegyverszünetet kötöttek. Most a zöldséggel van több bajunk, vagy a kenyér lett jobb? Nem tudhatni. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság 1976 tavaszán jelentést készített a „sütőipari termékek termelésének és forgalmazásának vizsgálata" során szerzett tapasztalatairól. Ez a jelentés, valamint több sütőipari üzemben tett látogatásunk segített megtudni: hol, hogyan sül mai és holnapi kenyerünk? A FŐVÁROSBAN ELADOTT ÖSSZES PÉKÁRU kilencvennégy százaléka a Fővárosi Sütőipari Vállalat terméke. A vállalat nyolcvan üzem gazdája; kemencéiben tavaly 630 millió sütemény és 13 324 vagonnyi kenyér sült. Ha nem mindegyik ropogósra, annak egyik oka az lehet, hogy a boltokba kerülő pékárunak kevesebb mint harmada készül korszerű, folyamatosan dolgozó vonalakon. A budapesti sütőipar kapacitása az elmúlt években csökkent. Ez lenne a bajok kisebbike. Az étkezési szokások változása miatt úgyis kevesebb kenyér fogy, mint korábban. De az már nagyobb baj, hogy az elavult üzemek névleges kapacitása is csak négyötödrészt kihasználható. Egyre kevesebben vállalkoznak arra, hogy megfogják a péklapát nyelét. Hiába emelkedett az iparban dolgozók átlagbére öt esztendő alatt harminc százalékkal, a korahajnali felkelés, a sugárzó hőben végzett nehéz fizikai munka elriasztja az embereket. Sok a túlóra is. A Fővárosi Sütőipari Vállalat kollektív szerződése szerint a közvetlen termelésben dolgozók félévenként 10